Gépház: nyári szünet és közvetítés az Újvilágból

6/12/2010

Kedves feliratkozott olvasók, rendszeres látogatók, random idetévedők!


Átmeneti változások várhatók a blog életében. Mint az tapasztalható volt, az elmúlt időszakban elég kevés poszt született; ennek igen egyszerü a magyarázata: a blog dizájnja és szervezettsége előző évszázados viszonyokat tükröz, egy új, modernebb layout kialakítása pedig rengeteg időt igényel, ami folyamatban van, de nem lettem vele még kész. Ha viszont azt a kevéske időt a html és css kódok összegereblyézése teszi ki, akkor elég kevés marad másra. A koncepció egy magazinszerű kinézet, ahol a tematika a vizuális rendezőelv, nem pedig az időrend, vagyis a komolyabbnak szánt cikkek kiemelt helyen, más tipóval jelennek meg, a kis szösszenetek pedig kevésbé szem előtt. Ennek a kettőnek az elkülönítése nélkül maradt eddig a folyamatos agyalás hogy ez vagy az megüti-e a mércét, és ezen a filteren elég ritkán jutott át írás ami meg is jelent végül. És ez így nem jó.

Nna a fordulat itt következik, a nyarat ugyanis az USÁban töltöm (részletek a linken túl), így szükségem volt egy olyan minimalista felületre, ahol gondolkodás nélkül írhatok. Itt az Urban Buddhán tehát nyári szünet lesz, pontosabban élő közvetítés veszi át a helyét itt:


Az Urban Buddha olvasóit csak bíztatni tudom hogy dobják be az RSS feedolvasóba (opcionálisan feedburneres és mailes feliratkozás is van), mert remélhetőleg sokkal életszerűbb, folyamatos közvetítés várható sok-sok IRL beszámolóval, fotókkal és városjárással NYC-ből és ahova eljutok még. És főleg azért, mert az ember mögötte ugyanaz (én:), így a blog tematikája is hasonló lesz, csak élőben megvalósítva: ámerikai kultúrdzsemming, mémgyűjtés és trendvadászat, nagyvárosi életérzés és túlélés információszűkében, kalandozás a lehető legközelebbről a mainstream pop, a MoMA-féle magas- és az underground utcai alacsonykultúra világában, és persze streetwise észosztás első kézből.
Tartsatok velem!!

Emellett persze a jobb posztokat, beszzámolókat igyekszem az ándör konsztráksön Urban Buddhán, azaz itt is megjeleníteni, szeptembertől pedig miután a blog tatarozása befejeződik új tartalmakkal jelentkezünk.

Az Urban Buddha legérdekesebb keresőszavai 2009-ből

1/02/2010



Hogy tradíciót csináljunk a szokásból, a tavalyihoz hasonlóan újra itt az év végi kis összefoglaló az Urban Buddha 2009-es évének legérdekesebb keresőszavaiból saját kezűleg válogatva, a gúgl analitiksz közreműködésével.


  1. urban buddha, urbanbuddha, urbanbudha, urban butha, hhanuman
  2. -hálaajóégnek, alakul a brandépítés, legalábbis a név kezd gyökeret verni a köztudatban.
  3. mentális térkép, kognitív és mentális térképezés
  4. -amilyen hosszú volt, úgy tűnik sikerült monopolizálni ezt a keywördot: a mentális térképkeről szóló poszt egész sok látogatót vonzott (összesen több mint 50 találat ezek kombinációjára)
  5. under the mountain, a hegy gyomrában, a hegy gyomrában sorozat, a hegy gyomrában részek, a hegy gyomrában összes rész
  6. -nosztalgiára építeni egyre nagyobb biznisz, ahogy ez a poszt is példázza. Pedig mások is megírták már máshol.
  7. kcssk, kcssk felújítás, csoogle, budaörsi napok 2009, budaörsi napok képek, kcssk kultúrhét
  8. -a főhadiszállásunkról szóló néhány írás is kapott egy jópár találatot, főleg a kollégiumi háló (Csoogle) amire igazán kiváncsiak a népek.
  9. urban exploration, urban explorer, párisi udvar, budapestről angolul, timeout budapest, budapest terei,  belső udvaros üzletek terve, budapest art nouveau
  10. -mégiscsak érdemes az Urban Buddha offline vonalára is koncentrálni...
  11. street art budapest, billboard ragasztás
  12. -...ahogy a street artos -culture jamming-es agyalásra is talán
  13. geo tagging az mire jó
  14. -nna itt kezdődnek a finomságok...
  15. twitter vs tumblr, mi az a tumblr, magyar twitter sms, mire jó a tumblr
  16. -mégiscsak a mikroblog felvirágzásának éve volt, ez megmutatkozott a keresésekben is.
  17. egyetemi oktatási kérdések, bölcsészképzés, bölcsész keresünk, bölcsész képzés felesleges, mit olvas a bölcsész, műveletlen főiskolások
  18. -miután született pár poszt a bölcsészképzés elkeserítő helyzetéről meg úgy általában a felsőoktatásról is, sokan találtatok ide hasonlóan jó kérdésekkel
  19. "egyetemre érdemes menni?"
  20. -ha már valaki bedobja a góglnek ezt a kérdést az már nem elveszett ember. De hogy épp nálam keresi a választ...
  21. "anglisztika mit kezdek diplomával", mit lehet kezdeni anglisztikával
  22. -hehhe:)
  23. "az a legdurvább és legérdekesebb az egészben: ha a nagyságrend exponenciálisan nő (pl. hírek mennyisége)"
  24. -ez az ami totális rejtély volt számomra: a fenti kifejezés alapján 26-szor került ide valaki, gondolom egyszerűbb volt rákattanni erre a félmondatra mint megkönyvjelzőzni az oldalt. Egyszerűbb url-t kellett volna kitalálnom anno?
  25. "aranymosás technikája"
  26. -jó vicc. Összesen vagy tízszer.
  27. "idő nem boldogít"
  28. "afterparty jelentése"
  29. -neologizmus rulez. Nyelvészetileg érdekesek lehetnek a google keresési statisztikái nemsokára.
  30. csillagozás a neten
  31. görög mitológia a női szavazójogról
  32. főzött málnaszörp
  33. -leírtam ilyet valaha?
  34. magyarosrszág kakaó importja
  35. ki ad el emos cuccokat olcsón
  36. -a kérdésfeltevés szofisztikáltságára hívnám fel a hangsúlyt. Na nem mintha bántani akarnám az illetőt, elvégre mégiscsak egyel több értékes olvasó:)
  37. könyvek az alekszandrából
  38. magyar kukkol
  39. félrelépésem videó, félrelépésem története
  40. -hm, azért ez elég nagy mellényúlás. Igyekszem a jövőben a nyelvezetembe ravaszul beágyazni jó sok fasz, pina, baszás és hasonló kifejezéseket, hátha jó ütra téríthetek pár pornóvadászt.
  41. hhanuman[kukac]gmail.com születési év
  42. -érdekes érzés a reggeli kávé mellett azt látni a statisztikáidban hogy előző nap utánad nyomoztak. Ilyen ez a világ.
  43. "buddhizmus piros pötty", buddha medál vásárlás, buddha média, buddha budapesten, buddha neten, buddha képek budapesti boltok, buddha sidebar gadget, buddhizmus mint mém, budha múzeum
  44. -a Buddha szó leírásával még elég sok probléma akad...

Az Urban Buddha második éve

10/27/2009


Ünnepi alkalom, átléptük a második évet is az Urban Buddhával, az ilyenkor kihagyhatatlan önreflexió következik olvasói visszajelzésekkel kiegészítve, majd jövőre vonatkozó tervekkel- ígéretekkel.

Személyes vallomások


Ha a szokásos "mekkora idő ez" és hasonló közhelyeken kapásból túllépek, még akkor is kijelenthetem talán hogy a blog lassan túlhaladta a gyermekkorát és határozottabb körvonalakat nyert az elmúlt évben. Ez az ami a legnagyobb kihívást jelentette és jelenti még mindig: az Urban Buddha profiljának behatárolása. Mivel az énblogoláshoz szerencsére nem vagyok elég gátlástalan, a tematikus íráshoz viszont túl sokféle szerteágazó terület izgat, így nincs más választásom, mint találni valami központi fogalmat, ami minden kis sztoriban visszaköszön, minden posztban szerepet kap és ráerőszakolni mint profilt, remélve hogy a lehetséges olvasótábor figyelmét sikerül két percnél hosszabb időre lekötni.

Ha a lehetőségeket hajszálnyival jobban kezelni képes szolgáltatónál rontanám a levegőt, akkor nyugodtan nevezhetnék az Urban Buddhát digitális infotainment- játszótérnek, és írhatnék bele bármit bármilyen formában amit csak találok, de mivel a megfelelő navigációs ajánlórendszer megszervezése és kiépítése valami jól látható helyre még mindig megoldatlan probléma, így marad az időrendhez kötött megjelenítési mód. A Huffington Post nemrégi példáján is láthattuk hogy mennyi múlik az információk tálalásán, szóval ha megvan a témák gyűjtőköre és valamiféle konstans minőség a posztoknál, akkor főleg a szervezettség válik fő kérdéssé. Az a bizonyos varászszó, amit a keresők nyelvén "display"-nek mondanak.


Olvasói feedback


Pár héttel ezelőtt megkérdeztem az olvasókat,vagyis titeket egy rögtönzött kérdőív segítségével, hogy bennetek milyen visszhangot keltenek az Urban Buddha témái, mi tetszik, mi kéne még. Ha eltekintünk attól, hogy a beérkezett néhány tucat szavazat reprezentatív többsége-e -én annak veszem, mégiscsak a legelszántabbak veszkődtek a kitöltésével-, akkor érdekes eredményt vonhattam le eddig. Körülbelül egyenlő megoszlásban szavaztatok a legtöbb témára, legyen az elvont webkettes filozofálás, IRL valósághackelés és városjárás, streetwise trükkök, vagy ismeretterjesztő kult-sztorik -ez számomra annyit mond, hogy az eddig közölt írások által közvetített kép egész szépen fedi az én elgondolásaimat. A geonet és augmented reality valószínűleg alul volt reprezentálva és ezért keveseket mozgatott meg, emellett a lifestreaming jelleg se volt túlzottan vonzó, viszont ennél azért egy kicsit gyakoribb posztolást szeretnétek, az egyértelmű és érthető.


Tervek, célok, egyéb politikai propaganda


Ami biztos, hogy folytatjuk tovább az eddigi vonalat a már ismert témákkal a virtuális és valós világ határmezsgyéjén egyensúlyozva, olyan egyszerű kérdéseket feszegetve, mint hogy mit érnek a virtuális ismeretségek, lehet-e utazni google maps segítségével vagy hogy hogyan lehet használni rejtjelezési megoldásokat a szent anonimitás megőrzésére. Az eddigi kultúr- kalandozásokat a szerteágazó elméletek mellett -mainstream vs. underground, pop- világkép, utcai gerillakommunkáció, sorozatokból felépített világkép, long tail hatás- a legvadabb piszkos részletekbe menően visszük tovább, hogy a vájtfülűek se unatkozzanak. A köztudat, a  hype és a buzz, a mémek mellett az egyéni képességekkel is behatóbban fogunk foglalkozni: helyismeret, streetwise trükkök, percepció és nagyvárosi hackek, amik az urbánus dzsungelben mindig jól jöhetnek.
Ezeken túl viszont formálódik egy nagy távlati terv, ami összefüggésben van a már említett szervezési kérdésekkel: az Urban Buddha sokkal inkább egy időtlen tematikus tapasztalati- és tudásbázis, amit keresztbe- kasul lehet lapozgatni, mint friss és hamar elévülő hírek csokra. Itt is és a nyílt weben is ismert, milyen nehéz csak úgy egyszerűen böngészni, kísérletet teszek tematizálni minden eddigi írást és egyben egy abszolút szubjektív térképet is összeállítani a világháló mai állásáról, hogy útikalauzul szolgálhasson a zöldfülű newbie-knak. Utánajárunk a legfontosabb oldalakat érintve, a Huffington Post modelljétől a Gawker médiabirodalmán és a kínai BBS-ek önszerveződő bandáin át mindenféle őrült netes vállakozáson keresztül, mint a szeméttőzsde vagy az illegális kalózrádiók.Nick Hornby-s toplistákat fogok összeállítani, melyek a legfontosabb filmek, könyvek, zenék, történetek, cyberpunk-szkillek.

Anonimitás: lehet-e láthatatlannak maradni a XXI. században?

8/24/2009

Hogyan blogolj névtelenül?



„...rengeteg nyom vezet hozzánk: GPS-es mobilok, bankkártyák, IP-címek, a repülőtéri azonosítások, közösségi oldalak – voltaképpen könnyebb egy új személyiséget lopni magunknak, mint elveszíteni a régit”
Az egyik levlistán jött szembe az IT café Wired-től kölcsönzött sztorija, thx a forrásnak, én lemaradtam volna róla. Tehát a történet úgy szól, hogy egy bizonyos Evan Ratliff, szabadúszó újságíró, aki olyan lapoknak írogat mint a New York Times vagy a New Yorker, kitalálta amúgy kísérletképpen hogy eltűnik, a 30 napon belüli megtalálójának meg a Wired felajánlott 5000 dollár fejpénzt. Azt mondta, az a célja, hogy tesztelje, lehet-e láthatatlannak lenni ebben a csúcsmodern digitális világban, és megígérte azt is, nem hagyja el az Államok területét, használja a telefonját és rendszeresen lesz online, sőt mi több, megoszztja az önkéntes magánnyomozókkal személyes adatait, fényképét, nickjeit, netes azonosítóját. A cikkből kiderül, már volt elődje, egy bizonyos Matthew Alan Sheppard, de az elkeseredésében tüntette el magát, mivel nem bírta rendezni az életét és a házasságát, így angolosan kilépett belőle egy ügyes folyóbaesős alakítással. Cukormáz az egészre, hogy a Wired tanulmányoldalt is közöl Ratliff akciójáról.




Mi a teendő azonban akkor, ha valaki nem úri passzióból rejtőzködik, hanem mondjuk mert Iránban él és van véleménye a rendszerről, vagy mondjuk Kínában, ahol alapból be se tud lépni bizonyos közösségi oldalakra, a szervezkedést megelőzendő?

Vagy mondjuk félúton a civilizáció és a barbarizmus között, mint például észak-balkáni kis hazánk. Nem mintha attól kéne tartani, hogy az NBH minden utolsó kis júzer gépét bepoloskázta, de mégis, létezik az a graffitisek körében magyarázatra nem szoruló idea, hogy világhíresnek lenni egy nick biztonsága mögül, úgy, hogy igazából senki nem ismer, ki vagy valójában.

A cypherpunkok és a kriptoanarchia gondolatisága felett már kissé eljárt az idő, de ha megkapirgáljuk a retro életérzés divatos patináját, vajon tényleg nincs már létjogosultsága manapság a névtelenségnek? Viszonylag elterjedt a webkettes szcéna köreiben a "szakmai blogírás", amit általában a teljes, kendőzetlen polgári névvel szokás aláhúzni.

Vagy a social scoring oldalak: biztosan él még a köztudatban a németországi iskolások által összehozott tanár-pontozó webhelyek sztorija, vagy talán még az is, hogy egyes magasan kulturált országokban, mint amilyen az Egyesült Államok, mekkora trend volt a felháborodott nők által szerkesztett, hűtlen férfiakat kitárgyaló fórumok.

Vagy csak elég egy pillantást vetni a k*rucinfóra, ha még valakinek kimaradt: én biztos nem szeretném viszont látni olyan kontextusban a nevemet, lakhelyemet, személyes adataimat...

Vajon ez mind felesleges paranoia? Vagy tényleg van valami abban, hogy a "személyes biztonságunk közös érdekében" kell hogy legyen mindenkiről biometrikus nyilvántartás és kíváncsi kamerák minden sarkon?

Paul Bradshaw, az Online Journalism Blogon nemrég egy listában foglalta össze, hogyan lehet anonimen blogot írni. Mivel elég lényegretörő, álljon itt egy hevenyészett fordítás:
  1. Használj anonim accountot a blog szerkesztéséhez: a Hushmail ingyenesen titkosít, a RiseUp-ot aktivistáknak írták, a MintEmail 3 órás átmeneti címet ad, a FilzMail pedig 24 órásat. Egyes blogszolgáltatóknál pedig, mint a Posterous lehetséges mailből posztolni.
  2. Vedd biztosra, hogy az IP címed nem loggolták-e belépésnél: az Anonymizer, a Tor vagy a Psiphon segít ebben.
  3. Vagy használj anonim blogszerkesztő platformot, mint a BlogACause.
  4. Legyen több álneved, amik egymástól függetlenül léteznek. Íme egy random név -generáló.
  5. Ha domainnevet akarsz regisztrálni, tedd azt is anonimen egy olyan szolgáltatással, mint pl a The Online Policy Group.
  6. Légy óvatos, milyen információkat osztasz meg magadról, ahogy ezt a NightJack nevű arc sztorija is példázza.
  7. Ne nyerj díjakat, ne szerepelj nyilvánosan, maradj underground kult-híró (köszi...)
Hm, hát mit mondjak, még ha kishazánk nem is az a hely ahol az embert a szíájések hajnali háromkor rángatnák ki az ágyából, azért jó tudni a lehetőségekről. Ha engem kérdez valaki, én azt mondanám, nem kell hackernek lenni ahhoz hogy tudjuk, milyen jól jöhet pár szépen kidolgozott pszeudoszemélyiség, amit bármikor előkaphatunk a zsebből.

Médiademokrácia, tumblr-effektus, Tiananmen, #epi09: a blogolás jövője

6/07/2009


A terjedelmes cím mögött az elmúlt hetek dilemmája áll, a sok különböző szál most futott össze egybe.

Mert mi is történt mostanában az IRL nagyvilágban és itt a hálón élők között?

A glóbusz túlfelén a húsz éve lezajlott Tiananmen téri eseményekre emlékezett Kína, vagyis emlékezett volna közösen online is, ha a kormányzat le nem tiltja a szociális média minden szóba jöhető formáját, blogszolgáltatókat, Flickr-t, Twittert, hotmailt, youtube-ot, amin úgy általában a közösségek szoktak szerveződni a XXI. században. Na ezen aztán az egész nyugati világ egy emberként hördült fel és sűrűn emlegettek olyan fogalmakat mint cenzúra, sajtószabadság és médiademokrácia. (Micsoda ziccer, micsoda közhely...!)

De mégis, mi a hétszentség az a médiademokrácia?

A válaszhoz pörgessük át a földgömböt egy fél fordulattal a túloldalra: Magyaroszág, 2009 június 7, Európa Parlamenti választások. Mindez a Twitter segítségével az Indexen is élőben, a netizenek által közvetítve percről percre a #epi09 hashtag segítségével (a hashtag-ekkel lehet összefűzni egy témát).

Médiademokrácia, na de mi a különbség? Van egyáltalán különbség?
Chengdu-ban nemrég kiégett egy busz, egy járókelő pedig ahelyett hogy segítséget nyújtott volna, egy az egyben lekamerázta a balesetet és feldobta a netre. Ha a médiademorkácia a közvetítés életközeliségében mérhető, akkor egyértelműen a háztömb szintjéig lemenő helyi médiáé a jövő, ahol a digitális cenzúra megvalósíthatatlan miután mindenki kezében kamerás mobilok vannak amivel az egész valóság azonnal közvetíthető.

Vagy a Tumblr blogoké, ahogy mostanában tapasztalom.
Az élmény nagyon friss és számomra is letaglózó erejű: eddig a hagyományos blogolást felváltó mikroblogok, konkrétan a Twitter volt a közelmúlt hype-ja, de egyik napról a másikra valahogy a közérdeklődés előterébe türemkedett a tumblr blogok műfaja, amivel eddig csak futó kapcsolatban voltam. A Tumblr szolgáltató a twitter gyorsaságát a blogok kép-, videó- és szövegközvetítő tulajdonságával ötvözte, létrehozva egy minimalista dizájnra épülő, villámgyors és végletekig egyszerű kezelőfelületű, mégis nagyon csinos bestiát. Ha eltekintünk attól hogy a tumblr-t a használói tényleg minimális saját tartalom- maximális egymástól lopkodásra használják (reblogolásnak hívják), elmondhatjuk, hogy ez az újdonság épp fedi a Webisztán próféciáját, amin én is témáztam (többet is mint kellett volna), hogy egyre inkább élő közvetítés felé tolódik el a blogolás és úgy általában minden itt a neten.

Ezzel kapcsolatban kissé aggódom, ugyanis a Tumblr-ekkel egyelőre nem tudom tartani a lépést gyorsaság és live tekintetében, bár tudom hogy csak CSS kérdése a dolog. Inkább a mentalitás amivel még nem tudok mit kezdeni, a produktivitás és értékes tartalom igazi optimalizációs probléma. Lehet hogy nekem is ki kéne próbálnom, mint mások már megtették a lépést...

Magyar Twitter-őrület?

4/25/2009



Játékszabályok.

A Twitterben 140 karaktered van hogy kifejezd magad. Hol vagy, mit csinálsz, mit látsz, mit tervezel.
Önkifejezés egy SMS hosszában: egyszerűség, semmi ömlengés. Életképek.
A Twitter annyi mint minimalizmus, felesleges sallangoktól mentes kommunikáció.
Twitter annyi mint csiripelés. Belecsöppensz egy rakás idegen csiripelésébe, a feladat: vedd fel a fonalat.
A Twitter kicsit olyan mint az iwiw, de csak egy kicsit: közösségi oldal ahol követőkre tehetsz szert.
A különbség, hogy míg az iwiwen mindenki titokban kukkol, a Twitteren csak a tweetek, csiripelések alkotják az egészet.
Az vagy amit mondasz, ahogy mondod, akinek mondod.
Ha csak magadban beszélsz, egyedül maradsz. Ahány embert meg tudsz szólítani, annyira leszel otthon a Twitteren. Mint a valóságban.
A Twitter nem chat, nem a parttalan kétszemélyes pofázásról szól.
A Twitteren a legtöbb elejtett száznegyven karaktered szól valakinek, nyilvános, téged képvisel. Ha megtetszik valakinek a dumája, kattintasz és követed.
A Twitteren követőket, rajongókat, nyájat gyűjthetsz, akik figyelnek arra amit mondasz.
A Twitteren közvetlenül szólhatsz a nagyokhoz is és talán ők is felfigyelnek rád.

A történet és a verseny.
A Twitter 2006-ban született, azóta a fél világ azt próbálja kitalálni, mi értelme, hogy lehetne pénzt csinálni belőle és főleg hogy mitől lett olyan sikeres.

A közelmúlt kocka-bulvár szenzációja szerint Ashton Kutcher, a CNN és Britni Szpírsz versenyzett az egymilliomodik követőért; természetesen Demi Moore férjura nyerte a meccset. A Twitter külhoni sikerein felbuzdulva és az alkalmazést propagálandó kis hazánkban a Webisztán hirdette meg a versenyt a kétezer- kilenc követőért, hozzá csatlakozott a Plastik Média, Doransky, majd a Dragonweb, a Spejz Béta és egyre többen.

Tisztelt Urban Buddha olvasók, mi is ringbe szállunk -a cél persze kissé ködös és távoli és mégsem a szám fontos, hanem hogy minél többen csatlakozzatok a Twitterhez.
Nincs tehát más dolgotok, mint hogy

Mind mapping és szervezettség a blogokban

4/21/2009


Kiinduló kérdés.

Már a kezdetektől fogva a legnagyobb problémám volt a blogírással kapcsolatban, hogy mégis hogyan lehet különböző dolgokat leírni úgy, hogy az összefüggő egységet alkosson. Hogy fog az ide tévedő olvasó egységes képet kapni hogy miről is van szó, ha minden gondolatot le akarok írni? Mi a teendő: kizárni a témák felét valami egységes, jól megragadható profilért cserébe vagy csapongani össze-vissza és remélni hogy a látogató majd megtalálja amiért érdemes itt maradni?

Azóta jártam a blogoszféra széltében és hosszában és az adatbányászat kapcsán megszületett valami megoldásféle a fejemben.

Tézis.
Minden blog sikeressége a szervezettségétől függ.
A SEO csak odahozza a látogatót, a szép dizájn meg ad plusz öt másodperc esélyt, esetleg egy bookmarkot. Az igazi feladat az, hogy minden olvasó keresztbe-hosszába végigolvassa az egészet, csak így van esély megfogni.

De mégis hogyan?
Helyes navigációval. Akármilyen zseniálisak is egy blogger gondolatai, ha csak a legutolsó poszt látható ami két bugyuta sor és nincs tovább, akkor minden érték rejtve marad az odatévedő elől, mert a blog rosszul szervezett.

Ötlet: mind map és rokonai.
Mostanában a címkefelhőn kívül egy másik adatvizualizációs technikai is nagyon divatos, ez pedig a mind map (gondollattérkép) és a kevésbé ismert rokonai, a fogalomtérkép és az argumentum térkép. Mit takarnak?

A mind map (gondolattérkép) inkább látványos, mint hasznos, brainstorminghoz gyors rögzítésre ragyogóan alkalmas eszköz: egy központi kérdés köré asszociatív alapon, lazán kapcsolt ötletek halmaza (további példák).

A fogalomtérkép (concept map) sokkal inkább alapoz a matematikára, lévén a fa-struktúrát használja egy kulcsfogalom és a hozzá tartozó részek közti kapcsolatok feltérképezésére. Jóval egzaktabb a mind map-nél, mivel nem a szabad asszociációkat sorolja szabadon egymás mellé hanem fogalmi hierarchiába rendezi, ez ugyebár a fa-struktúra lényege. Emiatt némiképp körülményesebb is elkészíteni.

Az argumentum térkép (részletesen a Dragonweben) az informális logika eszköze, ami ha... akkor, mert..., mint... kifejezésekkel köti egyik gondolat eredményeit a következőhöz, vagyis már egészen közel áll a formálisabb (program)nyelvek gondolkodásmódjához.

Következmény.
Bármilyen témájú gondolat rögzíthető és visszaadható akármilyen formában, az egységek közti kötések kidolgozása a lényeg. A kérdés csak annyi, hogy lehet vázlatosan és asszociatív alapon, jegyzetelősen posztot írni, majd azt egy foglami hálózaton belül elhelyezni viszonylag rövid időn belül?
A feladat tehát lehetővé tenni a rögzítést (írás, a bloggernek) és a prezentációt (olvasás, a látogatónak).

Létezik a természetes asszociációs folyamat, ahogy gondolkodunk egyik asszociáció jön a másikból. Ha valaki jól tud tanítani akkor a saját fejében levő szervezettségét jól tudja közvetíteni. Az érthető írás annyi mint az asszociációk, gondolatfolyamok helyes egységekre darabolása és összekötése.

Mint a wikipédia, kiegészítve az időbeniséggel, hogy statikus állóképekből dinamikus, az idő előrehaladtával alakuló- kiegészülő részeket kapjunk, amik viszont ugyanahhoz a fogalmi egységhez kötődnek.

A valóságban ugyanez történik.
Az ember egyévesen megismerkedik az alma ízével pempő formájában, kétévesen már talán az alma képét is hozzákapcsolja, aztán megtudja hogy nemcsak piros hanem zöld is van aminek más az íze, aztán rájön hogy a Starking meg a Jonatán, aztán megismeri az alma elvontabb vonatkozásait, például hogy éva ezzel vitte búnbe ádámot (legalábbis a néphagyomány szerint), vagy hogy az Apple az nem véletlenül van laptopok hátulján, vagy hogy a New Yorkiak mért emlegetik annyira a Big Apple-t és még sorolhatnánk.

További kérdések.
Hogyan lehet vázlatokat, töredékeket, csonkokat közzétenni?
Mekkora egységekre kell darabolni a gondolatokat?

Hiro Protagonist vagyok, információval kereskedek (Neal Stephenson: Snow Crash)

4/12/2009

"A munka egyszerű. Hiro adatokat szerez. Ez lehet pletyka, videorészlet, hanganyag, pár szám egy albumról, fénymásolt dokumentum. Lehetnek akár viccek egy friss katasztrófáról. Hiro feltölti az anyagokat a CIC adatbázisba, aminek korábban Kongresszui Könyvtár volt a neve, de ma már senki sem hívja így. A legtöbben azt sem tudják, mi a "kongresszus". És a "könyvtár" jelentése is kezd elhomályosulni. [...]
A CIC-nek stringerek milliói töltik fel az adattörmelékeket. A CIC ügyfelei -többnyire óriáscégek és kisállamok- rendszeresen böngészik a Könyvtárat, és ha találnak valami hasznosat, amit Hiro töltött fel, Hiro pénzt kap. Egy évvel ezelőtt feltöltött egy forgatókönyvvázlatot, amit egy burbanki ügynök kukájából lopott. Hat stúdió akarta látni. Abból fél évig kajált és bulizott.
Azóta sanyarúbb idők járnak. Saját bőrén tapasztalta, hogy a Könyvtárba kerülő információ kilencvenkilenc százaléka senkit sem érdekel. Példa: miután egy Kurír mesélt neki Vitalij Csernobilról, Hiro több hétig gyűjtött adatokat a legíjabb zenei irányzat, a Los Angeles-i ukrán nukleáris fuzz-grunge történetéről és főbb képviselőiről. A hang- és képanyaggal megspékelt vaskos dokumentumot aztán elhelyezte a Könyvtárban. Azóta se nézet bele egyetlen lemezkiadó, ügynök vagy kritikus sem."

(Neal Stephenson: Snow Crash)


És tényleg, egy blogger is valami egészen hasonlót csinál... Részlet a Snow Crash-ből, ami alapján a Second Life-ot megalkották.

Városhasználat és életközeli blogírás

2/19/2009

Az egész ott kezdődik hogy vagy te meg van a Város, na meg a kinek több, kinek kevesebb ideje, és a gondolat, hogy lehetne kezdeni valamit ezzel az egésszel. És ha megvan a megfelelő kíváncsiság és vállalkozó kedv is, akkor behúzod magad mögött az ajtót és nekiindulsz hogy meglásd az összes arcát a romkocsmák, műemlékek, kapualjak, kávéházak, a villamosok és utcák és hidak mögött, vásárcsarnokok zöldségesstandjainál, művészmozik ülései között, elsőfellépős koncertek és aluljárókban örömzenélők közönségében, éjjel és nappal megállás nélkül.

Ez a városhasználat művészete, a fogalomért köszönet ZaZie-nak (a Critical Missen további példák). Mindez a lehetőségekről szól, hogy lehetséges megismerni a helyet, ahol laksz. Hogy nem csak egy útvonal vezet a munkahely/suli-otthon között, hogy a naponta látott járatok tartanak valamerre ami esetleg érdekes is lehet, hogy egy megállót lehet gyalogolni is és ha már gyalogolsz akkor nyitott szemmel is lehet menni, sőt mi több, letérni az ismert útról. És legfőképpen arról, hogy egy város nem csak egy helyszín a szürke hétköznapoknak, hanem egy élő-lélegző valami ahol más emberek tízezrei élik a néha nagyon hasonló, néha nagyon más életüket, és megszólíthatóak, megismerhetőek, lehet találkozni velük és tanulni tőlük néhanapján ezt-azt.

Ugyanígy minden blog egy ablak a világra, megmutatja, milyen szemmel látja a világot az írója, mit tart megemlítendőnek belőle. Mostanában válságba került a fejemben az eddig tartott koncepció a tematikus szakértői blogírásról: a hosszan kifejtős tényfeltárós oknyomozós posztokhoz rengeteg idő kell és energia, ami sokszor teljes kiszakadás a valóságból. Ezen túl az ötleteknek van egy olyan tulajdonsága is, hogy ha az ember sokáig formálgatja pofozgatja őket, akkor gyakran a végeredmény nem azt tükrözi, ahogy elindultunk. Két dolog következik ebből, először is az Urban Buddha ezentúl inkább játszótér vagy kísérleti műhely lesz mint kirakat, a címlapsztorik helyett a gondolatmenetek töredékei kerülnek rögzítésre a szent grafománia nevében, ahogy jönnek finomítás nélkül, aki velünk marad úgyis megérti hosszútávon. Másrészt a web kettő digitális fikciójától elidegenedve a kissé száraz keresőoptimalizálás, onlájn média, webdizájn és hasonló klasszikus kocka témákat hanyagolva megpróbálunk életközeli élményekről hírt adni, illetve a monitor előtt ülve is keressük a lehetőségeket hogyan lehet az online világ és az offline valóság között minél több és gazdagabb kapcsolatot találni. Meg erre bíztatni a bloggertársakat is - kíváncsiak olvasnék valami személyeset is mondjuk a Webisztánon vagy a Médiablogon:)

A kép a Szimpla kertben készült, Budapest egyik legelképesztőbb árt kaféjában, egy különleges szerdai estén. Legközelebb kicsit több fénnyel és részletesebben fogjuk bemutatni a helyet!

A 25 legjobb keresőszavam története 2008-ban

12/30/2008


Így év vége felé úgy tartja a jó népi szokás, hogy az ember szálljon magába és tartson valami összegzésfélét. Urban Buddhaként minden hagyományt megfontolandónak illik tartani, így sorra veszem én is 2008-at, méghozzá a kereslet -vagyis az olvasó- oldaláról, mivel ez egy igen fontos és érdekes visszajelzés egy bloggernek (a Google Analytics feletti görnyedés reggeli szertartása...). Ebben az évben ilyen keresőkifejezések Google-be pötyögésével találtatok rám, illetve az ezekhez tartozó posztok sztorija a következő, csak röviden.


  1. HDR-fotózás
  2. lomográfia
  3. -Műhelytitkokat nem szabadna kiszivárogtatni, de a fotózással kapcsolatos posztok csak amolyan alibik voltak, az Urban Buddha (annak idején BabylonLabs fő szándékolt irányvonala valami egészen más... Mégis, a lomográfiás például nagy nagy büszkeség.
  4. Sokal ügy
  5. -Az áltudományosságról. Rengeteg utánajárás, nyomozgatás után született.
  6. altvater növénylikőr
  7. "legjobb porszívó"
  8. reklámok anno
  9. -A Budapest Anno sorozat elsősorban a digitális archiválás és a copyright kérdésköréről szól, nomeg a századfordulós reklámkultúrát népszerűsíti. Gondoltam megadok keresőszavakat a képekhez, hát aki a "legjobb porszívó"-val talált meg azz nem biztos hogy engem keresett, de üdvözlöm az Urban Buddhán, tudatos kereső ha még az idézőjelet is tudta használni.
  10. hogyan olvassunk híreket
  11. google feedolvasó
  12. -Ez bizony az RSS feedolvasó népokító propagálására tett kísérlet gyümölcse. Azt hiszem az ilyen "...for dummies" rovatnak van értelme, és bár a feliratkozott olvasóim száma nem ugrott meg exponenciálisan, tervezek egy-két hasonló posztot a "mi értelme a közösségi könyvjelzőzésnek" és "hogyan érdemes a különböző keresőket használni" témákban is.
  13. "kázmér és huba"
  14. -Örökzöld. Azt hiszem ha valaki Kázmérra és a képzeletbeli tigrisére alapozna blogot, elég sikeres lenne. Készülőben: a képregény tíz évének története és a legszomorúbb utolsó kockák.
  15. forralt bor
  16. -Szezonális. Ahogy a tél igazán beköszöntött, beindultak az ilyen irányú keresések. Ígérem, jövőre minden forralt bort szolgáltató kiskocsmát netre fogok vinni. Viccen kívül, egy személyes tapasztalatokra épülő geolocation-ös adatbázis már nagyon érik (éjjelnappali, fénymásoló, patika, friss retek)

  17. jacobs piackutatás
  18. -Ha személyes élményeket sikerül úgy visszaadni ahogy, az mindig elégedettség.
  19. john updike kritikusai
  20. john updike populáris kultúra a blog szemét
  21. long tail optimalizálás
  22. elitizmus
  23. -Az egyik tervezett főcsapás az Urban Buddhán, kár hogy annyira túlgondolkodom hogy is kéne bemutatni, hogy a végén alig írtam még róla. Ha nincs külső cenzus, mint a könyv- vagy lemezkiadó, akkor mitől lesz valami jó, miért kapnak fel valamit míg más az enyészeté lesz, milyen szerepe van ebben a véleményvezéreknek, a keresőoptimalizálásnak, na meg kiből lesz az új kultúrelit, mi értelme a mainstreamnek, a popkultúrának. Ilyenek. Azért ez az egész mondatot a keresőbe aztán lássuk mit dob ki a gép ez aranyos:)
  24. kcssk
  25. -Ez főleg augusztus végén hozott sok-sok látogatót, miután a kis gólyák meg az aggódó mamik szeretnének mindent megtudni a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumról, ha már a csemota egyetemista lett.

  26. mire jó a szabadszavas kereső
  27. -Azt hittem ilyen száraz dolog senkit nem vonz. Hát tévedtem.
  28. művészet hatása a xxi. században
  29. -Ezzel szerintem beelőztek, még le se írtam amit akartam, vagy a Google gondolatolvasó és megelőlegezte a bizalmat. Akkor már elárulom, lesz szó a posztmodernről, dekonstrukcióról meg egyéb érthetethlen nyalánkságokról is nemsokára.
  30. near:budapest within:15mi
  31. -Hogy ezt hogy...?!
  32. tehetség vagy mítosz
  33. Malcolm Gladwellnek van róla egy érdekes elmélete, miszerint a tehetség messze túl van értékelve, sokkal több múlik a körülményeken. Coming soon.
  34. mi az hogy offline?
  35. -LOL. No comment.
  36. urban exploration
  37. -Igen, ezt előszeretettel művelem, majd a képriport rovatban részletesen.
  38. ördög-orom
  39. -N-val körbekalandoztuk Buda és Pest egész szép körzetét, ennek állítottam emléket annak idején.
  40. anglia 1694 cenzúra
  41. -Hát jha, végülis egy bölcsész-informatikus blogger egyik fő profilja a történelem.
  42. bush+memex
  43. -Vannevar Bush és a Memex-dilemma. Azóta már megtanultam, hogy saját kifejezésből ritkán lesz szalonna itt a neten, a buzzword-ök természete igen kényes, a pogány név helyett érdemesebb információelérésnek keresztelni. Nagy tanulság ez nekem: ha azt akarom hogy meg is találjanak, érthetően kell fogalmazni. Mégis, ha csak egy találatom is volt, valaki már hasonlóan gondolkodik.

Hát valahol itt tartok most, az óév utolsó napján. Próbálok érthető lenni, miközben küzdök azzal, hogy milyen irányba is írjam az Urban Buddhát, terjengősen és átláthatatlanul személyesen tovább a sztájl jegyében, vagy szakmai blogként feleennyi témával, szűkösebben, szárazabban, de a hazai bloggerelit ízlésének megfelelve.

Életközeli élmények?

000-099
Általános művek
100-199
Filozófia, Etika, Pszichológia
200-299
Vallás, Mitológia
300-399
Társadalomtudomány, Kozgazdaságtan, Jog
400-499
Nyelvészet
500-599
Egzakt tudományok, Matematika, Fizika, Kémia
600-699
Alkalmazott tudományok, Üzlet
700-799
Művészetek
800-899
Irodalom, Nyelvészet
900-999
Történelem, Földrajz, Életrajz, Utazás

A fenti lista az Egységes Tizedes Osztályozás (ETO) csontváza.
Ismerős? A könyvtárban minden szakirodalmi könyv gerincén van egy három tagú szám a szerzőt jelölő betű előtt, hát az ez.

De ki jár könyvtárba, hiszen az unalmas, körülményes, az áhitatos csend meg életidegen.
Ki jár könyvtárba, amikor itt a net karnyújtásnyira?
Vagy mégis...?

Miért van az mégis, hogy ha itt a neten olvasok valamit, az annyiban különbözik attól, mintha elmennék a könyvtárba és leemelnék egy könyvet?

Mi, a média, a nagy webkettesek előszeretettel temetjük a nyomtatás minden formáját, éljenezzük a civil újságírást, de valahogy rettentő sótlan az egész. Az elmúlt pár évben a világháló túllépett az énblogokon, kozben a bloggerek kitermelték az amatőrök profijait, megszülettek a self-made írók közül is a hivatásosok, a "nagyok", akikre minden kezdő geek fel van iratkozva. A témák nem túl változatosak: technikai kütyük (gadgets), design, filmek és sorozatok, keresőoptimalizálás, webkettő webkettő webkettő. Még szerencse hogy magyar nyelven mindenből csak egy van...

Mert ugye az általános vízió szerint az emberek szép lassan végleg összecsomagolnak, otthagyják a világot és felköltöznek a netre. Lám lám, a karácsonyi ajándékot az amazonról rendeltük vagy a vaterán adjuk tovább, szar magyar sajtó helyett index vagy origó (a menőbbeknek Digg), szomszédnéni sirámai helyett haverok a twitteren.

Csak amikor meglátom a tizenötödik cuki dizájnos blogot, akkor erősen elkezdek gondolkodni: akármennyivel is elérhetőbb a net, majdhogynem semennyivel sem élőbb vagy izgalmasabb, mintha bemegyek egy könyvtárba, mégha elsőre annak is tűnik.
Élőnek tűnik, de a nagy zajból gyorsan kiderül, hogy vagy a baráti körén túl más számára értelmezhetetlen amatőrről van szó, vagy a fenti pár szűk téma valamelyikét lefedő profi "szakmai blogról".
És izgalmasnak is tűnik: olyan mintha bármilyen témában lehetne találni, pedig... Divat "tartalomszolgáltatásként" említeni a webkettesek küldetéstudatát, de a tartalom legtöbbször igencsak egysíkú.

Komoly ember egobloghoz bottal se nyúl, közben a szakmai blogok egytől egyig ízetlenek.
Hogy is van ez?

A világot egy óriási nyúl irányítja a színfalak mögül

11/14/2008


Üdvözlet olvasó, én vagyok ennek a blognak a szerkesztője.

Nehéz dolgunk van mind- kettőnknek egymással.

Az én feladatom, hogy megragadjam és lekössem a figyelmed a lehető leghosszabb időre, láncra verjem a kíváncsiságodat, és a fejedbe véssem magam, hogy még sokáig az eszedbe jusson ez a pár sor amit itt futva olvastál. Futva, mert olyan négy-öt másodpercnél nem adsz több esélyt nekem erre az egészre.

Amikor olvasóként felkeresel egy blogot, akkor belecsöppensz egy történet kellős közepébe. Azért érdekes a helyzetünk, mert a blog nem egy könyv, nem egy lineáris valami, nincs eleje és vége. Bejegyzéseknek, posztoknak nevezett epizódokból áll, vagyis pár sornyi lehetőségből, hogy bekapcsoljalak a történetembe, és hogy tovább is vezesselek benne.

Mint régen a lapozgatós kalandregényekben. Ha a bal oldali ajtót választod, hajts ide, ha a jobb oldalit, akkor meg amoda.

Persze ez a stream jelleg, vagyis hogy nem dönthetem el, mi kerüljön legfelülre, hanem időrendi sorrendben csak úgy folynak egymás után az epizódok, igen nagy korlátokat szab az olvasó, vagyis a TE figyelmed megragadásában.

Ez már csak egy ilyen műfaj. De a problematika gondolom érthető.
Meg fogom tanulni, hogyan lehet ilyen szép magazinszerű címlapot szerkeszteni.
Ja, majdnem elfelejkeztem a nyúlról. Ne mondd el senkinek, mert kevesen tudnak csak róla, de a világot tényleg egy óriási pipázó nyúl irányítja.

Egy év tapasztalata

10/14/2008

Ha már KicsiSáti barátunk összefoglalta legutóbbi posztjában egy évnyi blogolásának eredményeit, engedtessék meg nekem is hogy közzétegyem, milyen tapasztalatokkal szolgált számomra röpke tizenkét hónap.

Nem látom értelmét konkrét számokkal dobálózni, egyfelől mert a látogatottsági statisztika mindig műhelytitok, másrészt sokkal beszédesebb ha a jelentését nézem. Blogot azért jó dolog szerkeszteni, mert az ember közvetlen visszajelzést kaphat arról amit csinál az olvasói érdeklődés alapján. Ugyanakkor ha az elsődleges szempontom a széleskörű nyilvánosság lenne, akkor mostmár azt is tudnám, hogy magyar blogszolgáltatónál érdemes kezdeni: az olvasottság elsődleges feltétele a nyelv, és igaz hogy egy nagynevű nemzetközi szolgáltató, mint a Blogger a világszéles érdeklődés ábrándjával kecsegtet, de ez a nagy nemzetköziség kábé annyit ér mint az akvárium aranyhalának az óceánvíz.

A kezdetek... az első pár bejegyzés nélkülözött minden érthetőséget, túl nagy volt még a para hogy tejóisten ezt most bárki láthatja, így a tartalmat teljes egészében elnyelte a látvány. Nem igazán tudtam még, hogyan kell a beszámoló személyességét és a mondanivalót egy fedél alá hozni, és azt sem tudtam, hogy kéne közvetíteni a saját ötleteket. Például az olyan teljesen általam kreált fogalmakat, mint a Memex-dilemma, ami csak arról szólt, hogy ha az ember nem kóstolhat bele mindenbe, akkor ne is várjanak tőle döntést vagy neadjaazég egy életre szóló elköteleződést. Az egzisztenciális vergődések ilyen érthetetlen elméleti modellekbe erőltetése mellett nem igazán tudtam azt sem meghatározni, mennyire lehet a külvilágban szerzett élményeket leírni, mert ugye amit mindenképpen el akartam kerülni, az az ömlengő énblogok mocsara volt. Közben tanultam egy-két okosságot a szobatársamtól, de azt hiszem túl sok időt vesztegettem a díszleteken való agyalással, így kerültem ki a kérdést, ami egyre inkább sürgetett, hogy vajon hogyan lehetne összefoglalni, miről is szól ez az egész. A profik olyan határozott és jól megragadható identitást képesek kifejezni egy szűk területen, hát nekem ez valahogy nem ment, túl sok minden foglalkoztatott egyszerre. Azért voltak előremutató lépések, rájöttem, hogy ami érdekesség, azt gyorsan bekajálja a nép, a könnyed, szórakoztató magazinstílus mindig eladható. Emellett ráéreztem az oktató jellegű írásra is amit a neten általában tutorialként tartanak számon, meg hogy egy történetnek utána lehet járni, és a háttérrel együtt már sokkal megalapozottabbnak tűnnek az amúgy öncélú ötletelések is.Teltek a hónapok, küzdöttem a formázással ami soha nem éri meg a rengeteg befektetett időt, meg még mindig azzal, hogy mekkora személyességet engedjek meg magamnak, és csodálkoztam, hogy a hevenyészve összedobott bejegyzések mekkora érdeklődésnek tudnak örvendeni. Ezektől a kérdésektől hajtva egyre inkább a digitális világgal kezdtem foglalkozni a kinti történésekkel szemben, és lassan igazi kockalelkű bölcsész lett belőlem. Ahogy az RSS hírforrásaim száma nőtt, sikerült megfigyelnem a közösségi média működésének egyik- másik szabályszerűségét, de ez az egész csak arra volt jó, hogy megtudjam, mi érdekel valójában, meg hogy néha a lazán összedobott, mellékesnek szánt posztok sokkal inkább keresettek, mint a komolyabb utánajárással készültek.

Most, hogy egy új egyetem bölcsészlelkű kockát csinált belőlem, eljutottam odáig, hogy a hosszú nyomozással járó tényfeltáró cikkekre sajnos egyszerűen nincs elég idő, az igényeskedés nem kifizetődő, hogy a gyakori szösszenetek, vagyis a rendszeresség nélkül az egész egy kalap ***t se ér, és igen, hogy a nyers személyesség meg a blogolás műfaji kötelezettségei közé tartozik. Ja, és az okításra mindig van igény, meg hogy pár jó kép az ami mindent visz.

Ezer gondolat a blogolásról

9/27/2008



"A blogolás nem az írásról szól. A blogolás más tartalmakra való hivatkozás és más tartalmak véleményezése. Minden önálló szöveget tekints bónusznak."


Ha Paul Bradshaw cikke az ezer helyett csak száz gondolatot is közöl, amiből a Médiablog nemrégiben lefordított vagy tízet, én talán ezt az egyet ragadnám ki, mert nem véletlenül került a lista elejére.

Most, hogy nem tudom olyan nagyvonalúan két kézzel szórni az időmet, el kellett gondolkodnom, miről is illene hogy szóljon ez a sokat hangoztatott tartalomszolgáltatás. És tényleg, ez itt nem a kisregények helye, a rendszeresség sokkal fontosabb, még ha vázlatos is. És ha már megtudtuk hogy az olvasók imádják a listákat, akkor álljon itt az én ajánlatom, mivel érdemes gazdagítani a hálót, ha már mindenképpen hozzá akarunk írni egy-egy sort.

Ha szerinted ez civil újságírás, akkor amit tehetsz az
  • trendek figyelése -A legtöbb blogger nem tesz semmi különöset, mint delicious-ön vagy RSS-en követi egy bizonyos szakterület aktualitásait és összefoglalja amit megtudott...
  • közvetítés, fordítás, újdonságok -...vagy éppen ékes anyanyelvén továbbadja a honiaknak.
  • címlapportál -Ezt a legügyesebbek úgy oldják meg, hogy a gyűjtőkörük legjobbjaiból összeállítanak egy magazint, ahol egy lapon látható a témában a legfrissebb vagy legérdekesebb cikkei.
Ha valami tartalmat akarsz közvetíteni, akkor
  • egy soros -Hírek a "link plusz komment" sablon alapján, semmi mellébeszélés.
  • már létezők kiegészítése -A neten milliónyi forrásértékű dolog kering, például történelmi fotók, politikai karikatúrák, retro reklámok. Ha fel tudod deríteni egy-egy háttértöténetét...
  • offline tartalom digitalizálása -...vagy egész forrásokat beszkennelni, akkor szép látogatottságra számíthatsz. Például: képarchívumok létrehozása.
Ha rendszerezni akarod a káoszt, jó ötlet lehet
  • térkép rajzolása -Digitális útjelzőtáblák készítése arról, mit hol lehet megtalálni. Mondjuk ha könyvet keresek akkor valahogy találjak rá a Mokkára. Már egy egyszerű véleménnyel is lehet aratni, a múltkor a hazai blogszolgáltatókra voltam kíváncsi, de még az ilyen ziccernek tűnő témákban is rengeteg az üres folt.
  • közösségi címkézés -Mint a Delicious, ahol a látogatott oldalakat a népek együtt sorolják be kategóriákba és értékelik, hogy mások is könnyen megtalálhassák.
  • könyvtár 2.0 -a many-to-many elvnek megfelelően a felhasználók egymás számára rendszerezik például a könyveket, de egy olyan egyszerű ötlettel is, mint tartalmi kivonatok, ízelítők, rövidített összefoglalók írása, szerintem elég népszerű oldalt lehetne építeni.
Ha valami személyeset akarsz megosztani a világgal, írhatsz
  • szubjektív történetet -Talán ez a legnehezebb, az ösztönös zsenialitás nem elég, ha valaki nem tudja hogyan legyen "hangos" a neten, lehet kiemelkedő stílusa, elveszik az egoblogok tengerében. Habár régi újságírói trükk, hogy egy jó sztori mindent visz.
  • saját lexikont -Közvetítés amatőröktől a teljesen laikusoknak. Lehet kutatni a népszerű, sokak által keresett kifejezéseket, éljen a SEO. Épp most találtam egy egész korrektet ebből a típusból.
  • tutorialt -Ebből most rengeteg van, mindenki tanítani akar valamit, ami azt jelenti, hogy ha tudod hogy kell jól keresni, szinte bármilyen kérdésre remélhetsz segítséget.
Abban az esetben ha az embert majd szétveti a közlésvágy de épp semmi nem jut az eszébe, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy írjon egy tutorialt a blogolásról, az mostanában úgyis olyan divatos.

Minden műfaj története...

7/10/2008

...öt szakaszra osztható:
  1. kísérleti
  2. klasszikus
  3. paródia
  4. dekonstrukció
  5. posztmodern
[Hansen et al 1998. 179.]

Hiába a túlzott bölcsészkedés, nem találok olyat amire ezt ne lehetne ráhúzni. Hátborzongatóak ezek az elméletalkotók.

Hogyan NE szerkesszünk blogot...

6/02/2008

...avagy a blogírás hét főbűne, témától függetlenül. Az olvasó ellen elkövethető legsúlyosabb szabotázsakciók és akik mögötte vannak.

Nincs tartalom. Ezek azok az unatkozó tizenpárévesek, akik elég kreatívak ahhoz, hogy lenyúlják a legjobb URL-címeket, de az elhatározáson túl türelmük már nincs két sor írásához sem. Ha belépsz, egy óriási üres oldalt látsz.

Van tartalom, de minek... Az ömlengő énblogok világa. Parttalan szóf*sónak nevezték régebben; gátlástalan exhibicionista pozőr, aki olyan termékeny, hogy a mellékhelységre is viszi magával a laptopját meg a webkameráját. Jó, az ember írjon magáról, legyen egy postba belezsúfolva minden, a hörcsöge vécézési szokásaitól a gyerek tisztábatételén át az összes félresikerült szexuális együttlétéig, de legalább a sorkizárt gombra rákattintana, mielőtt az emberiséget egy újabb postjával sújtja.

Automatikusan beinduló zene. Ezek a terroristák a hangerőre alapoznak, és hatásosan fejlesztik ki a képességet, hogyan lehet a látogatóétól homlokegyenest eltérő stílusú zenével sokkolni. Elfehéredő ujjakkal kapaszkodok a székbe és vadul egerezve hosszú pillanatokig keresem honnan is szól... ismerős, ugye? A blogolvasók legtöbbje általában eljutott már odáig hogy netezés mellett saját zenét hallgasson.

Az archiválás funkció nem ismerése ignorálása. A másik dolog ami rövid úton idegösszeomláshoz vezet. Megnyitom az oldalt és a gép hosszú percekig halódik míg végül lefagy, csak mert ötszáz post van mérföld hosszan, mind teli yutúbos videókkal meg szép nagy képekkel. Az ilyen blogger beteges megalomániában szenved: mindent meg akar mutatni egyszerre.

Átláthatatlanság. Tartalom nincs, de ezernyi kép, gomb, mozgó-világító kütyü, giccsben tocsogó dizájn az van. A látogató elveszik a szerkezet tanulmányozásában aztán a képek felületes csekkolása után rövidesen továbbkatint. Elkövető: alteros, túláradó művészi késztetésekkel és túl sok szabadidővel rendelkező egyed.

Tagolatlan, ömlesztett szöveg. A téma érdekes, a színvonal megfelelő, csak éppen a poston két óra átrágni magam. Ez az ami elmegy könyvformában, de a net sajnos máshogy működik. Az olvasó tíz másodperc alatt átpörgeti az oldalt, és még ha helyénvalónak találja is a tartalmat, legfeljebb bedobja a könyvjelzői közé és már keresi is a linkeket a szélen. Kattintani szeretünk, nem merengeni. Aki létrehozza: unatkozó egyetemi professzor, a papíralapú publicitástól visszautasított író vagy a szakmailag jól képzett de az olvasóról elfeledkező önjelölt tanítómester.

Titkosított. Ez a blogíró csak úgy hanyagul, de feltűnően gyakran ejti el két mondata között minden társaságban hogy ő egy blogger, de csak azért hogy az érdeklődést fölényesen leépíthesse: a dolog nem nyilvános. Neki az identitás fontosabb.


Akkor most össze lehet számolni, ezen oldal hány hibának is felel meg:)