Mielőtt bárki is kajánul elvigyorodna, ez az egész a statisztikáról szól, nem kell semmi rosszra gondolni.
A legegyszerűbb szemléltető példákkal már biztos mindenki találkozott: az ember benéz egy ilyen libribe vagy alekszandrába és hirtelen annyi könyv között találja magát hogy egész napokat el lehet tölteni ha nem kifejezett céllal megy oda. Ha esetleg veszi a fáradtságot és kicsit utánaérdeklődik az eladótól még az is kiderülhet, hogy sokszor több könyvet adnak ki mint régebben, de kisebb példányszámban.
Hmm, érdekes.
Hmm, érdekes.
A másik a zene világa, ez még feltűnőbb, bár a hosszútávú kis változásokat nehéz kiszúrni. Még emlékszem a hőskorra, amikor berobbant itthon az első zenecsatorna, a zéplusz, amin naponta háromszor lenyomták ugyanazt a tíz számot. Ha most bekapcsolom a tévét, akkor bármelyik zenei adón azt láthatom, hogy mindenféle kis együttesek, nóném bandák, ismeretlen felfedezettek töltik ki a műsort, elég szép változatosságot nyújtva. Ha a jutúbra megyek fel, akkor meg jó ha akad valami amit ismerek.
Ez a lényege a hosszú farok hatásnak. Nem is olyan régen még pár zenei előadó uralta
a piacot, a népszerűség kánonjába csak a média által leginkább nyomott számok fértek bele, a "kis halaknak" nem volt hely, amíg fel nem fedezte őket egy médiaguru félisten vagy valami befolyásos lemezcég. A helyzet a közösségi média, a blogok, a jutúb, a fájlcserélőprogramok világában megváltozott: feltaláltuk azt, hogy a fogyasztóközönségnek valójában semmi szüksége a zenekiadók köztes láncszemére. Bármelyik garázsrock banda feltölti az anyagait, és attól függően lesznek sikeresek, hogy hányan kattintanak rájuk. A grafikonunkon a görbe így kicsit átrajzolódott, az eddig kicsi, lapos farokrész, azaz a sok névtlen előadó megszaporodott, megvastagodott, megnyúlt, jelezve a fejrész, a populáris mainstream egyeduralmának végét. Berobbant a köztudatba a sok-sok alternatív előadó, a milliónyi ismeretlen könyvíró, meg a szórakoztatóipar többi új felfedezettje. Hogy ez mennyire jelent minőségváltozást meg demokratizálódást, ki-ki maga döntse el.
a piacot, a népszerűség kánonjába csak a média által leginkább nyomott számok fértek bele, a "kis halaknak" nem volt hely, amíg fel nem fedezte őket egy médiaguru félisten vagy valami befolyásos lemezcég. A helyzet a közösségi média, a blogok, a jutúb, a fájlcserélőprogramok világában megváltozott: feltaláltuk azt, hogy a fogyasztóközönségnek valójában semmi szüksége a zenekiadók köztes láncszemére. Bármelyik garázsrock banda feltölti az anyagait, és attól függően lesznek sikeresek, hogy hányan kattintanak rájuk. A grafikonunkon a görbe így kicsit átrajzolódott, az eddig kicsi, lapos farokrész, azaz a sok névtlen előadó megszaporodott, megvastagodott, megnyúlt, jelezve a fejrész, a populáris mainstream egyeduralmának végét. Berobbant a köztudatba a sok-sok alternatív előadó, a milliónyi ismeretlen könyvíró, meg a szórakoztatóipar többi új felfedezettje. Hogy ez mennyire jelent minőségváltozást meg demokratizálódást, ki-ki maga döntse el.
0 komment:
Post a Comment