Általában nem véletlenül akadnak kezembe jó könyvek mondjuk a könyvtárban sétálva, tudni kell a megfelelő polcok környékén mászkálni. Mégis, amikor ma a kulturális antropológia táján szimatolva teljesen véletlenül megakadt a szemem Diego Gambetta és Heather Hamill Streetwise című művén valahol a 301.72 S 94 magasságában, igen elcsodálkoztam.
A Streetwise alcíme a beszédes How Taxi Drivers Establish Their Customers Trustworthiness, vagyis hanyag fordításban valami olyasmi, hogyan állapítják meg a taxisofőrök a kuncsaftjaik megbízhatóságát. A könyv két nagyváros -Belfast és New York- taxisainak stratégiáit vázolja, amelyek arra irányulnak, hogy túléljenek az urbánus környezetben amikor felvesznek egy újabb vadidegent a kocsijukba. Ezeknek a találkozásoknak a leírása és feldolgozása alapos és kimerítő, a street etiquette -az Urban Buddhához hasonlóan homályosan intuitív és empirikus- rágcsálása jó adag elmélettel, korrekt hivatkozással és rengeteg statisztikával lett megfűszerezve, így a szerzőpáros munkája tudományosan megalapozott és egyben fogyasztható is. Az oldalakat lapozgatva rá kellett jönnöm, taxisnak lenni nem lehet egyszerű: az ember állandóan az ügyfelekért való verseny, az ügyfelektől való egészséges félelem és épp ezért a többi taxissal való bajtársias együttműködés feszültségében él. A risk versus trust kérdése, vagyis a nagy trust game részleteiben kerül bemutatásra: a potenciális támadók mimikrije alapján lehetséges forgatókönyvek -a runner, aki elfut fizetés nélkül, a robber, aki viszi a pénzt és a paramilitaries, akik eltérítenek és jó ha élve megúszod- tárgyalásán túl számadatatokkal, személyes beszámolókkal illusztálja az ügyfelek típusait. Férfi vagy nő, egyedül vagy többen, fehér, fekete vagy spanyol vérű, idős vagy fiatal, katolikus vagy protestáns, hogyan öltözködik, ezek mind lényeges kérdések a screening során, vagyis abban a három másodpercben, amikor a taxis dönt.
Furcsa volt olvasni, hogy mások is használják a streetwise, street wisdom fogalmát: a láthatatlan és megnevezhetetlen skill, tapasztalattal és korral járó hatodik érzék, hely- és emberismeret mellett a figyelem, ravaszság, kommunikációs technikák és trükkök a másik villámgyors kiismerésére vagy épp saját magunk elrejtésére... Ismerős?
A Streetwise alcíme a beszédes How Taxi Drivers Establish Their Customers Trustworthiness, vagyis hanyag fordításban valami olyasmi, hogyan állapítják meg a taxisofőrök a kuncsaftjaik megbízhatóságát. A könyv két nagyváros -Belfast és New York- taxisainak stratégiáit vázolja, amelyek arra irányulnak, hogy túléljenek az urbánus környezetben amikor felvesznek egy újabb vadidegent a kocsijukba. Ezeknek a találkozásoknak a leírása és feldolgozása alapos és kimerítő, a street etiquette -az Urban Buddhához hasonlóan homályosan intuitív és empirikus- rágcsálása jó adag elmélettel, korrekt hivatkozással és rengeteg statisztikával lett megfűszerezve, így a szerzőpáros munkája tudományosan megalapozott és egyben fogyasztható is. Az oldalakat lapozgatva rá kellett jönnöm, taxisnak lenni nem lehet egyszerű: az ember állandóan az ügyfelekért való verseny, az ügyfelektől való egészséges félelem és épp ezért a többi taxissal való bajtársias együttműködés feszültségében él. A risk versus trust kérdése, vagyis a nagy trust game részleteiben kerül bemutatásra: a potenciális támadók mimikrije alapján lehetséges forgatókönyvek -a runner, aki elfut fizetés nélkül, a robber, aki viszi a pénzt és a paramilitaries, akik eltérítenek és jó ha élve megúszod- tárgyalásán túl számadatatokkal, személyes beszámolókkal illusztálja az ügyfelek típusait. Férfi vagy nő, egyedül vagy többen, fehér, fekete vagy spanyol vérű, idős vagy fiatal, katolikus vagy protestáns, hogyan öltözködik, ezek mind lényeges kérdések a screening során, vagyis abban a három másodpercben, amikor a taxis dönt.
Furcsa volt olvasni, hogy mások is használják a streetwise, street wisdom fogalmát: a láthatatlan és megnevezhetetlen skill, tapasztalattal és korral járó hatodik érzék, hely- és emberismeret mellett a figyelem, ravaszság, kommunikációs technikák és trükkök a másik villámgyors kiismerésére vagy épp saját magunk elrejtésére... Ismerős?
