Mivel a tendencia hogy egy monitor előtt töltjük a napjaink egyre nagyobb részét nem kétséges, én kétféleképpen tudom elképzelni a jövőt.
Kezdjük a pesszimistább (cinikusabb, esélyesebb), elsőre futurisztikusnak tűnő forgatókönyvvel. A szórakoztatóipar teljeskörű digitális édent kínál, minden érzékszervre kiterjedő interaktív életteret, ahol mindenki az lehet ami mindig is szeretett volna lenni, a fizikai törvények korlátai nélkül. Ehhez pont egy akkora fiókra van szükség, ahova egy ember fekve befér, mesterséges tápanyaggal életben tartható, igazából ki sem kell jönnie, csak becsatlakozni a saját tökéletesre szabott álomvilágába és jöhet a bináris extázis. Az, hogy a Second Life-ot és a többi virtuális világot átjárhatóvá teszik egymás számára, elég meggyőző. A mátriksz meg a klasszikus sci-fik arról vizionáltak hogy a gépek majd leigázzák az emberiséget, ami elég nagy tévedés: az emberek önkéntesen fognak...
A másik alternatíva a nyílt forráskód idealizmusán áll: valami új közösségi tér megtalálása, a tartalmak mindenki és bárki által alakítása és közvetítése, széleskörű, újfajta és könnyű tájékozódás az információtengerben. Ennek a szentélyét a mai könyvtárak örökségeként képzelik el, ebből kiindulva az ötlet neve könyvtár 2.0, ahol a verziószám az újdonságot, továbblépést hivatott kifejezni. - Elég viccesen hangzik -
Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban és mire jó, nemsokára megtudhatjátok.
Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban és mire jó, nemsokára megtudhatjátok.
0 komment:
Post a Comment