Culture vulturing- jelenség: a marketing kulturális jelképhasználata a termék értékesítése céljából.[forrás]
Majdnem tíz éve történt, egy hasonlóan perzselő nyári napon, hogy Fixxxer testvérrel a város főterén egy padon ücsörögtünk és néztük az embertömeget -talán valamilyen fesztivál lehetett-, és jó szokásunkhoz méltóan összeesküvés-elméleteket gyártottunk. Meg persze próbáltuk találgatni, mire is gondolnak, mi motiválja őket, mi van a fejekben, de hát honnan tudhattunk volna olyan varázsszavakat, mint mondjuk a marketing, amivel a fél világot le lehet írni. Valami sokkal fennköltebb és elvetemültebb, jól megtervezett konspirációban gondolkodtunk akkoriban, pedig már valószínűleg azon a napon is sok szó eshetett arról -főleg tőlünk kissé nyugatabbra-, hogy a reklámszakma keselyűi kihasználják és közhelyszerűvé teszik az "igazi kultúrát" .
Ahogy mondani szokás, nincs új a nap alatt, főleg nem egy olyan korban, amikor a várva várt világvége csak nem jön el, így hasznosítani kell mindent amit lehet, márpedig a kulturális hivatkozás akkora ziccer, amit nem szabad kihagyni. Ha megpróbálom számba venni hogy hány terméket adhatnak el Che Guevara hősies szabadságharcával, hogy mennyi mindenre rá lehet húzni az 
egyértelműen misztikus érzéseket kiváltó ZEN szócskát, hogy milyen mítoszgyár ontja a pólókra-kitűzőkre nyomott 'Punks not dead' jelszavakat... és akkor nem is említem hogy ez a Hitler milyen jót tett a holokauszt- turizmusnak hogy így elvállalta a negatív hős szerepét.
Az "igazi kultúráért" agitálóknak sajnos semmi bíztatót nem ígérhetek, nem dobtunk ki semmit, csak lecseréltük a régi babonáinkat márkák kultuszára, mert hinni csak kell valamiben. Az ókori görögök hősökben, csodákban meg az Olümposzon túli világban bíztak. A tételt, miszerint semmi nem vész el csak átalakul, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szuperhírók újra divatba jöttek, Kevin Sorbo-t a kultikont lassan nyugdíjazzák, de minden gyermek Batman, Ironman vagy Hulk akar lenni farsangon. A csodák kihaltak. Az Olymposból meg gyümölcslé lett.
Ahogy mondani szokás, nincs új a nap alatt, főleg nem egy olyan korban, amikor a várva várt világvége csak nem jön el, így hasznosítani kell mindent amit lehet, márpedig a kulturális hivatkozás akkora ziccer, amit nem szabad kihagyni. Ha megpróbálom számba venni hogy hány terméket adhatnak el Che Guevara hősies szabadságharcával, hogy mennyi mindenre rá lehet húzni az 
egyértelműen misztikus érzéseket kiváltó ZEN szócskát, hogy milyen mítoszgyár ontja a pólókra-kitűzőkre nyomott 'Punks not dead' jelszavakat... és akkor nem is említem hogy ez a Hitler milyen jót tett a holokauszt- turizmusnak hogy így elvállalta a negatív hős szerepét.
Az "igazi kultúráért" agitálóknak sajnos semmi bíztatót nem ígérhetek, nem dobtunk ki semmit, csak lecseréltük a régi babonáinkat márkák kultuszára, mert hinni csak kell valamiben. Az ókori görögök hősökben, csodákban meg az Olümposzon túli világban bíztak. A tételt, miszerint semmi nem vész el csak átalakul, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szuperhírók újra divatba jöttek, Kevin Sorbo-t a kultikont lassan nyugdíjazzák, de minden gyermek Batman, Ironman vagy Hulk akar lenni farsangon. A csodák kihaltak. Az Olymposból meg gyümölcslé lett.
0 komment:
Post a Comment