Rebecca a nem is olyan távoli jövőnk előhírnöke. Adott egy dekoratív fiatal csaj, aki eléggé agilis, exhibicionista és vállalkozó szellemű, és adott egy termék, jelen esetben a Skype mobil, nna így születik a reklámkampánynak egy egészen érdekes új formája. Utaztassuk a lányt a Föld körül harminchárom nap alatt a lehető legtöbb közlekedési eszközzel, de csak a termékünket adjuk a kezébe, hogy szépen ügyesen reprezentálja, mi is az a közösségi web, ami miatt ekkora a felhajtás mostanság. Közvetítsen blogformában, legyenek róla videók, nézegethessük a képeit, írjon nekünk rövid üzeneteket hogy éppen mit is csinál, adjunk neki tárhelyet és persze temérdek rajongót. Hogy követhessük, bármerre jár. Hogy láthassuk hogyan él. Hogy tudjuk, ő is létezik ám.
Lassan felnő egy olyan generáció akinek természetes lesz hogy az életének van egy virtuális síkja is. És persze él is vele, sőt, él benne, mint hal a vízben. Ez az új lételemük, többé már nem jelentéktelen kisemberek, színes életük minden szeglete a nyilvánosság előtt folyhat, végre bárki hangot kaphat aki az evolúciós keretek között nem érvényesülhetett. Ja, hogy az a vége, hogy az ember csak ül a szobájában egyedül és alig bírja fékezni a produktivitási kényszerét, miről is írhatna hozzá csak még egy sort...És amíg egyre nő a digitális hangzavar, azon kapjuk magunkat, hogy a kétsoros helyzetjelentéseinkkel, a frissen feltöltött profil-képeinkkel, a kis személyes monológjainkkal tényleg képesek vagyunk kapcsolatokat tartani. Ha nem is élő és párbeszédes, hanem félénken magamutogató az egyik, kíváncsi voyeur módon a másik oldalról, de hát végülis ez is kapcsolat, nem...?
Mi vagyunk a plug-in generáció.Támogass minket...
0 komment:
Post a Comment