A Sokal-ügy avagy az áltudományosság gyöngyszemei

8/24/2008

Mindegy hogy melyik oldalhoz tartozik az ember, elkerülhetetlen tapasztalat már elsőévesen a humán- és reáltudományok között húzódó lövészárokban dúló vad harc meg az "és te bölcsész vagy?" típusú vesszőfutás. Ez a szembenállás már az ötvenes években sem volt másképp, jellemzően ekkor született meg a gondolat, hogy akkor legyen már inkább egy 'harmadik kultúra' ami szintetizálja a szembenálló bölcsészet- és természettudományokat. Az évtizedeken át húzódó társadalmi párbeszédbe belefáradva 1996-ban egy fiatal fizikus gondolt egyet és megtréfálta mind az összes művelt köröket.

Alan Sokal, a New York-i egyetem professzora a színvonalasnak számító társadalomtudományi folyóirathoz, a Social Text-hez küldte el cikkét, ami amellett hogy teli volt rettentő komolynak ható forráshivatkozásokkal, totális kamu volt, amit nem nehéz már a cím alapján sem elképzelni (Transgressing the Boundaries — Towards a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity, vagyis nagyjából: A határok áttörése — arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé). Az öttagú szerkesztőbizottság -egy fizikus sem volt köztük- átnézte és nemcsak hogy leközölte az irdatlan hoaxot a Science Wars című különszámban, de szerkesztőségi cikkben külön méltatták is hogy végre akad egy olyan tudós, aki belátja, hogy nem létezik a fizika által leírt objektív valóság. Aztán a matematikában és fizikában járatlan, de a hangzatos tudományos fogalmakkal (káoszelmélet, hmm...!) előszeretettel dobálózó sznob olvasóközönség, ami magát szociális konstruktivistának nevezte, annak rendje és móda szerint simán megette az egészet.

Hősünk ezzel egyidőben egy másik folyóiratban, a Lingua Francá-ban lebuktatta saját blöffjét hatalmas felháborodást keltve, majd jelentkezett a nevetségessé tett eredeti újságnál, de azok visszautasították a "What the Social Text Affair Does and Does Not Prove" (Mit bizonyít és mit nem a Social Text affér?) című cikkét, mondván az nem üti meg a folyóirat szellemi színvonalának szintjét. A Sokal által levont tanulság végül máshol jelent meg, és egy évvel később szerzőtársa, egy belga fizikus kiadta az "Impostures Intellectuelles" (Értelmiségi szélhámoskodások) című könyvet is, ami a francia posztmodern tudománykritika borzasztó tekintéllyel bíró, komolykodó képviselőinek körében igazi szellemi merénylet volt és lassan elülő, szép nagy sajtóvisszhangban gyűrőzött szét.

A cikk-paródia olyan divatosan korszerű kijelentésekkel élt, mint a "nyugati intellektualitás káros hatásának" részletezése, a "későkapitalista termelési viszonyok válsága", továbbá csordultig volt áltudományos jelzőkkel, mint "liberatórikus", "posztmodern", "nemlineáris", "emancipáns matematika", "transzformatív hermeneutika", "morfogenikus mező". Az egésszel Sokal azt akarta bemutatni, mennyire egyszerűen lehet bármilyen művelt tudományos kört, például a francia szociológusok krémjét megtéveszteni más tudományterületekről -mondjuk a fizikából- kölcsönzött homályos kifejezésekkel és hogy az átlag olvasó bármit hitelesnek tud elfogadni ha sok-sok szakzsargont kellően megtűzdelnek hivatkozásokkal.


Témába vághat még...



0 komment: