Vadnyugat kettő pont nulla

5/26/2008

Ez a világháló tényleg olyan, mint nem is olyan régen a vadnyugat lehetett: kiaknázatlan, felfedezésre váró, bármilyen vállalkozó szellemű elemnek lehetőségekkel kecsegtető. Amióta meg minden után illik odatenni hogy 2.0, azóta széles körben terjed az új aranyláz. Ahogy Kaliforniában a negyvennyolcasok az ásóikban és tálaikban bízva remélték a gyors meggazdagodást, most a népek arról beszélnek, hogy elég csak a folyókban kutatni sárga por után, nemhiába ekkor született a farmernadrág is, elnyűhetetlen sátorvászonból. Semmi gond, az ilyen ifjonti hév viszi előre a világot.

Valahogy kettős érzéssel olvasgattam a napokban az ismert blogger cikkjét, aki arról értekezett, hogyan lehet onlájn publikálással pénzt keresni, méghozzá sokat. A lényeg, hogy ha én mondjuk a XIX. századi kolonizációról olvasok, akkor akár ki is jegyzetelhetem a könyvet, és akkor már miért ne tenném közkinccsé, persze szigorúan könnyed, fogyasztható formában, biztos lenne akinek épp kell. Aztán ha kellő rendszerességgel teszek így, akkor a megfelelő számú látogatóm kis összegeiből szép summát gyűjthetek. Lényeg a produktivitás, a korszerű edutainment stílus és akkor már csak a keresőmarketingre kell kicsit odafigyelni, tuti biznisz...
Most akkor ...akkor végre ...aranyat ...találtunk?





Így jutunk el a közeljövőbe, ahol már nem a tárgyi tudás a valami, hanem az információ elérése. Hogy a forrás, azaz a hitelesség teljesen homályba vész, ám legyen, legfeljebb megtanuljuk, hogyan kell óvatosnak lenni minden könnyen szerzett kis információ-morzsával.
Mint az aranymosó a folyami iszappal a mosóedényben, a kezdeti lelkesedés elültével, kicsit reménykedve, de inkább hitetlenkedve.


Témába vághat még...



0 komment: