Kínai mainstream pop-kalandozás: Jay Chou - Fearless

3/21/2010

Ahogy eljutott hozzám hogy a Last.fm nem menő, míg a Blip.fm igen, gondoltam kipróbálom az utóbbit, így találtam ezt a videót, aztán sokáig tervezgettem bedobni itt (ezalatt N tartotta meg a köztudatban -thx), de most hogy a múltkor Damage is kérdezett, csak bemutatom végre Jay Chou-t, az aktuális kínai pop-szcéna egyik sikítva ünnepelt sztárját, a Mandopop taiwani multitálentumát. A klipből is kiderül hogy a szám a címében is nevezett filmhez, Jet Li állítólag utolsó wushu-filmjéhez, a Fearless-hez készült, ami Huo Yuan Jia harcművész mester életét dolgozza fel némi slow-motionnal fűszerezett klasszikus repkedős csihipuhiban. Lehetne fejtegetni hogy az erényről szóló film mennyire propagandisztikus jellegű de ez szpoilergyanús mellékszál; a filmhez készített klippel Jay Chou állítólag nyugati rajongói táborát akarta kiterjeszteni, és tényleg megdöbbentő ahogyan egyensúlyoz a műfajok határán és vegyíti a hagyományos keleti elemeket a nyugatiakkal. Minden belefér a pienhangos pentaton nyávogástól a fúziós gitárhangzáson át az RnB-s, poppos részekig. Pinyin, angol és írásjegyes felirattal, íme:

Hogy alakult volna a 'District 9' ha az idenek Kínában landolnak?

10/07/2009

District 9
A ChinaSmack több soron is valami elképesztően izgalmas olvasmány: egyrészt a vad, barbár, cenzúrával megfojtott, a nyugati szabad világ által sokszor hivatott Kínából jelentkezik és Kínáról is szól; általában a hétköznapi realitás szintjén marad ami nekünk, a föld túloldalának igen érdekes; a kínai netizenek hype-jait részletezi gyakran; nem csekély jelmagyarázattal is szolgál külön oldalon tárgyalva a köznapi kínai kifejezéseket és rövidítéseket és szlenget; végül pedig körkérdéses formában egy közösségi szájtról gyűjti be a posztjainak anyagát, tucatnyi olvasónak adva hangot így minden bejegyzésben.
A ChinaSmack igazi kulturális ínyencfalat.

És akkor ott van a másik ínyencség, a méltánytalanul elmarasztalt 'District 9' című friss mozialkotás, egy olyan ál-dokumentumfilmbe oltott biohorror, ami tökéletesen prezentálja a science-fiction alaptalan félreismerését sokak által, pedig a leginikább társadalomkritikus műfajjal van gyakran dolgunk.
A District 9 nem az űrlényekről szól, hanem az idegenről mint identitás, az idegenségről, ordítóan parabolikus film: a rasszizmust boncolgatja gyakorlatilag, minimálisan kendőzve csak.

District 9
Nnamost, a ChinaSmacken megjelent egy poszt, amiben az aktuális körkérdés az volt, mi lenne ha a District 9 garnélaszerű, lepusztult, guberáló, gettóban élő, magántulajdont nem ismerő idegenei történetesen nem Dél-Afrika felett landolnak ahogy Blompkamp rendező már a moziváltozat elődjében, az eredeti kisfilmjében is ábrázolta, hanem mondjuk Kínában.
A válaszoknál számítottam némi felhangokra, de aztán egészen ledöbbenve olvastam végig, mi mindent ki nem hozott a kínai netizenekből ez a téma. Nagyon érdekes adalékokat kapunk ezzel a mostani kínai közgondolkodásról, kultúráról és érzelmekről, egy olyan világba nyerhetünk betekintést, ahol az utalások közül a legtöbb ismeretlen lehet.

无良兽父:
Grab a RB [ri ben, 日本, Japanese] person and mix them, see what kind of weird monster can be created.

你是谁我谁也不是:
Other places I would not know, but if they landed in Beijing, they would probably be XXed by special police within 10 seconds. If they landed in Shenzhen, they too would be taken care of by niubi city administrators [chengguan], police “assistants”, etc. If they landed in Henan, congratulations, motherland, ten days later, the whole sky will be filled with shanzhai versions of alien spaceships. Had they gotten hear before the military parade, we could’ve even scared the America to death.

飘渺雨竹:
They’d be eaten if they landed in Guangdong, taken as underlings if they landed in the Northeast, harmonized if they landed in Beijing, and forced to make AV [adult videos] if they landed in Japan.

淫色面具:
Aliens land in Beijing, Beijing people would ask  the aliens if they believe in capitalism or socialism.
Aliens land in Shanghai, Shanghai people would drag the aliens to the zoo to put on display.
Aliens land in Guangdong, they would be eaten…
Aliens land in Wenzhou, Wenzhou people will ask the aliens: is business easy to do on your planet?

好名都叫狗去了:
Even if you an alien, you would still die if you annoy city administrators [chengguan].

十个救火少年:
If they land in China,
no matter where,
our country’s go-vern-ment will take care of this group of big shrimp like gods.
Banks, airports, train stations…the go-vern-ment will make special big shrimp lines for all of them,
all to show that our country is a “responsible” country!
This way, other countries will express heartfelt admiration for this “responsible” attitude of our country,
and thus our country’s government leaders will have face.

念:
If they landed at my school, I would suddenly realize that our school’s girls are very pretty after all.


Médiademokrácia, tumblr-effektus, Tiananmen, #epi09: a blogolás jövője

6/07/2009


A terjedelmes cím mögött az elmúlt hetek dilemmája áll, a sok különböző szál most futott össze egybe.

Mert mi is történt mostanában az IRL nagyvilágban és itt a hálón élők között?

A glóbusz túlfelén a húsz éve lezajlott Tiananmen téri eseményekre emlékezett Kína, vagyis emlékezett volna közösen online is, ha a kormányzat le nem tiltja a szociális média minden szóba jöhető formáját, blogszolgáltatókat, Flickr-t, Twittert, hotmailt, youtube-ot, amin úgy általában a közösségek szoktak szerveződni a XXI. században. Na ezen aztán az egész nyugati világ egy emberként hördült fel és sűrűn emlegettek olyan fogalmakat mint cenzúra, sajtószabadság és médiademokrácia. (Micsoda ziccer, micsoda közhely...!)

De mégis, mi a hétszentség az a médiademokrácia?

A válaszhoz pörgessük át a földgömböt egy fél fordulattal a túloldalra: Magyaroszág, 2009 június 7, Európa Parlamenti választások. Mindez a Twitter segítségével az Indexen is élőben, a netizenek által közvetítve percről percre a #epi09 hashtag segítségével (a hashtag-ekkel lehet összefűzni egy témát).

Médiademokrácia, na de mi a különbség? Van egyáltalán különbség?
Chengdu-ban nemrég kiégett egy busz, egy járókelő pedig ahelyett hogy segítséget nyújtott volna, egy az egyben lekamerázta a balesetet és feldobta a netre. Ha a médiademorkácia a közvetítés életközeliségében mérhető, akkor egyértelműen a háztömb szintjéig lemenő helyi médiáé a jövő, ahol a digitális cenzúra megvalósíthatatlan miután mindenki kezében kamerás mobilok vannak amivel az egész valóság azonnal közvetíthető.

Vagy a Tumblr blogoké, ahogy mostanában tapasztalom.
Az élmény nagyon friss és számomra is letaglózó erejű: eddig a hagyományos blogolást felváltó mikroblogok, konkrétan a Twitter volt a közelmúlt hype-ja, de egyik napról a másikra valahogy a közérdeklődés előterébe türemkedett a tumblr blogok műfaja, amivel eddig csak futó kapcsolatban voltam. A Tumblr szolgáltató a twitter gyorsaságát a blogok kép-, videó- és szövegközvetítő tulajdonságával ötvözte, létrehozva egy minimalista dizájnra épülő, villámgyors és végletekig egyszerű kezelőfelületű, mégis nagyon csinos bestiát. Ha eltekintünk attól hogy a tumblr-t a használói tényleg minimális saját tartalom- maximális egymástól lopkodásra használják (reblogolásnak hívják), elmondhatjuk, hogy ez az újdonság épp fedi a Webisztán próféciáját, amin én is témáztam (többet is mint kellett volna), hogy egyre inkább élő közvetítés felé tolódik el a blogolás és úgy általában minden itt a neten.

Ezzel kapcsolatban kissé aggódom, ugyanis a Tumblr-ekkel egyelőre nem tudom tartani a lépést gyorsaság és live tekintetében, bár tudom hogy csak CSS kérdése a dolog. Inkább a mentalitás amivel még nem tudok mit kezdeni, a produktivitás és értékes tartalom igazi optimalizációs probléma. Lehet hogy nekem is ki kéne próbálnom, mint mások már megtették a lépést...

A leggyakoribb 500 kínai szó: nyelvtanulás statisztikai alapon?

2/28/2009

A múltkor a Wordle-vel játszadozva ugrott be az az elvetemült ötlet, mi lenne ha egy komplett beszélt nyelvet dobnánk be a gépbe és csinálnánk belőle pofás kis címkefelhőt, vagyis hogy mennyire lehet közel kerülni egy idegen nyelvhez statisztika módszerekkel, mondjuk sorba állítva a szavait gyakorisági alapon. Csak mert a jópofa és csodaszines nyelvkönyvek egészen életidegen feladatokkal tudnak előállni amiben hemzsegnek a felesleges szavak, miközben a bézik szinthez szükséges szókincset meg kispórolják. Persze a hatékonyságra törekvés ilyen matematikai alapú gondolatától minden nyelvész haja szála égnek állna, de amikor beírtam a keresőbe, kiderült hogy a metódus igenis létezik. Az egész komolytalanságától eltekintve érdekes dolog a lefedettség, vagyis a válasz a klasszikus kérdésre, hogy ha neadjisten egy olyan szép nyelvet akar az ember tanulni mint a kínai, akkor mennyi írásjegy ismerete szükséges egy átlagos napilap megértéséhez. Állítólag a leggyakoribb 500 kínai karakter (remélem nemsokára kijavítják a hibát) lefedi a nyelv 72%-át, kérdés persze hogy ez mire elég.
Kíváncsi lennék mit szólnak ehhez a nyelvtanárok, nyelvtanulók, nyelvészek...