Ekkora kitérő után akkor talán felvázolhatjuk mi is a probléma: a keresés, ha nem egy bizonyos elemre vagy információra vagyunk kíváncsiak, hanem böngészünk, tallózunk, keresgélünk. Adott egy számtalan elemet felvonultató halmaz, mint amilyen egy könyvtár, vagy egy zenebolt, antikvárium, videotéka, vagy akár az internet. Tudjuk, hogy van mondjuk tíz, még ismeretlen elem ami nagyon érdekes és fontos számukra, száz ami közepesen hoz lázba, ezer ami még elmegy ("egynek jó"), a maradék tízezer meg teljesen hidegen hagy. A kérdés az, hogyan választunk, ha nyilvánvalóan nem ismerhetjük meg előre az adott elemet, mert csak egy könyvborítót vagy cédéfedelet vagy éppen a címet láthatjuk. A cél egyértelműen hogy az érdekesebbekből minél többhez eljussunk, illetve hogy azt a tíz legfontosabbat megtaláljuk. Az izgalmas a kérdésben, hogy mindig van egy záros időkeretünk, tehát a próbálkozásoknak adott idő alatt kell a lehető legnagyobb sikerrel záródniuk: ha örökké élnénk, nem állna fönn ez a probléma, mert végtelen idő lenne meghallgatni az összes létező zenét, elolvasni minden könyvet, megnézi minden filmet, meglátogatni minden jó helyet. De mivel az emberi élet időben korlátos, ezért minden ilyen döntés az elvesztegetett lehetőség rémével fenyeget.
Magyarán: a zsákbamacska, hacsak nem pont ez okoz számunkra örömet, haszontalan egy állatfajta. Meg ugye van egy taxióra, ami folyamatosan ketyeg.
0 komment:
Post a Comment