Geo+net: egy nyomozás eddigi részletei

Akkor tehát megpróbálok a végére érni a gondolatmenetnek amit egy ideje feszegetek. Ha valaki most kapcsolódik be: először is, kipróbáltam a Tumblr-t (az eredmény szép lett, csak még nem tudom miire jó), aztán levontam a tanulságot, hogy jó dolog ez a hírek rögtön-gyorsan mikromédia, csak az ember nem feltétlenül lesz tőle tájékozottabb, mint a hagyományos régi típusú újságolvasgatással. Persze ostobaság volna megkérdőjelezni az egész webkettes életérzés létjogosultságát, már csak azért is, mert egyre inkább információ- és médiafüggő a világ és a valóságot meg csak kerülgetjük hogy jé ilyen is van, de azért ha valaki egy bizonyos időt eltölt ebben a közegben akkor könnyen eljuthat addig a gyomorszorító határig, amit az ájfónhegyek, a mikroblog-statisztikák feletti örvendezés, a hagyományos sajtó halódása feletti tépelődés, a kétperces címlapos jópofiság-blogok és a kilóra vett SEO-ügynökök jelentenek.

Vagyis: ha a webkettő egy lufi, akkor mi marad a hype-on túl? Létezik-e a webkettő végtelenül összetett absztrakcióján innen, de az iwiw-frímél-index/origó hármason túl valami? Eddig jutottunk a legutóbb, zárszóul meglebbentve a lehetőséget, hogy talán elképzelhető egy olyan világháló is, ami a világ és a háló között feszül és a mostani webketteseken túl az egyszerű földi halandóknak is használhatóságot jelent.

Azt már régóta sejtettem hogy mennyire lyukas is a hálózat, és tudtam hogy léteznek megoldások mint mondjuk a QR-kód, amik a valóságot és a netet kötik össze, de ezek inkább csak afféle óperencián túli homályos kísérletek. Aztán elkezdtem térképeket böngészni és egyre többet gondolkodtam azon, hogy mennyire nagy szerepe lehetne a földrajzi koordinátáknak, ha azokat valahogy hozzá tudnánk rendelni az eddig meglevő webhez. Különös, hogy a neten minden hír, cikk, videó, kép időkoordinátákkal el van látva, de a valós földrajzi térhez való kötöttsége annyiban kimerül, hogy alcímként vagy valahol megemlítik, hogy épp hol történt az esemény.

Hosszas nyomozás után, amikor már kezdett körvonalazódni mit is keresek, találtam a GeoRSS mozgalomra, ami elég zavarosnak tűnt elsőre majd másodikra is, mivel kiderült hogy ez egy még mindig nem tisztázott szabvány, ami legalább három formában működik. Nem tudom kik használják, de nekem úgy tűnik, egyelőre inkább egyfajta lehetőség, gyerekcipőben jár és a kutya se hallott róla nincs túl széles ismertsége és mivel szokatlan html tagek használatára buzdít, aligha fog egyes elvetemült programozókon kívül bárkit is vonzani. Ugyanez igaz a Google Maps API-jával zsonglőrködő felhasználói térképekre is, amik nagyon látványosak és több lenyűgöző blog is alapult a propagálásukra, mégis inkább a renegát webkettes szobakalandoroknak egyértelműek és a kúlsági faktoron túl még mindig nem arra jók amire vadászom, hacsak mondjuk nem az Államok területén tengeti az ember az életét.

Közben az offline források között kicsit más irányban eljutottam az urbanisztikán belül a mentális/kognitív térképezés módszeréhez, ami már sokkal közelebbről kerülgeti azt amire gondoltam, de még így is vagy a pszichológia egy alternatív ágának tekinti a szakirodalom, vagy pedig a földrajztudományoknak egy sötét zugába söprik atipikus mivolta miatt, modernebb, esetleg nethez kötődő használatával még nem találkoztam, de lehet hogy csak elkerültük egymást. A mentális vagy kognitív térképek annyit jelentenek, ahogy a fejünkben élnek az egyes helyek és a világ. Vagyis minden információ, amit az egyén a realitás egyes szögleteihez köt.

Akkor ezek után talán rajzoljuk meg mi is lenne ez az előrelépés! A Google nemrégiben elindította a Longitude nevű alkalmazását, ami arra épül, hogy megmondod hol vagy, a Nagy Testvér pedig a koordinátáid alapján felpakol a térképre. Ha jól tudom, a Google számtalan projektje közül ez éppen nem lett egy kasszasiker, talán mert mobilnetre épül ami kissé használhatatlan döcögős még. Van viszont egy másik sejtésem is: a bizalmatlanság, vagyis hogy az emberek nem látják annyira még a hasznát mért is kéne magukat bejelölni a térképen.

Mi lenne ha máshogy tennénk fel a felhasználóknak a kérdést: ahelyett hogy "hol vagy?" mondjuk úgy, hogy "mutasd meg, milyen helyeket ismersz!" Teljesen más lenne a motivációja az egésznek ha az ember adott helyekről mesél, oszt meg információkat. El tudunk képzelni egy hatalmas térképet, ahova bárki leszúrhat egy markert (az az ismerős zászlócska a google mapsból) és melléírhat bármit ami hozzá kötődik? Egy belső jutalmazórendszerrel, mondjuk a felhasználók egymás pontozásával még az is elérhető lenne, hogy a térképre releváns információ kerüljön fel: nyitvatartás, alaprajzok (egyáltalán honnan lehetne elérni ezeket?!), leírások lehetőségekről, termékekről, árakról, szolgáltatásokról, vagy bármiről ami fontos lehet. Mindezt könnyen és gyorsan, az átlagfelhasználó számára pillanatok alatt elérhető módon, például információtípusok formális felajánlásával, mint amilyen a Tumblr-nél a posztírás. Milyen lenne ezek után egy olyan net, ahol az ember nem valami totális absztrakció delíriumában a valóságból kiszakadva kattog ide-oda, hanem a világot látná kicsiben?

Témába vághat még...