Egy.
Szépség és egyszerű kéz a kézben jár.
A sokhasábos, millió kütyüvel és almenüvel ellátott magazin-layout őrülete nálam már lecsengett, egyre inkább tudom értékelni az olyan minimalista blogokat, ahol könnyen és gyorsan tudok navigálni.
Kettő.
Nemcsak ránézésre egyszerű, hanem kezelésre is.
Bejegyzésműfajok html+CSS- sablonok segítségével, nem nagy ötlet, de hihetetlen kezelhető felületet ad. Arra jöttem rá, hogy minél körülményesebb rögzíteni egy észrevételt, gondolatot, minél több idő megy el formázással, tököléssel, szerkesztgetéssel, annál kisebb a valószínűsége hogy a végeredmény tényleg fedni fogja az eredeti ötletet és hogy tetszeni fog.
Három.
Inkább sokat és röviden.
Ez a poszt körülbelül a második bekezdés után volt túl az olvashatóság határán. Az ember egyszerűen nem olvas ilyen hosszúakat a neten. Ha több részre vágom és folytatásos kis szösszenetekként adom el, valószínűleg sokkal jobban fogy. Akkor persze már a blog navigációja lesz a probléma, hogyan köthetőek össze, érhetőek el gyorsan a részek. (Tudjátok mit, szét is vágom egy első részre meg erre a folytatásra.)
Négy.
Navigáció.
Egy blogba nem kell semmi más pluszban, csak egy címkefelhő oldalra, vagy valami hasonlóságon alapuló, de egyszerű archívum.
Öt.
Napi szinten.
Talán Bártházi Andrásnál olvastam, de igaz: legyen mindennap legalább egy poszt. Kell hogy legyen legalább napi egy dolog amire az ember felfigyel és legalább egy félóra nyugalom, amikor ezt rögzíteni is tudja. Ha blogot szerkeszteni körülményes, az ember azon kapja magát, hogy már két hete egy sort se írt és minden amit tervezett, az elveszett a süllyesztőben.
Hat.Lopni nem bűn, csak stílusosan kell csinálni.
Feltüntetni honnan van, kitől. Egy komplex blog egyben gyűjtőkör is, amibe a témákhoz kötődő mindenféle forrású link, idézet is belefér. Érdemes műfajokat létrehozni a fent említett előzetes formázással együtt is.
Hét.
Saját anyag alkotja a blog gerincét.
Azért mégsem lehet lopásra élet- illetve blogfilozófiát építeni, mégha a nagy újmédia a remixelésről is szól. Ha nincs az embernek egy épkézláb saját ötlete, posztja, az cink. Az nem blog, hanem egy nagyon szépre megcsinált linktár. A Tumblr blogokban az a vicces, hogy bármit, de tényleg bármit be tudnak emelni dizájnelemként. A tumblr-esek igazából olyanok mint a szarkák, gyűjtenek mindent ami csillogó és beleeszkábálják a fészkükbe.
Nyolc.
Egy szép kép többet ér ezer szónál. De nem helyettesíti azt.
Jó dolog linkekkel vagdalkozni és bedobni valami dekoratív képet amit már tizenöten rebloggoltak, de azért ez így kevés. Egyre inkább értékelem azt, aki tud a saját szakterületéről írni, méghozzá az IRL valósághoz kötődően.
Kilenc.
Gyorsaság.
A Tumblr-ben legkevésbé kihasznált lehetőség épp az egyszerűségből fakad. Az életközeli blogírás, a live közvetítés, a pillanat megragadására épülő lifestream, ami felé halad a blogoszféra, előfeltétele mind adott a Tumblr-ben.
Tíz.
Írni, írni, írni.
0 komment:
Post a Comment