Az információfogyasztás határai és a holnap embere 7 képkockában

1. Hol találkozhatunk a holnap emberével? A mostani városi filmekben. Nem, nem a városi hős oldszkúl mítosza, nem Superman aki megmenti az emberiséget. A filmipar az átlagból képességei miatt kiemelkedő magányos übermensch-re van ráállva, a nagyvárosi dzsungel textúrájába helyezve. Fight Club, Wanted, Push, Body of Lies, soroljam? Hogy mégis mitől különleges képességű? Nagyobb az információfeldolgozó képességük: aki képes egy nagyvárosban élni, az ügyesebben dolgozza fel a környezete információáradatát...



2. ...és jobban is ismeri a lehetőségeit. Az utcán bandázó lakótelepi suhancok egyszerűen azért jobbak, ügyesebbek, ravaszabbak a rózsadombi házuk unalmában elgépezgető kortársaiknál, mert a korlátozott körülményeikből kifolyólag tökéletesen tudják, mik a lehetőségeik -ez a streetwise. Camus Közönye, Sartre Undora, az egzisztencializmus és az egész Mal du Siécle életérzés egy olyan generációé, akik nem tudták mit kezdjenek magukkal a nagyvilágban.



3. Élet a hangyabolyban. Hangyaboly minden nagyváros, vagy az emberi agy, ugyanúgy ahogy az internet is. De ki mekkora hangyabolyban szeretne élni? Egy nagy boly attól más, hogy szinte lehetetlen megismerni az egészet, vagy térképet készíteni hozzá, rendet tartani benne, átláthatóvá tenni, metaadatokkal leírni. Kis boly, kis nyugodt falu, kicsi net, kevés info -és kevesebb a zaj is. A "tudatlanok", akik csak a helyi napilapot böngészgetik végig, nincsenek vele tisztában hogy tudatlanok és teljesen elégedettek a tájékozottságukkal. Ha ügyesebbek, gyorsabbak, tájékozottabbak akarunk lenni, ha a széles látókör ábrándjával hitegetjük magunkat akkor fizetnünk kell érte, méghozzá a zaj elviselhetetlen szintűre növekedésével. Ahogy a Twitter, Tumblr esete tökéletesen példázza.
   




4. A mai kor története -persze évszázados előzményekkel- az információ kontrolljáról és a hozzáférésért folytatott harcról szólt: civil blogok a hivatásos újságírással szemben, creative commons a copyright ellenében, Pirate Bay és torrentek a lemezkiadók ellen, open source Linux Bill Gates-szel szemben, hackerek Kínában és szabadságharcosok Iránban. Megdöntjük a cenzúrát, szabadok leszünk és a vad underground ellenállás az egyre teljesebb hozzáférés által hétköznapi legalitássá fakul. Sokan visszasírják a Kádár-korszak korlátozottságát mert nem tudnak mit kezdeni a határait vesztett szabadsággal... Ismerős? Az új démon a Zaj, a modern kor kiváló harcosainak fegyvere pedig a szűrés, hogy kiderüljenek, mik a nagy határtalanságban a lehetőségek.



5. Miért beteg most a világháló? Elvileg a közösségi média gyümölcseinek fogyasztói egy új generáció legügyesebb, legokosabb tagjai, mégis úgy tűnik, az interneten jelen levők kezdenek kétfelé szakadni az alapján hogy mennyire tudnak megbirkózni a zajjal. Ha a szélsőségekre korlátozzuk a figyelmet két típust kapunk: azt, aki valahogy képes szűrni és azt akinek ez az egész már túl sok. Egyik oldal győzelemre viszi a Twittert és a Tumblr-t és soha nem látott statisztikákat produkál, a másik az összes új Webisztán poszthoz azonnal kommentel hogy a mikroblogolás mennyire felesleges baromság. Túl sok az adat, az elme számára befogadhatatlan mint a nyílt óceán képe.
   



6. A lehetőségek ismerete vezet a cselekvéshez, az ismeretlenbe való fejesugrás óriási bátorságot igényel. Kolombusz, Magellán, Cook azért lehettek emberfelettien bátrak, mert pionírnak lenni akkoriban igazi luxus volt. A hozzáférhető információval a felfedezés kommercializálódott: befizetni egy utazási irodához az összeget nem igényel különösebb kockázatvállalást. Még több elérhető információ, és az ember már magának tervezheti az utazása minden lépését otthonról a gépe mellől. Ez azonban még mindig kevés, nem tudunk élni a szabad információval mert nem tudunk megfelelően szűrni: a legtöbben ma is egy helyben élik le az életüket, nem elég vállalkozóak, nem ismerik a lehetőségeiket. Még mindig nincs kezelőbarát felület a valósághoz. A jövő embere szabadon fog mászkálni a világban mert tökéletesen tudja, hol mire számíthat: a jövő a lapos világé.



7. Amikor kitalálták a színes-ikonos webböngészőt a parancssor addig üresen tátongó fekete ablaka helyett (sok programozó ma is erre esküszik), az internet csak akkor nyílt meg a szélesebb tömegek előtt. Hirtelen kiderültek, mik a lehetőségek. Ha mostanában nem az időről időre jelentkező válságosdi javára írjuk a jelenséget és kicsit hallgatunk azokra a hangokra is amik a webkettőt lufinak titulálják, rájövünk hogy valami hasonlóra lenne szükség. Azt hiszem a jövő a külvilág és a világháló összedrótozásában van: forradalmi újítás lenne a Valóság teljes netre való leképezése egy nagy közösen használható térkép segítségével, ahova a résztvevők a Twitterhez vagy blogokhoz hasonlóan irkálhatnának amit csak akarnak. Következő posztunkban ennek a részleteiről olvashattok majd.
   

A kép a Sears torony nemrégiben átadott 103. emeleti üvegbalkonjában készült.

Témába vághat még...