Copy-paste média, avagy Tumblr-es félrelépésem története

6/13/2009


Nincs mentségem, talán csak a kíváncsiság.
Kissé megromlott a viszonyom az eredeti Urban Buddhával (amit most olvasol), nehézkes kezelés, összekuszálódó forráskódok, lassú posztolás... biztos tudjátok hogy van ez, az ember alkot valamit, és a végeredmény csak nem az igazi. Hiába kapsz megerősítést innen-onnan, épp neked nem tetszik az egész.

Egyszóval, volt némi kalandom a Tumblr blogszolgáltatóval, ami annyira szépre sikerült, hogy most kissé zavarban vagyok, nem tudom meddig tart ez az affér, melyikből mi lesz.
Addig is leírom, mit tanultam ebből a félrelépésből.

A Tumblr kezdőlapján a "The easiest way to blog. Post anything. Customize everything." szöveggel találkozik a látogató. Nekem nem sok előzetes tapasztalatom volt, Fjoord és Tapsihapsi alapján figyeltem fel a Tumblr-blogokra, egyszerűen azért, mert egyszerűek és mégis nagyon szépek voltak, pont olyanok, amilyet mostanában csinálni akartam.
Gyorsan be is dobtam párat a feed-olvasómba, hogy hosszabb távon is megfigyelhessem őket, aztán két nap offline után arra lettem figyelmes, hogy valami elképesztő mértékben elárasztották az RSS levelesládámat. Innentől nem sok kellett, hogy szembesüljek a Tumblr blogok különös természetével.

A Tumblr nem állít valótlanságot, tényleg a legegyszerűbben kezelhető szolgáltató, amivel idáig találkoztam. A CSS egy számomra teljesen új használatát fedte fel, amikor kicsit mélyebben belenéztem: eddig azt gondoltam, hogy stíluslapok azért vannak, hogy az ember elszöszöghessen álmatlan éjszakáin, hogy kicsit még pofássabb legyen végül. A Tumblr létrehozott hét bejegyzésműfajt (szöveg, idézet, fotó, videó, link, chat, audio), méghozzá előzetesen megformázott html tagek és némi CSS segítségével, így a más blogszolgáltatók kezelőfelületeihez szokott egy poszt-kétórás formázás rémálom itt sehol nincs. Van helyette kétperces tartalommegosztás, szó szerint pár kattintás és már kész is, ha az ember kiválasztotta a műfajt, Tumblr automatikusan beleteszi az előre megformázott stílusba az egészet és frissen tálalja. A trükk nem új, igazából még itt a Blogspot/Bloggernél is létezik ugyanez, Post Template címszó alatt (Dashboard> Settings> Layout), igaz, saját kezűleg kell legyártani a spanokat és diveket.

Az egész ravaszkodás azt eredményezi, hogy a Tumblr-nél hihetetlenül egyszerű lesz posztokat gyártani. És akkor itt jön amit nehéz megfogalmazni: minden blogszolgáltató a felkínált lehetőségek alapján létrehoz egyfajta blogolási kultúrát, szokásrendszert, identitást, amibe az mindenki belecsöppen, aki regisztrál és náluk blogol.

A Tumblr filozófiája a gátlástalan spontaneitás felébresztése és a lopás legalizálása. (Sejtem, ezért a Tumblr-esek máris megköveznének:)

Azzal, hogy a tumblr-es blogíró copy-paste alapon bedob egy aranyos fotót, vicces videót vagy két sor idézetet és mér tolja is ki, a Tumblr szolgáltató ha nem is kényszerít, de minimum bíztat arra, hogy az ember ontsa magából a kétsoros/ egyképes "tartalmat". Ehhez jön még két dolog: először is, a lopás legalizálva van egy REBLOG felirítú gomb által, ami annyit tesz, hogy egy idegen Tumblr blog bármilyen megtetsző bejegyzésénél rákattintva egy az egyben átemeli a saját blogunkra a posztot, alul feltüntetve, hogy kitől származik. A másik, hogy a Tumblr ezt az átemelést ösztönzi azzal, hogy statisztikák helyett (arra ott az Analytics) belső pontozási rendszer (Tumblarity) alapján egy össznépi Tumblr-mércét állít fel és versenyezteti a tumblr-ösöket. Az ember Tumblarity-je annak a függvénye, mennyien nyomtak LIKE-ot egy-egy posztjára, hányan REBLOGGOLTÁK, illetve hányan követik (FOLLOW), mert az egész a Twitterhez hasonló szociális hálós rendszerben megy.

A Tumblr tehát mintegy tálcán kínálja a népszerűséget, ha az ember elfogadja a szabályait, és könnyen gyorsan napi 8-10 (-15?) posztot ír szerkeszt tesz közzé, nyúl le innen-onnan. A rebloggolás címen eladott tartalomtolvajlás bámulatos jelenség, igazából az új és a régi média találkozásának tökéletes mintapéldája: a hírgyártás 1.0-ás és a remixelés, villámgyors közösségi alapú keringetésének 2.0-ás elképzelése. Két magyarázat ütközése: "mért lopják már megint a képeimet" szemben a "világhíres lettél, az általad készített fotó kétóra alatt bejárta a fél világot" ideológiájával. Szép új világ, a copyright a múlté a hírnév esetleg bónusz; ha az ember feltölt valamit sose tudhatja hol látja viszont.

Visszatérve a gyakorlat szintjére, a Tumblr több dologban mégis zseniális és tanulságos kipróbálni, de erről a következő posztban olvashattok.



Témába vághat még...



4 komment:

Unknown said...

Ami a sablon/bejegyzés típus/css ügyet illeti: ezt bármelyik blogmotorral meg lehet csinálni - pláne ha mondjuk eleve a Gelato-val indul az ember, ami valójában Tumblr saját hosztinggal :)

A lopás legalizálása szerintem nem egészen állja meg a helyét - legalábbis az általam követett tumblelogok rendesen kiteszik a hivatkozásaikat, hiszen ez a műfaj egyik alapszabálya. A reblog-remix elv szerintem nem "legalizálja" a lopást, csupán gyors lehetőséget ad arra, hogy már menjen is a megosztott tartalom. (NB: a WordPress "Press It"-je is ezt csinálja, mégsem azt jelenti, hogy akkor most "megyünk lopni, megyünk lopni..." - legalábbis szerintem nem, mert akkor ennyi erővel a retweet a twitteren és más gyors megosztási gombok is ezt jelentenék, holott korántsem.)

O'Seamus said...

@DragonWeb: Gelato? nem ismertem, kösz a tippet!
A "lopást" erős idézőjelek közt értettem, azt próbálom árnyalni, hogy ezz nem valami bűn: a reblog, retweet, press it mind-mind a pakli megkeverése és újraosztása, erről szól a közösségi web. Nyilván ennek a legkorszerűbb, kifinomult és gyors formája ahogy a Tumblr lehetővé teszi, ehhez képest a blogspot esetlen, nehézkes. Nagyon szeretem a Tumblr blogokat éppen ezért és én is jópárat követek, de hogy a legtöbb nem a saját tartalom egy kis átvettel megfűszerezve (http://bedemarton.tumblr.com/post/119053381/aj-nlan-m-fellow-tumblt-rsaim-figyelm-be-a-helyes) receptjét használja, az feltűnő és már a tumblresek körében is erős szóbeszéd. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen egy bizonyos szerepet jelöl ki a hírek keringetésének XXI. századi sémájában:)

Ádám said...

Nem tudom, én valahogy az ilyenfajta információ duplikálásnak nemsok értelmét látom. Szerintem az csinálja ezt, aki nem tud semmit felmutatni saját kútfőből. Tartalom generálási kényszer kéremszépen. :D Ez már egy fajta betegség, hogy mindenki blogolni akar, es esetek 90 szazalekaban copy pastezik valamelyik hirportált, amik egyebkent már önmagukon belül is masoljak egymast. Szoval nalam itt kidurrant a közösségi média bullshit. :D

O'Seamus said...

:) az ellentábor véleménye, köszönöm, ez így nagyban árnyalja a képet. Pollner HVG-s Médiablogjában olvastam nem is olyan régen, hogy a neten a hírek 90%-a átvett hír, remix, és csak 10%-a külső forrásból származó "eredeti" hír. Persze enélkül nem biztos h olyan gyorsan eljutnának közénk a hírek: a reblog, retweet, stb olyan mint a pletyka egy nagy faluban.