A múlt heti Newsweek-ben olvastam Akiko Kashiwagi úr cikkét az
NTT Docomo elnevezésű japán mobilcsodáról. Messze sem vagyok olyan
gadget-happy techbuzi mint a szigetlakók, a
"digital assistent"-nek becézett kütyü az ötlet miatt keltette fel a figyelmemet, meg persze a benne rejlő lehetőségek miatt.
A "mobil, ami olvassa a gondolataid" koncepciója a következő: fogd a GPS-hez használt koordinátákat, tegyél hozzá internetet, és adagold bele az információkat mindarról, amit szeretsz, amit keresel, ami érdekel. (Ez a lépés opcionális, hiszen a cucc úgyis összeszedegeti magától is a mailjeidből, blogodból, twitteredből a preferenciáidat.) Ezek után már semmit nem kell tenned, mert a digitális asszisztensed pontos helymeghatározásoddal és a neten talált adatok segítségével megmondja neked hol találsz legközelebb jó kínai kajáldát és hogy van-e üres hely, vagy hogy mikor indul a következő pályás busz a pályaudvarról, netán merre érdemes elindulnod ha a párodnak keresel karácsonyi ajándékot, vagy hogy épp aznap este milyen élőzenés jazzkoncertek lesznek a környéken. Az i-concier néven futó előd után az új készülék piaci ára ötszáz dollár, a szolgáltatás további kettő és fél körül havonta, nem csoda hogy két hónap alatt kábé fél milló felhasználójuk lett.
A cikk természetesen kitér a privacy kérdésére is, elvégre milyen jövő az, ahol a Nagy Testvér esetleg még azt is látja, melyik épület hányadik emeletén tartózkodunk esetleg, habár hangsúlyozva, hogy a Docomo csak a felhasználó által betáplált adatokból tud garázdálkodni gazdálkodni. Ha már a paranoidabb oldalról próbáljuk megtorpedózni talán mégsem az anonimitás vagy a pontos hely kérdése a félelmetes, hanem az a rengeteg piaci információ, amit megtudhatnak az átlagos fogyasztóról ezáltal.
Ha viszont nem a határokat, hanem a lehetőségeket nézzük a dologban, érdekes távlatokat nyithat meg maga az ötlet.
Egy olyan internetet képzelek el, ahol a webkettőről, dizájnról és SEO-ról agyonmagyarázott írások helyett a kinti világ van; a cybertérben mindennek, ami odakint létezik, meglenne a megfelelője, a sarki zöldségestől az éppen közlekedő buszokon át a legeldugottabb kávézóig, mert a kalandorok megjelölték
egy nagy közös okos térképen, egy
streetwise map-en. Az egyes helyszínek programjai, új árai és termékei
RSS csatornákként üzemelnének, és lehetne közösségileg címkézni mint bármelyik social bookmarkolós oldalon (delicious). A városhasználatban az a nehéz, hogy a tucatnyi programajánló ellenére is még mindig elég nehéz kibogarászni az ízlésünknek, igényeinknek, pillanatnyi hangulatunknak mgefelelő programot, legyen az egy jó koncert, kiállítás vagy mozi, mert a hozzáférhető infók nem szervezettek, nem tematikusak és nélkülözik a felhasználói személyre szabhatóságot.
Új projekt a városhasználattal kapcsolatban: kiismerni és széles körben népszerűsíteni a geotagging-et, vagyis a geológiai helymeghatározáshoz használatos koordináták alkalmazását. ToDo: a már létező geotagging, geoblogging, geolocation és mindenféle térrel foglalkozó dolog felfedezése...
