Webkettes antitézis -Andrew Keen:The Cult of the Amateur

9/23/2009


Andrew Keen nem az a szerző, akinek az olvasása után az ember vállat von és tovább megy szó nélkül. Andrew Keen a legrosszabb fajta anarchista, a zseniális provokátor, egy ünneprontó kisördög, aki nem átall alapos kutatások és mesterien alátámasztott érvelés segítségével kikezdeni egy olyan mítoszt, ami éppen mindenki más által éltetett és forradalmi romanticizmussal hirdet megváltást.

Nos, igen, a webkettő mára már több mint közhely vagy hype: mítosz, modern miszticizmus, egy nagy közös technofil kultusz.
Újvonalas szabadkőművesség.
Utopista szekta.
Világvallás.
Andrew Keen könyve, a The Cult of the Amateur (alcíme: How today's internet is killing our culture and assaulting our economy) épp a webkettes forradalmat veszi tűéles kritikája alá: végigveszi a szcéna minden részletét a blogoktól a Wikipédián keresztül a Youtube-ig, hogy cáfolja a webkettes idealista ideológusok minden világmegváltó tételét és bebizonyítsa, az amatörizmus kultusszá emelése nemhogy nem fogja elhozni a várt mennyországot, de egyenesen romba dönti az elmúlt kétszáz év kulturális- és szellemi eredményeit.





Mivel a The Cult of the Amateur mondanivalója sarokpontja lehet az Urban Buddhának, és már régebben is foglalkoztunk a témával, a könyvet pedig nem olyan egyszerű beszerezni (angol nyelven elérhető a BCE könyvtárában 31 K 30-as jelzet alatt), így röviden ismertetjük az érvelését.

"If you provide infinite monkeys with infinite typewriters, some monkey somewhere will eventually create a masterpiece -a play by Shakespeare, a Platonic dialogue, or an economic treatise by Adam Smith" -T.H. Huxley, infinite monkey theorem
A Cult of the Amateur középpontjában Keen szkepticizmusa áll. A gondolatmenet roppant egyszerű, provokatívan kritikus és szélsőségesen átfogó: a szerző gyakorlatilag a teljes Új Médiát szétszedi a boncasztalon, nem ritkán elfogultan és sztereotípiáktól sem mentesen. Az érdekes az egészben épp ez: ahogy módszeresen végigveszi a nagy webkettes forradalom elemeit, úgy bontakozik ki előttünk egy másik, fordított megvilágítás, valami homlokegyenest más, mint az utópia-gyárosoktól hangos interneten úgy általában hall az ember.

Vessünk egy pillantást a webkettes ideológiára, ahogy azt a legnagyobb mítoszalkotóktól az utolsó zugbloggerig mindenki meséli a posztjaiban, cikkeiben, így talán aki csak hírből hallotta a Web 2.0 -legendát annak is legyen némi fogalma!

Tehát: a közösséginek is becézgetett web 2.0 lényege az a túláradó büszkeség és öntudat, hogy immáron nem a nagy többség olvassa passzívan a hivatásosok által készített tartalmakat, hanem mindenki lehet egyben fogyasztó és gyártó is. Nem kellenek könyvkiadók, újságszerkesztők, lemezcégek, médiaproducerek, profi rádiósok, nagytudású lexikoníró professzorok, képzett filmesek: a webkettő korában bárki írhat könyvet, csinálhat zenét, forgathat klipet vagy sugározhat rádióadást, válhat civil újságíróvá, bárkiből lehet "szent amatőr", nincs szükség a hivatásosokra, kánonra, cenzúrára.

Így jön létre az a jelenség, amit Chris Anderson által Hosszú farok-hatásként (long tail- effect) ismernek a beavatottak: hosszabb verzió már szerepelt itt az Urban Buddhán, a lényegét bárki megtapasztalhatja ha bemegy egy nagyobb könyvesboltba és nem tud kiigazodni, annyiféle könyvet lát, mintha minden létező igényre lenne megfelelő irodalom. És ugyanígy zene is, és akár általánosíthatunk minden kultúrtermékre: nincsenek nagy slágerek, top hits-ek, van viszont a kínálatnak egy végtelen hosszan elnyúló "farka" ha a statisztikát koordinátarendszerre feszítjük fel.

Mit mond erre Andrew Keen?

Azt, hogy ezzel az egésszel többet veszítünk hosszú távon, mint nyernénk.
Ha bárki szót kaphat és mindenki blogot írhat, zenét forgalmazhat vagy videót tölthet fel korlátlanul, akkor nem a nagy demokráciához fogunk eljutni, hanem a teljes káoszhoz és kakofóniához. A Long Tail lényege hogy elvileg mindenki megtalálhatja a számítását, mert a végtelen sokszínűségben biztos van valami ami épp megfelel a mi ízlésünknek -Keen ezzel szemben azt állítja, hogy ez sokkal inkább ahhoz vezet, hogy mmindenki sugározza a "saját adását", viszont senki nem hallgatja a másikat. A közösségi oldalak is leginkább a self-broadcasting melegágyai, az információcsere egyoldalú és inkább a reklámra hasonlít, mint kölcsönös érdemi kommunikációra.

Az, hogy a webkettes forradalommal a zaj szintje drasztikusan megnőtt, csak egy dolog. Andrew Keen a Wikipedia versus Encyclopedia Britannicán keresztül mutatja meg, milyen lesz az a világ, ahol trónfosztják a hivatásosokat és amatőrökkel cserélik fel: az információ megbízhatatlanná válik, mivel ugye az előbbit még egy ötödikes is szerkesztheti, míg utóbbin azért mégiscsak olyanok dolgoztak, akiknek a szavahihetősége kicsit más. Mégis, a Technorati statisztikái szerint a Wikipedia dobogós helyen áll az információforrások között, míg az Encyclopedia Britannica online verziója csak az ötezer-valahányszázadik!

"The monkeys take over. Say goodbye to today's experts and cultural gatekeepers -our reporters, news anchors, editors, music companies, and Hollywood movie studios. In today's cult of the amateur, the monkeys are running the show. With their infinite typewriters, they are authoring the future."
Aztán ott a civil újságírás (citizen journalism) szép új városi mítosza, naponta százával születnek a megkérdőjelezhető nívójú és kétes forrásokból táplálkozó cikkek és posztok, persze erre is van megoldása a webkettőnek: a nagy híraggregáló szájtok, mint a Digg, a Reddit vagy kis büszkeségünk, a Turulmeme. De ugyan, vessünk csak egy pillantást bármelyikre! Odakint a világban azért történnek események, de látni ebből bármit is bármelyik közösségi hírgyűjtő oldalon? Hát nem, nyugodtan meg lehet kukkantani a Turulmémet, nem hiszem hogy bármelyik címlapsztori relevanciája indokolná a helyezését, általában vicces jópofiságokat látunk, wulffmorgenthaler-es (valóban jó) képregényeket, cuki videókat, technológiai újításokat, de semmi igazán lényegeset...Ahogy Keen is fogalmaz, a hype, a popularity az bizony nem azonos a minőséggel.

Mi az ami segít még a tájékozódásban? Például a keresőmotorok, például a Google. Andrew Keen a keresőoptimalizálást is körüljárja kritikus szemmel. Miért is olyan visszás a SEO kérdése? Megalkottuk ugye az "ultimate search engine"-t és naponta 90 millió kérdéssel ostromoljuk, elé tárjuk minden vágyunk és mint az 1984 Nagy Testvérétől, várjuk a válaszokat, de a SEO igazából semmi több, mint az eddig feltett kérdéseink összesen. Mi lenne, ha mától kezdve mindenki olyan cikkeket írna, amiben csak a toplistás keresőszavakat szerepelteti?

Mi történik végül akkor, ha az eddigi megbízhatónak vélt információforrásainkat -tévét, rádiót- egyszerűen leváltjuk, lecseréljük a netre? Mindenképpen jól járunk a civil újságírók millióival vagy a híraggregátok jópofa értelmetleenségeivel? Eltávolítjuk a szerkesztőket, kiadókat, kivívtuk a demokráciát, de mit értünk az egésszel, ha egyben feláldoztuk a "kulturális kapuőreinket" is, azokat a nagytudású embereket, akik irányt mutatnak, akiknek a szavára adunk, akikről tudjuk hogy érdemes követni őket. A sors furcsa fintora az, hogy a Google Reader épp mostanában tér vissza ehhez a régi hagyományhoz, amikor hivatalos blogjában közzétette a webkkettes média legnagyobb alakjainak forrásait.

Hogy romba döntenénk az elmúlt kétszáz év teljes szellemi hagyatékát, az azért nem biztos, az viszont igen,  hogy a jövő nagy kihívása a már létező anyagok rendszerezése lesz itt a neten.
Mind ismerjük a webkettesek téziseit, most akkor láthattunk egy igazi antitézist is, már csak valami szintézisféle van hátra.




Témába vághat még...



3 komment:

fX said...

Hollywood meg az elmúlt kétszáz év odavan... :D hmmmm... igggazán kár érte, borzasztóan sajnálom... hát mit is mondjak, nekem nagyon az az érzésem, hogy ez a megközelítés kicsit bűzlik a kontrollvesztett kultúrelit frusztrációjától. Az amatőrök forradalma szerintem am. nem jelent egyebet, mint azt, hogy a "kapuőrök" eljátszották a becsületüket és a plebs kétségbeesetten próbál valami új keretet keresni a 21. c. közbeszédnek/popkultúrának. Én speciel örülök annak, hogy a youtube-on hallgathatok ensiferumot és thrudvangart, nem kell az idők végezetéig várnom, hogy a viva tv-n végre leadják a klipjeiket. A wiki-t meg sokan azért támadják, mert a politikai témájú cikkekben a vox populi keményen odavág a p.c.-nek meg általában mindennek ami hivatalosan elfogadott... Egy dolgot nem bírok a web2-ben: a qrva linuxot meg a hozzá tartozó frankenstein-add-onokat :D, de ez a dolognak egy egészen más aspektusa... önmagában megérne egy külön cikket.

O'Seamus said...

/kommentek Google Readerből és Tumblr-ból, csak hogy egy helyen legyen:/

"cultural gatekeeper", Aczél György, vagy mi? :)

aaa



keen-t már két éve is gáz volt beszopni, hát még 2009-ben vö: http://lessig.org/blog/2007/05/keens_the_cult_of_the_amateur.html

Balazs


No igen. Utópisztikus kommunizmustól a megvalósult szocializmusig. A megfigyelés jó, csak ugye avval nem számol, hogy a diverzitásra is keletkeznek evolúciós reakciók. Szelekció képessége kifejlődik. Szelekció által :-D

Lev


Nekem se jön be, de köszi, hogy szintetizáltad azt, amit nem szeretünk, mert így könnyebb áttekinteni, mi is az. :)

critmiss


Szerintem teljesen helytálló. A korábbi példa is ezt mutatja: régebben a könyvnyomtatás szaktudás volt, amit meg kellett fizetni - ma minden elmebetegnek lehet Wordje, el is jött a tipográfiai mayhem. Persze nem kéne betiltani, meg minden, csak basszus ne hívjuk már minőségnek.

tallianmiklos




Persze, ez így van. De senki nem hívja minőségnek. Ez nem jobb, hanem más. És ott a nagy tévedése a csávónak, hogy csakis kizárólagos alapon tudja ezt a dolgot elképzelni: vannak az amatőrök és vannak a profik, aztán idővel az utóbbiak eltűnnek és jajj, de rossz lesz az. Ez így is lenne, ha így lenne, de nem így van. :)

critmiss


Erre csak egy kiváló tanáromat tudom idézni, ahogyan azt rendszerint szoktam: voltam zsűrizni egy amatőrkórus-versenyen *****ban, hátbazmeg, azért a 95 %-uknak meg kellene mondani, hogy ha ez náluk ilyen belső szükség, akkor csinálják nyugodtan, de azért tudjanak róla, hogy hallgatni, na azt rossz.

tallianmiklos


Jó, de nem lehet megírni mindenkinek, aki béna, hogy béna. Bár egy robot létrehozásában el lehetne kezdeni gondolkozni esetleg. Például jó szűrőkategória lenne az “emberke” és ehhez hasonló szavak használata. De egyelőre ilyenünk nincs, szóval marad a szörnyű amatőrizmus mindenütt. :)

Az mondjuk nagyon furcsa, hogy például a Flickr-en egyáltalán nem veszik jó néven a kritikát, bármilyen építő legyen is. Csakis az “amazing”, “great”, “cool pic”, meg az effélék a helyénvaló kommentek. Egy időben sokat lógtam a site-on és egyedül én voltam, aki néha rákérdezett egy-egy dologra. Süket csend következett mindig.

critmiss


Benne vagyok, mármint az amatőrbaszogató robot létrehozásában, szerintem ha egy bayesiánus spamfiltert nem viagrával meg ilyenekkel idomítunk be, hanem olyan tipikus kifejezésekkel, mint az “emberke”, akkor már kész is van.

tallianmiklos


critmiss: en is eszrevettem, h mi megy altalaban a flickr-en. azert van egy ket “osztalyozos” csoport, egyebkent meg miert toltenek azzal idot, hogy rossz kepekhez kommentet irjak? Hozzam johet a kritika, sot van, hogy rakerdezek hogy lehetne egy kep jobb, na arra is suket csond a valasz.

hettie

kata bijak said...

That very interesing. Unfortunately i have to translate into english.