Az emberek sörözni járnak, a kockák meg meetupra

Nna, mivel az Urban Buddha épp történelmi redesign előtt/alatt áll jelenleg aminek ki tudja mikor nemsokára meglesz az eredménye, addig is gondoltam nem hagyom olvasnivaló nélkül az esetleges idetévedőket és lefirkantom létezik még olyan aki esetleg még nem tudna róla, hogy a meetup az egy igenjó műfaj. Ha nem világos a szó, ez egyszerűen csak azt jelenti hogy a geekek mindenféle alibi alapján összegyűlnek valami underground helyen ahol is előadásokat tartanak egymásnak, szakmáznak, söröznek, egyszóval a meetup a szocializálódás terepe. És hogy honnan lehet erről tudni? Például más kockáktól, vagy a bizonyos oldalakról, ahol is az ember az érdeklődésének megfelelő találkozókról kaphat értesítőt.

Időrendi sorrendben az elmúlt másfél hét meetupjai személyes benyomások alapján:

Budapest JS Meetup

A JavaScript-ben utazók első meetupjának a Szabadság térre néző kis atmoszferikus loftlakás, a CoLaBs biztosított helyet. Annak ellenére hogy ilyen friss kezdeményezésről van szó, elég szépen megtelt az előadóterem. Nem tudom pontosan ki volt a kameramen, de neki köszönhetően Ustreamen kikerült az egész ott a hálóra ami olyan teret engedett a külső feedbacknek, hogy egy-egy prezentáció után kérdezni nem csak a jelenlevők tudtak, hanem az eseményt "kintről" követőkét is beolvasták. Hamár meg lett örökítve: Bártházi mester beszélt a Node.js-ről, LacKac a Sammy.js kúlságát boncolgatta, Szász Tibor az Adobe Air lehetőségeit mutatta be, Pusztai Tibor pedig egy villámelőadás keretében js-rejtvényt adott fel a jelenlévőknek jutalomért.

New Tech Meetup

Igaz hogy a Dürer Kertben rendezett ehavi "Nagymeetup" nem tudta körözni a múltkori Merlines évfordulós PechaKucha Night-tal egybekötött nagyszabású hepöninget, de az tény hogy a hónap első szerdája az az alkalom amikor a magyar (web)fejlesztés/ innováció színe-java felvonul és beszámol meglévő startupokról vagy új kezdeményezésekről. Amilyen például Szabó "HH" Gergő és Árvay Dénes élő közvetítésre épülő projektje, vagy Benedict Andrásnak az Iwiw Kapu-nak keresztelt API-nyitása, Benedek Balázs újszerű távmunka clustere, Tóth Benedeknek a Turulcsirip integrációja vagy Sebestyén "razZ0r" Endre adatelemzés a biotechnológiában előadása volt.

SF Meetup

A "kis meetup" egy nagy szerető család Jun és Kelt atyáink szervezésében, mindig különleges alkalom a meetupok sorában. A mostani szülinapi találkozón Fonyódi Tibor beszélt a Géniuszról és a hazai sf-filmforgatásról, Dworkyll a military-vonalat mutatta be, Gazs a negyven éve tartó sorozat, a Doctor Who fogyasztására lelkesített, Szemes Balázs pedig az ebook olvasás jogi-közgazdaságtani kérdéseit feszegette, majd az R2D2-torta elfogyasztása után youtube-diszkó és kötetlen örömködés történt. Ha a mostaniról is készült hangfelvétel mint a múltkor akkor majd ápdételem:)
ÁPDÉT: megjelent Kelt beszámolója a Worldshots-on, hanganyagokkal!

Zárszóul...?

Minden hétre napra egy meetup, ez a jelszó. Gyertek, érdemes.

//a kép némileg cheat a propaganda teljessége kedvéért, a múltkori new tech meeetupon készítettem

Netfüggőség és a webkettő realitása avagy mit lehet kezdeni a valósággal?

"az offline valóság elviselhetetlenül lassú és unalmas.

Ha nem lenne internet, megőrülnék az unalomtól, és még az állam is felkopna. Pedig VHS-en, és Walkmanen nőttem fel, szar is volt a fiatalságom. Még a nőim többségét is neten szereztem. Na jó, a velük való együttlét ami a valóságban tart :)

Igen, tényleg rengeteg mód és csatorna áll rendelkezésre, hogy kommunikálj, elmeséld, megoszd. Csak értelmes és tényleg fontos mondanivalóból nem lett több, mint régen volt.

Ez a generáció szarik rád. Ez a generáció szarni fog rád. Ez a generáció nemhogy a nyugdíjadat, de az alapvető élelmiszereidet sem fogja tudni kitermelni. Én ennek azért annyira nem örülnék.

Mondok egy egyszerű lehetőséget az OFFLINE kommunikációra.
"A" személy mond valamit
"B" személy meghallgatja, azután (esetleg) válaszol
Érdekes, mi?
Persze, lehet, hogy nem olyan IZGI.

mondja, milyen kapcsolatban all az edesanyjaval?
384kbit

No igen, arról is lehetne beszélgetni, hogy ki a felsőbbrendűbb, amikor tőletek és az IT-szektortól lehet folyamatosan megtudni, hogy milyen lesz a nagybetűs JÖVŐ (mintha valami modern prófétáknak haluznátok magatokat).

Látod, pont az ilyen elvakult modernizátorokról volt szó fentebb, mint amilyen te is vagy. :)
Egy kicsit ki kéne már lépni a Mátrixból is, egy időre.

Mikor még én voltam ilyen 15 éves, 95 tájékán még mind lent lógtunk a téren, haza max kajálni, fürödni meg aludni jártunk. Most mit látsz ha benézel ezekre a lakótelepekre? Semmit. Üres padokat, üres tereket. Vajon miért? Mert mindegyik mai 15 éves úgy van vele hogy mi a faszért menjen le a térre bandázni 3-4 haverjával, mikor msn-en dumálhat egyszerre akár 30-al is, miközben vicces youtube videókat mutogatnak egymásnak, miegymás."

Azért jó a blogírás, mert az ember minden személyes problémáját ami foglalkoztatja, globális kérdésként tálalhatja a nagyvilágnak.

A minap a Karmamedia generált egészen izgalmas szócsatát a kommentelők között, amikor arról írt posztot, hogy a valóság mérhetetlenül lassabb és unalmasabb mint az online élet, főleg az új generáció tagjai számára, akik az információs cunami vad hullámain szörfölve nőnek fel. Az hogy ilyen indulatokat hozott felszínre az ügy, csak megerősített és épp kapóra jött, ugyanis régóta nem hagy nyugodni engem sem a téma.

Már maga a kérdés feltevése is problémás: ha a hatvanéves portásnéninek próbálnám elmagyarázni mi ez a felhajtás a valóság meg a net körül, valószínűleg csak nézne rám, de még az apáink-féle negyvenes-ötvenes korosztály nagyja is többnyire azt hinné, valami magasröptű metafizikai dolgot feszegetünk aminek nem sok értelme van.
Pedig az offline IRL valóságban (tudjátok, odakint az hús-vér életben) nagyon is látszik valami döbbenetes trend az elmúlt években. A kommentelők Karmánál a játszóterek elnéptelenedését hozták fel; nekem kapásból a KCSSK-s kollégiumi élet ugrott be. Sokáig nem tudtam megfejteni mitől lehet, de pár éve gólyaként még nagy pezsgés volt a folyosókon, az emberek kint ültek esténként és mindenki ismert mindenkit. Aztán egészen konkrétan tapasztalhatóan az elmúlt egy-két év alatt ez tökéletesen megszűnt, semmivé foszlott: mára teremtett lélek sincs odakint, kiköltözéskor lehetett látni hogy itt 1300-nál is többen laktak. Miért? Mert amíg három-négy éve még minden második szobában volt talán valakinek gépe, addig most minden egyes ember az MSN-jén lóg odabent, csukott ajtók mögött. És akkor ez egy egyetemi kollégium, de mi van a mostani tinikkel? Vagy azokkal az öt-hat évesekkel, akik hamarabb tanulnak meg billentyűzeten mint ceruzával írni...?!

Ugyanakkor nemcsak generációs különbségről van szó, hanem a netezők között is erős rétegződés figyelhető meg. Valószínűleg akik nem tök véletlenül keresőtalálatok útján olvasnak most, hanem a twitterről vagy neadjisten más megosztófelületekről (turulmém?) jutottak ide hozzám, mondhatók a korai adoptereknek; ugyanakkor nem mindenki vágja csak úgy mi az a hashtag, hogy hogy is működik egy RSS-olvasó, hogy mire jók a mikroblok (főleg az agyonhájpolt Twitter), vagy hogy mi egyáltalán a hype, hogy mi a hosszú farok, hogy mi ez a témázás a copyrighttal, és egyáltalán nem izgatja az új ájfón se, főleg nem hogy a gémél új címkézést vezetett be mert jó neki a frímél is.

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, felnőtt egy elég szűk értő technokrata réteg a Webisztán és a többi webkettes életérzésblog talaján (a nördök, geekek, kockák, az ájtísek), akik tényleg prófétaként vízionálják a csupa nagybetűs JÖVŐt (méghozzá helyesen), akik számára a net és az ájpod tényleg életforma és nem csak eszköz. Ők csinálják a forgalmat, a zajt, a nyüzsgést, a tartalmat. A netizenek tömegkasztját mégis azok adják, akik főleg az iwiwet és a fészbúkot látogatják (azt is főleg bulvárhírekre vadászva offline kapcsolataik képeinek módszeres nézegetése által), akik számára az MSN főfoglalkozás és nemcsak egy csatorna a sok közül, akik blogokat valós haveri kapcsolatok alapján néznek, és ezeken túl az ismeretlen tartalmak nyílt vizeire csak véletlen linkek kattintgatása nyomán merészkednek, esetleg a jobb oldalak címeit cetlikre feljegyezve. Nincs ebben semmi elitizmus, inkább valami kommunikációs elégtelenség, valami bábeli zavar, mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélnék amikor találkoznak.

És akkor mindezen megfigyelések után még mindig nyitott a kérdés, hogy mit is kéne kezdeni a valósággal? Kijelenteni hogy a bitek az ördög művei és betegséggé nyilvánítani a jelenséget internetfüggőség címén annyira egyszerű és olcsó megoldás, mellesleg ma már a számadatok alapján sem lehet, mert milyen betegség az, ami a társadalom nagyobb többségét sújtja és csak terjed, akkor a pápuai bennszülött aki a tüzet még mindig csiholja, marad a normalitás mércéje? Ahogy a tévé-generációnak egyértelmű volt hogy hazamegy és bekapcsolja, úgy nekünk is az, retrográd lépések nem oldanak meg semmit. Ugyanakkor a webkettesek sokszor bőszítően érthetetlen világa is csak addig tart, amíg egy jólsikerült vihar le nem vágja a biztosítékot a házban. Vagyis a villásdugó kihúzásával ott a VALÓSÁG, ahol igenis kezdeni kell néha valamit, és ez nem csak az agyonrágott "virtuális barát - valós elidegenedés" témára igaz, hanem arra, hogy a legtöbbünknek tényleg lövése se lenne mit kezdjen a szabadidejével hosszabb távon ha megszűnne a háló.

A megoldást persze szintén ott találjuk elhullajtva a kommentek között: nem is az offline az unalmas, hanem az online a sokkal izgibb, és a kettő egymásba érése főleg. Vagyis minden ami nem szűnik meg a power gomb kinyomásával, ami túlmutat a biteken és bájtokon, ami hidat képez a két világ között... nna az az igazi jövő. Nem tartom magam igazi webkettesnek, mert hiába száguldok én is ezerrel a felgyorsult infósztrádán a többiekkel, mégsem lelkesítenek pusztán a kütyük és a technikai újítások, így nem haluzom magam prófétának sem. Mégis, ami az igazán nagy durranás lesz nemsokára, az az online fantasztikumot és a sivár offline valóságot fogja összekötni. Az Urban Buddhán főleg ezzel fogunk foglalkozni...

Mert a valóság tényleg mérhetetlenül izgalmas, csak ezt a mai gyerekeknek majd tanítani kell, mit is kezdjenek vele.