A nagy RSS aranymosás-biznisz: a hírolvasás és a mentális leépülés összefüggései

9/04/2009

Mint a kitartóbb olvasók tudják, az Urban Buddha egyik biztosan visszatérő fő témája az a kvázi modern meditációs technika, ahogy a profi netizen napi rendszerességgel próbálja az aranyszemcséket megtalálni az iszapos áradatban egy aranymosó edény segítségével aminek neve Google Reader, vagyis a lényegi információt kiszűrni az irdatlan zajból -a tevékenységet valamikor régen hírolvasásként tartották számon.

Ennek a technikának a finomítása és trükkjei már egy-két régi posztban részletezésre kerültek, mégis, ahogy az információs aranyláz csak csorog tovább, kötelességemnek érzem a tapasztalataimat nyilvánosan is loggolni, mivel a hírek követése RSS-ben szinte már rituálé, életforma és a XXI. századi személyiségfejlődés szerves része.

Lássuk tehát a folyamatot, milyen az információs világ polgáraként tetszelegni a feedjeid felett trónolva, miközben naponta küzdesz a kérdéssel, hogyan is rendezhetnéd ezt a káoszt. A második részben pedig jöhetnek majd igazi ravaszságok és stratégiák.

1. Őszinte öröm és/vagy felsőbbrendűség
A feedolvasót használók nem túl népes táborához tartozol, mert sikerült feliratkoznod pár oldalra, miután valami haver megmutatta mi az a GReader (aki még mindig azt fejtegeti miről szól ez az írás az sürgősen kattintson és tanulja meg hogyan működik az RSS). Lenézed apádat, mert manuálisan böngészi végig az indexet meg az origót. Lenézed a húgodat mert csak három blogot látogat (te nyolcvankettőre vagy feliratkozva). És főleg lenézed anyádat, mert nem lépett túl az iwiw-frímél bűvkörén és a híradóból informálódik. Fel vagy iratkozva legalább százhúsz hírforrásra, minden spanod blogjára, index-hvg-origo küldöld-belföld, a Békávéfigyelőre, a Homárra, Tótawére, pár külföldi híróriásra amik jól hangzanak műveltebb geek-társaságban (valami háfington rémlik). Kedvenc gombod a és a márkóllezríd.

2. Komolyodás. Tudatosság.

Úgy érzed, kezdesz felnőni a feladathoz, az újságon-híradón tengődőkre mélységes szánalommal nézel, de ha a netkaféban GReadert látsz melletted akkor lesel ám de nagyon hogy vajon hogy csinálja. Mert ugye idő közben optimalizáltál, racionalizáltál, és leiratkoztál a net szennyéről. Felvetted ellenben a Webisztánt, öt-hat SEO tanácsadó mestert, ájfón- és technológiai kütyükben utazókat, nemzetközi híreket hogy a világról is tudj már valamit, és még százhuszonöt blogot, mert a legtöbb úgyis csak ilyen gasztró meg fottó meg gárfild meg magazinos vicces cucc, jók lesznek mert már tudod okosan használni az RSS olvasót, már rájöttél hogy lehet témák szerint is bedobálni őket ilyen mappákba, azokat meg ki-be csukogatni. Egész nap meg van nyitva a feedolvasó és türelmetlenül várod, mikor pottyan be valami új. Legnagyobb fegyvered a lista-nézet és a márkóllezríd, de csak rossz érzések közepette használod.

3. Felnőttkor. Összeomlás.
Amikor hallod a szomszéd mamit csattogni a napi kis újságocskájáért a postaládához akkor összeszorul a gyomrod, a gép előtt ülve már a hajad téped, amikor a Readert megnyitod pedig habzik a szád... Nem érted miért van, hogy miután profi lettél és begyűjtötted a zsákodba az összes releváns információforrást minden témában, mégse boldogulsz az egyre elkanászodó feedekkel. Rettegsz az 1000+ látványától, pedig már fontossági-gyakorisági mappáid is vannak aszerint, hogy egy-egy forrás élethalál kérdés azonnal nézendő, ultrafontos vagy csak simán aktuális. Ha netán három napra kirándulni mész a családdal és a tisztás szélén nincs wifi, akkor úgy érzed, lemaradsz a világról, az élet és a történések elsétálnak feletted és véglegesen kiesik valami pótolhatatlan ha márkóllezrídet nyomsz. Soha, az a tisztátalan gomb, ezért inkább ínhüvelygyulladásig görgetsz és vérvörös szemmel négyésfélórás kemény küzdelemben hozod be a három napot utólag. Meg vagy zavarodva, úgy érzed le kell tudnod, de valahol mélyen sejted hogy ennek nem így kéne lennie, mert a hírolvasás nem erről szól, nem szabadna így... Napi hatszori abszolválás után üresnek érzed magad és várod a Nagy Hírt, ami minden háromezredik után befut, hogy megerősítsen, nem hiábavaló hősies szenvedésed.

//Folyt. köv. Eddig tartott a diagnózis, legközelebb jön a gyógyulás felé vezető út és a legújabb tippek és trükkök itt, az Urban Buddhán, avagy: hogyan szelídítsd meg és mire haszználhatod a feedolvasódat?


Témába vághat még...



2 komment:

Ádám said...

Az a könyv borító... :D:D:D fetrengek.

Amugy én is az 1000+ szituban voltam, azóta két hónapja nem néztem readert. :D Szoval most informálatlan tuskó vagyok. :P

O'Seamus said...

muszáj elkapni a figyelmet valamivel:D

két hónap?! jóisten, nemrégen még két nap absztinencia alatt végigmentem a teljes elvonási tünetegyüttesen:) egy hete új korszakot kezdtem és alaposan leradíroztam a feedjeim nagy részét... meglátjuk mi lesz.