Történelmi lépésre szántam el magam.Száműzöm az RSS-olvasómból a napi hírek feedjeit. Vagyis elpakolom őket jó mélyre, az olvasásuk ezután pusztán lehetőség, nem kényszerű napi kötelesség. A hírolvasási szokásaim újraértelmezése elkerülhetetlen volt.
A rituálé a következő.
Városi buddha vagyok. Vagy legalábbis szeretnék az lenni. A megvilágosodás napi szükséglet: az ébrenlét minden pillanatában az inspirációt vadászom, egy idegen arc a buszon, egy elcsípett félmondat, egy félig leszakadt reklámplakát, falfirka a vécéajtón, találomra felütött oldal valami könyvből, bármi lehet üzenet ami épp nekem szól és elindít egy gondolatot.
A nagyvárosi meditáció legtisztább formája mégis az, amikor leülök a feedolvasó elé, és hagyom hogy napi félórában a világ átfolyjon az agyamon. Színes információ- áradat szennyes tömege, amin úrrá leszek és megszűrve levonom azt, amit aznap megtudtam az odakintről. És ha sikerül ebből a barbár zajból kihallanni valamit, bármit, ami ihletet ad, akkor megvolt a napi szatorim, urban buddha lettem.
A cél hogy semmiről se maradjak le, ami lényeges. Viszont az ilyen szellemi játéknak is megvan a saját határa, méghozzá a saját kapacitásom, ami sajnos véges.
És most beáldoztam a bel- és külföldi napi híreket, mert nem tudtam megfelelően szűrni.
Visszatérés a papírújságokhoz?
Meglátjuk mire megyek a fennmaradó százhúsz feeddel...
A rituálé a következő.
Városi buddha vagyok. Vagy legalábbis szeretnék az lenni. A megvilágosodás napi szükséglet: az ébrenlét minden pillanatában az inspirációt vadászom, egy idegen arc a buszon, egy elcsípett félmondat, egy félig leszakadt reklámplakát, falfirka a vécéajtón, találomra felütött oldal valami könyvből, bármi lehet üzenet ami épp nekem szól és elindít egy gondolatot.
A nagyvárosi meditáció legtisztább formája mégis az, amikor leülök a feedolvasó elé, és hagyom hogy napi félórában a világ átfolyjon az agyamon. Színes információ- áradat szennyes tömege, amin úrrá leszek és megszűrve levonom azt, amit aznap megtudtam az odakintről. És ha sikerül ebből a barbár zajból kihallanni valamit, bármit, ami ihletet ad, akkor megvolt a napi szatorim, urban buddha lettem.
A cél hogy semmiről se maradjak le, ami lényeges. Viszont az ilyen szellemi játéknak is megvan a saját határa, méghozzá a saját kapacitásom, ami sajnos véges.
És most beáldoztam a bel- és külföldi napi híreket, mert nem tudtam megfelelően szűrni.
Visszatérés a papírújságokhoz?
Meglátjuk mire megyek a fennmaradó százhúsz feeddel...
0 komment:
Post a Comment