Hogyan szelídítsd meg az RSS olvasódat?

9/05/2009


Múltkori, a netes hírfogyasztás normatív kríziseit és patológiáját boncolgató poszt után folytatjuk sorozatunkat az információs zajjal való birkózásról. Ahogy ígértem, jöhetnek azok a tippek és trükkök, amivel feedolvasónk kezelhetővé tehető.


Talán azzal kezdeném, hogy megpróbálok egy közkeletű tévhitet eloszlatni: még az is, aki már teljes rutinnal használja a Google Readert vagy bármely RSS fogadására képes hírolvasót általában meg van győződve arról, hogy ez az egész feed-olvasgatás azért jó, mert bármennyi forrást összegyűjthetünk és követni tudunk, ha már egy helyen vannak és nem kell végigzarándokolni az eredeti oldalakat.
Tévedés.
Ott lóg ki a lóláb, hogy feltételezzük, bármennyi forrással elbánhatunk így.
Még ha elsőre triviálisnak hangzik is, de mindannyiunk figyelmi korlátja véges, nem tudunk akármennyi információt elpusztítani adott idő alatt, és még ha ez nagyon általános bölcsességnek is tűnhet, állítom, tíz hírfogyasztóból kilenc hajlamos lehet elfelejteni.
Egyszerűen nem tudunk határt húzni.
Nem is lehet.
Hogy állapítsam meg, mennyi az ép észen inneni hír-elemek napi száma ami még belefér?
300?
400 még esetleg?
És ha a fele csak tumblr-szintű minimálkoncentrációt igénylő? És ha hosszú szöveges? És ha a fele nem is olyan fontos? Nincs olyan algoritmus ami ezt súlyozni tudná.

Mi akkor a megoldás?
Mi van ha többfajta hír létezik, akkor a netes hírolvasás célja is lehet többfajta, valahogy úgy, mint ahogy teljesen más módszerrel esünk neki egy napilapnak, egy színes magazinnak, egy havi folyóiratnak vagy egy termékkatalógusnak...?

Milyen stratégiákat különíthetünk el akkor hát, milyen különböző módokon használhatjuk az RSS-olvasónkat?
Megkíséreljük a figyelem célja, fókusza alapján csoportokra szedni a hírforrásokat.

  1. Tájékozódás
    Amennyiben az a már-már bagatell motiváció vezet, hogy egyszerűen képben legyél, elsőre ziccernek tűnhet feliratkozni a nagy híroldalak közül esetleg egyszerre többre is -semmi gond, mindenki átesik ezen és általában rekordidő alatt rájön, mennyire lehetetlen is ez így. Jó az Origo meg az Index és főleg a HVG.hu, de még azok is amik osztott feedre adnak lehetőséget (kül-belföld, tudomány, sport, kultúra), még azok is hajlamosak az embert elárasztani mindenféle irreleváns szutyokkal.
    Ez nem új, az viszont igen, hogy bizonyos bloggerek okosan összegyűjtik a több forrásból érkező információkat, például a grafomániájukról elhíresült Tumblr-eseink közül is többen művelik ezt a mesterséget pusztán a műfajjal járó életérzésből fakadóan (real-time posztolás). Az aktualitásokat olyan ügyesen emelik ki, hogy ha csak egy-kettőt követsz akkor máris egész jó esélyed van hogy ne maradj le fontosabb hírekről. Ilyen például Tapsihapsi, amikor épp nem a fixis csajokról közöl képeket:)
    A másik eset, ha egy blog kifejezetten arra szerződik, hogy magazinszerűen megjelentessen bizonyos tematika alapján az aktuális posztokat valamekkora köteg forrást összefogva, ilyen például a Skipintro ("vizuális és tárgykultúra a citizen médiában és azon túl"). Ha találsz ilyen gyűjtőblogokat, akkor jó eséllyel le tudsz fedni egész nagy területeket. Igazából óriási szükség lenne ilyen tematikus gyüjteményekre, ha valaki sok idővel rendelkezik és nem tudja miben utazzon, hát erre biztos lenne igény.
  2. Tömegek bölcsessége (hype)
    Igaz hogy a mondás úgy tartja, don't believe the hype, vagyis ne higgy a felhajtásnak, de ha már hallottál olyan óriásokról, mint a Digg vagy a Reddit, akkor nem vagy elveszett ember: ezek az oldalak éppen arra szolgálnak, hogy a felhasználóik által pontozott mindenfelé talált cikkeket szedjék össze és rangsorolják a szavazatok alapján, valahogy olyan alapon, hogy ha egy írás elég széles rétegeket mozgat meg, akkor csak lehet benne valami. Hasonló a mi kis hazai, sokat szidott Index címlapunk blogketrece is ahova a blog.hu-sok igyekeznek betörni. Egészen európai színvonal viszont a Turulmeme, a GReaderesek Mekkája, ahol az elmúlt 8/12/24 órán belül a megosztások száma alapján kerülnek címlapra a hírek. Az igazi nagy fogás viszont ha valaki ugyanezt keresi nemzetközi színtéren a Popurls, ami a legutóbbi webes buzz-t, vagyis a legnépszerűbb url-eket gyűjti csokorba olyan forrásokat pásztázva, mint a Digg, Reddit, Yahoo Buzz, Flickr, Delicious, Technorati és Twitter.
  3. Trendek (buzz)
    Mondjuk még ennél is válogatósabb vagy, tényleg nem hiszel a hype-nak és a pillanatnyilag felkapott webszemétnél jobban izgat mi az ami mostanában az érdeklődés homlokterében van, milyen őrületekre pörögnek az emberek, milyen trendek jönnek fel vagy tűnnek el a süllyesztőben. Trendspotting kategóriában igen jó a TrendHunter magazin, kár hogy a csillogó nyugati civilizációnak a határán mi kívül esünk, így főleg a nagyvilág trendjeibe enged bepillantást az oldal. Jobban szervezett a BuzzFeed, ami a weben virális témákra helyezi a súlyt.
    Ezek persze csak példák, ettől nem lesz megváltva a feedolvasód, amit kiemelnék az a megközelítés, a gondolkodásmód: így is lehet a hírolvasást felfogni.
  4. Kémkedés
    Kevesen tudják, de fel lehet iratkozni RSS-ben egy-egy google keresésre is. A weben minden nap oldalak születhetnek adott kulcsszóval, amit a crawlerek folyamatosan indexelnek és házhoz szállítják a feedolvasón keresztül. Ha kíváncsi vagyok például, ki és mit ír például a "gerillamarketing" kifejezéssel, akkor beütöm a keresőbe és oldalt megkeresem a kis narancssárga RSS ikont. Egy ravasz trükk, hogy ennek segítségével a saját nevünkre/ blogunk címére feliratkozva folyamatosan képben lehetünk, hogy hol és kik említenek minket, idéznek tőlünk, hivatkoznak ránk.
  5. Inspiráció
    Talán a legérdekesebb és leginkább a jövőbe előlegező stratégia ha úgy tekintesz a hírolvasódra mint egy inspirációs doboz, rádió, varázskalap, amit ha elég finomra hangolsz (mint a last.fm-et) akkor mindig előhúzhatsz belőle valami izgalmasat. Hogyan? Úgy, ahogy fel lehet iratkozni például a delicious-on a felhasználók által cimkézett oldalakra címkék szerint. Például ha az Urban Buddha gyűjtőköréhez tartozik a 'cyberpunk' kulcsszó, akkor ha feliratkozok a http://delicious.com/tag/cyberpunk url-re, akkor jó sansszal csípek meg érdekes oldalakat a témában. Ez a "folkszonómia" meglovaglása, nem különösebben alkalmas arra hogy az aktualitásokat ragadja meg, viszont ha kellően jól lövöd be a kulcsszavakat, akkor mindig lesz nyúl a kalapban. Ez a módszer a legdinamikusabb, mert nem egy bizonyos forrásból táplálkozik, hanem folyamatosan új és új oldalakkal ismertet meg, ami ha szakmabeli vagy hasonló érdekeltségű akkor még a kapcsolatokat is bővíti.

Ezek azok a trükkök, amivel a jelenlegi tapasztalatok alapján szolgálhatunk. Röviden summázva a lényeg annyi, hogy sokkal kifizetődőbb, ha nem akarsz mindent tudni mindenről, hanem egy bizonyos szűkebb témára koncentrálni még egy olyan eszközzel a kezedben is, mint egy RSS hírolvasó, mert a figyelem véges dolog.


Témába vághat még...



3 komment:

O'Seamus said...

nna, hát persze hogy azt hagytam ki az egészből amiért nekiálltam írni: a Google Reader blog legújabb nagy bejelentését, hogy dicső médiacsászáraink nyilvánossá tették forrásaikat. Stay tuned, legközelebb nem ússzátok meg!:)

kicsisáti said...

Nono, papi, vigyázz, a "tömegek bölcsessége" nem egyenlő a hájppal, és nem is mindig jó ajánlólevél.

Az index meg "nyugi, ha picsa van benne, lehozza" (copyright by Lotterfeld Boholy in tundergyar.blog.hu)

(és ha mehet némi nagyképűség: jobban örülök a goldenblog helyezésnek, mint annak, ha állandó index címlapos lennék)

O'Seamus said...

@kicsisáti
:D a "tömegek bölcsessége" egy kifejezés, nem tőlem származik, de asszem már érik egy ilyen című poszt h ezt tisztába tegye, mert már máskor is kaptam érte kommentet:)

jha, hát igen, sex sells, tartja az örökbecsű mondás. majd igyekszem több félpucér nőt betenni képnek:P

a goldenblog helyezéshez meg gratulálok!