1938. október 30-án, Halloween előestéjén Orson Welles a Mercury színház tagjaival együtt rádiójátékban adták elő H. G. Wells művét, a Világok Háborúját.
Az aznap esti adás szokásos zenei szórakoztató műsorként indult, ám hirtelen félbeszakították a muzsikát és hírként közölték: csillagászok gázkitörést észleltek a Marson, és gáztömeg közeledik a Föld felé. A breaking news innentől aktuális hírműsorként folytatódott: élő helyszíni közvetítésben mutatták be, hogy az idegenek a New Jersey melletti Wilmuth-farmon érik el bolygónkat, majd helyszíni beszámolók, stúdióbeli hírközlések, interjúk és odaillő hangeffektek váltották egymást.
Végül zárásként Welles közölte: vasárnapi szórakoztató műsort hallottak csupán.
A hatás mindent felülmúlt: igaz, hogy a meghökkentően életszerű adás csak egy órás volt mindössze, és ez idő alatt négyszer is közleményben hangzott el, hogy mindez csak fikció, de a folyamatot nem lehetett megállítani, a pánik megállíthatatlanul gyűrűzött tovább. Annak ellenére hogy a beérkező pánikhírek hatására a műsor után több soron elhangzott, hogy Wells regényének dramatizált változata hangzott el, utólagos becslések szerint egymillió amerikai polgár rémült halálra, hagyta ott fejvesztve otthonát, menekült ki az utcára vagy rejtőzött el óvóhelyeken.
(Forrás: Le Bon - Tömeglélektan)
Végülis, a történet az európai válság napjaiban nem is tűnik olyan logikátlannak.
Azon túl hogy Orson Welles híres rádiójátéka több szempontból is nagyon tanulságos és aktualitásait nem vesztett sztori, mégis egy bizonyos különleges aspektusa miatt éreztem idevágónak: az embereknek -függetlenül hogy amerikaiak vagy sem- óriási belső késztetése van a valóság kiszinezésére, kibővítésére, a játékra. Ugyanis épp ezt az igényt lovagolja meg egy tipikusan XXI. századi, a technika vívmányait felhasználó, városi játékforma, amit összefoglalóan Alternate Reality Games-nek (ARG), vagyis tükörmagyarítva "váltakozó valóság játékoknak" hívnak.
Aki ismeri David Fincher laza kétórás filmjét, a The Game-et Michael Douglas megnyerően ellenszenves alakításával, az már sejti miről van szó.
Az Alternate Reality játékok lényege az interaktív narratíva: a hétköznapi multimédiás eszközökkel kapott titkos utasításokat a játékos a való életben hajtja végre. Az ARG-k játéktípusára találták ki tipikusan a cross-media jelzőt, ami egy olyan műfajt jelöl, amely több médiumot használ: tévé, rádió, újságok, internet, mail, telefon, hangposta, sőt, hagyományos postai szolgáltatást is nemritkán. A sztori általában online forrásból építkezik, de az események a valódi világba nyúlnak ki, elmosva a fikció és realitás közti határvonalat, betüremkedve a játékos életébe is. Igazából a végcél épp ez: a játékosok egy ködös nyomon elindulva a nyomozás során elkezdik összerakni a történet puzzle-darabjait, míg a játékmesterek (puppet master) mindenféle nyomokon vezetve -újságcikkek, bizalmas közlések, bevont színészek, telefonhívások a játékos otthonában, munkahelyén, "szupertitkos" webszájtok- összezavarják őt, hogy végül már ne tudja elkülöníteni, hogy mi tartozik még a játékhoz és mi a valóság. A bevonódást segíti, hogy általában nem is hirdetik róla hogy ez egy játék lenne és hogy ki áll mögötte; ha igazán jól csinálják, épp az jön le az egészből, hogy "ez nem egy játék".
Aki belekerül annak épp a felfedezés és a titokzatosság a motivációja, hogy megfejtse, ki van az egész hátterében; a tervezők persze a legváratlanabb módokon, a fent említett egyszerű hétköznapi kommunikációs csatornák segítségével hagynak nyomokat, amiket meg kell fejteni. Misztikus falragasz egy QR-kóddal ami egy oldalra mutat, ahol nincs semmi, csak valami kép meg okosan elrejtve a forráskódban egy időpont és egy GPS-koordináta, a fent említett helyen és időben a megcsörrenő utcai fülkében kapsz egy jelszót amivel kódolt utasításokban további információkat adagolnak ki, majd találkozhatsz más játékostársaiddal hogy közösen nyomozzatok tovább, vagy névre szóló borítékokat kapsz, esetleg feladványokat fejtesz meg, míg össze nem áll a sztori, aminek a részese lettél. Hogy éppen a párhuzamos civilizációból érkező idegenektől kell megmenteni a Földet vagy a közelgő természeti katasztrófáktól, vagy az ugandai tinédzser elveszett anyját kell felderíteni, részletkérdés. A hangsúly a játékon, a kalandon, a részvételen van.
Meg persze a márkanéven, aminek a nem hagyományos marketingje az egész.
Az Alternate Reality Game-ek nagy többsége ugyanis zseniális marketingfogás, ami az egy-egy adott márka körüli buzz-t hivatott növelni, bevonva és tribalizálva a fogyasztóközönséget. Az ARG-k előképe a szerepjátékok voltak, de valós kezdetét Steven Spielberg 2001-es The Beast-et promótáló akciójaként szokás jelölni, aminek készítői ál-honlapok százaival és hackerekre váró feladványokkal csalták lépre a játékosokat.
További példák:
Az aznap esti adás szokásos zenei szórakoztató műsorként indult, ám hirtelen félbeszakították a muzsikát és hírként közölték: csillagászok gázkitörést észleltek a Marson, és gáztömeg közeledik a Föld felé. A breaking news innentől aktuális hírműsorként folytatódott: élő helyszíni közvetítésben mutatták be, hogy az idegenek a New Jersey melletti Wilmuth-farmon érik el bolygónkat, majd helyszíni beszámolók, stúdióbeli hírközlések, interjúk és odaillő hangeffektek váltották egymást.
Végül zárásként Welles közölte: vasárnapi szórakoztató műsort hallottak csupán.
A hatás mindent felülmúlt: igaz, hogy a meghökkentően életszerű adás csak egy órás volt mindössze, és ez idő alatt négyszer is közleményben hangzott el, hogy mindez csak fikció, de a folyamatot nem lehetett megállítani, a pánik megállíthatatlanul gyűrűzött tovább. Annak ellenére hogy a beérkező pánikhírek hatására a műsor után több soron elhangzott, hogy Wells regényének dramatizált változata hangzott el, utólagos becslések szerint egymillió amerikai polgár rémült halálra, hagyta ott fejvesztve otthonát, menekült ki az utcára vagy rejtőzött el óvóhelyeken.
(Forrás: Le Bon - Tömeglélektan)
Végülis, a történet az európai válság napjaiban nem is tűnik olyan logikátlannak.
Azon túl hogy Orson Welles híres rádiójátéka több szempontból is nagyon tanulságos és aktualitásait nem vesztett sztori, mégis egy bizonyos különleges aspektusa miatt éreztem idevágónak: az embereknek -függetlenül hogy amerikaiak vagy sem- óriási belső késztetése van a valóság kiszinezésére, kibővítésére, a játékra. Ugyanis épp ezt az igényt lovagolja meg egy tipikusan XXI. századi, a technika vívmányait felhasználó, városi játékforma, amit összefoglalóan Alternate Reality Games-nek (ARG), vagyis tükörmagyarítva "váltakozó valóság játékoknak" hívnak.
Aki ismeri David Fincher laza kétórás filmjét, a The Game-et Michael Douglas megnyerően ellenszenves alakításával, az már sejti miről van szó.
Az Alternate Reality játékok lényege az interaktív narratíva: a hétköznapi multimédiás eszközökkel kapott titkos utasításokat a játékos a való életben hajtja végre. Az ARG-k játéktípusára találták ki tipikusan a cross-media jelzőt, ami egy olyan műfajt jelöl, amely több médiumot használ: tévé, rádió, újságok, internet, mail, telefon, hangposta, sőt, hagyományos postai szolgáltatást is nemritkán. A sztori általában online forrásból építkezik, de az események a valódi világba nyúlnak ki, elmosva a fikció és realitás közti határvonalat, betüremkedve a játékos életébe is. Igazából a végcél épp ez: a játékosok egy ködös nyomon elindulva a nyomozás során elkezdik összerakni a történet puzzle-darabjait, míg a játékmesterek (puppet master) mindenféle nyomokon vezetve -újságcikkek, bizalmas közlések, bevont színészek, telefonhívások a játékos otthonában, munkahelyén, "szupertitkos" webszájtok- összezavarják őt, hogy végül már ne tudja elkülöníteni, hogy mi tartozik még a játékhoz és mi a valóság. A bevonódást segíti, hogy általában nem is hirdetik róla hogy ez egy játék lenne és hogy ki áll mögötte; ha igazán jól csinálják, épp az jön le az egészből, hogy "ez nem egy játék".
Aki belekerül annak épp a felfedezés és a titokzatosság a motivációja, hogy megfejtse, ki van az egész hátterében; a tervezők persze a legváratlanabb módokon, a fent említett egyszerű hétköznapi kommunikációs csatornák segítségével hagynak nyomokat, amiket meg kell fejteni. Misztikus falragasz egy QR-kóddal ami egy oldalra mutat, ahol nincs semmi, csak valami kép meg okosan elrejtve a forráskódban egy időpont és egy GPS-koordináta, a fent említett helyen és időben a megcsörrenő utcai fülkében kapsz egy jelszót amivel kódolt utasításokban további információkat adagolnak ki, majd találkozhatsz más játékostársaiddal hogy közösen nyomozzatok tovább, vagy névre szóló borítékokat kapsz, esetleg feladványokat fejtesz meg, míg össze nem áll a sztori, aminek a részese lettél. Hogy éppen a párhuzamos civilizációból érkező idegenektől kell megmenteni a Földet vagy a közelgő természeti katasztrófáktól, vagy az ugandai tinédzser elveszett anyját kell felderíteni, részletkérdés. A hangsúly a játékon, a kalandon, a részvételen van.
Meg persze a márkanéven, aminek a nem hagyományos marketingje az egész.
Az Alternate Reality Game-ek nagy többsége ugyanis zseniális marketingfogás, ami az egy-egy adott márka körüli buzz-t hivatott növelni, bevonva és tribalizálva a fogyasztóközönséget. Az ARG-k előképe a szerepjátékok voltak, de valós kezdetét Steven Spielberg 2001-es The Beast-et promótáló akciójaként szokás jelölni, aminek készítői ál-honlapok százaival és hackerekre váró feladványokkal csalták lépre a játékosokat.
További példák:
- I Love Bees (Halo 2): a játékosoknak a XXVI. századból támadó idegeneket kellett semlegesíteniük.
- Perplex City: egy rejtélyes ellopott tárgy, a Kocka körül szövődő történet, amit egy párhuzamos civilizáció birtokolt, akik meg akarnak látogatni minket. Senki se tudja kik mit akarnak eladni a játékkal, de egy vidóüzenetben közlik hogy március 21-ikei újságokban hozzák nyilvánosságra a továbbiakat.
- Leona: magyar (!) ARG, a Mimóza Kommunikációs Kft. 2008-ban a Reneszánsz év népszerűsítésének céljából indította a Reneszánsz Programiroda jóvoltából. Egy habókos öregúr végrendeletében nyilvánosságra hoz száz feladványt amivell tíz metszet helyét kell megtalálni és összegyűjteni.
- Year Zero: a Nine Inch Nails Trent Reznorának hasonló nevű albuma körüli ARG-je. 2022. Amerikája egy iszlám terrorizmus ellen küzdő fundamentalista teokrácia lett, ahol a Morális Hivatal ellenőrzése ellen küzdő játékosok az I Am Trying To Believe oldal segítségével az Art Is Resistance nevében nyomoznak az isteni Jelenlét (Presence) szorításában.
- Vanishing Point: a WindowsnVista népszerűsítésére létrehozott ARG, ahol Loki, a puzzle-master helyezett el titkos üzeneteket képekbe és videókba rejtve, ezeket kellett megtalálni, míg azok ki nem fakultak a játék szerint.
- Lost Experinence: igen, nem tévedés, a nagysikerű (hm...) Lost sorozat promotálására született kalandjáték...
- Superstruct: az egyik legérdekesebb célú ARG, a nem is olyan távoli jövőben a földet sujtó öt nagy globális csapás ellentoboroz önkénteseket brainstormingolásra és egy nagy közös tudásbázis építésére, érdemes megnézni az oldalt.
További cikkek, források Alternate Reality Game-ekhez:
- Apex Blog: Alternate Reality Games -The Future Of Fiction?
- unfiction.com Alternate Reality Gaming, kezdéshez, sok-sok linkkel
- Alternate Reality Gaming Quick Start Guide, terminológia, FAQ
- ARGNet.com, rss-ben frissülő magazin
- a seoblog.hu írása az ARG-kről, thx a forrásért!
- az SG.hu cikke a Superstruct-ról, videóval
0 komment:
Post a Comment