Turista 2.0

Ha ezt a posztot olvassátok, az annyit jelent hogy elértem a gépet, nem kapcsoltak le a határnál és talán már meg is érkeztem a Treviso-i reptérre, Sytisbe Velencébe (legrosszabb esetben benne leszek a híradóban). Az utat teljes egészében mi szerveztük a járatfoglalástól a szálláskeresésig, mert ahogy a webkettesek büszke öntudata már megtanította nekünk, egy olyan generáció vagyunk, aki saját maga szereti irányítani a dolgokat a varázslatos világháló segítségével, megfosztva kenyerétől olyan ősöreg intézményeket, mint a turisztikai ipar. És hogy mit is jelent ez a gyakorlatban?

Mondjuk egy szép napon a harsány rózsaszín banner a WizzAir főoldalán épp eltrafál, mert a 3000 HUF-os repjegy még a bannervakokat is krisztusi sebességgel gyógyítja. Elkezdesz gondolkodni, beindul a gépezet, elhatározod hogy minden kúlság amit James Bondtól és Jason Bourne-től láttál azt most kipróbálod élesben is, és nekiállsz megszervezni mindazt, amit eddig az utazási iroda nyaraltatásra felesküdött nénijeire bíztál.
Streetwise akcióban.

Például megtanulod, hogyan kell interneten keresztül fizetni. Regisztrálsz itt meg ott, esemesben kapott kulcsokat illesztesz, tagja leszel a PayPal-osok menő klubjának, számlaszámokat másolsz innen oda és utalásokat rendezel onnan ide, és már kicsit érted, miért nem terjedt el még széles körben az online fizetés.

Aztán mondjuk aludni is van kedved valahol, mert a reptéren mégse csövelhetsz egy hétig. Buzzwordnek is beillő keresőszavakkal zsonglőrködsz, cheap youth hostel, camping near..., single bed - double bed, ilyenek. Neveket és számokat kapsz cserébe, amiket beadsz a Google Maps-nek, de az sehogysem akarja megenni, aztán mégis összeáll a kép, és tessék, megismerheted madártávlatból az egész környéket, ha átnyújtanád a kezed a monitoron akkor majdnemhogy elérnéd a Ponte di Rialto-t... igaz, még soha nem láttad élőben, minden csak bitek játéka a szemed előtt.

És akkor jönnek a paranoiák is. Régen az ismeretlentől félhettek, te ma attól tartasz hogy ha most két kattintással megtalálod mondjuk az összes public toilet-et vagy az SP81-SR11-E55 körgyűrűt, akkor vajon élesben mit fogsz tudni kezdeni...? Az irányítás elvesztése, manapság ettől tarthatsz.
Vagy attól hogy mondjuk a megbízható kiskompakt fényképezőgéped bemondja az unalmast, és te nem tudod majd sorozatgyártani az emlékeket minden rio-n áthaladva, minden chiesa lépcsőjén, minden trattoria teraszán ülve. Hogy ha nem kattogtathatsz akkor olyan mintha ott se lettél volna.
Nameg az a sok-sok lufi amit eddig te is boldogan együtt fújtál a médiával, we the media, mi: H1N1, sertés Új Influenza, darabokra szakadó és tengerbe zuhanó airbusok, minden #hashtag most ellened dolgozik.

Aztán tegyük fel hogy sikerül megoldani a poggyászdíj utólagos egyenlítésének emberfeletti feladatát, sikerül meggyőznöd a reklámbeli emesét is az ibuszban hogy ideiglenes diákra is adja ki a nemzetközit, mondjuk bepakolsz mindent okosan hogy a terrorfenyegetettségben ne a te táskád legyen a következő a tűzszerészek rivaldafényében, visszaszámolsz, megírod a búcsúposztot a világnak és...
És aztán kinyitod az ajtót, hátrahagysz minden webkettes álomvilágot, az információáradat kényelmes paradicsomát és ELINDULSZ.

Témába vághat még...