A történet két napja kezdődött azzal a gyönyörű, a teljes Kossuth Lajos utcát egyetlen panorámává egyesítő fotóval, ami igen gyorsan körbekerülte a kis családias magyar blogoszférát, így hozzám is elért Tapsihapsin keresztül. A kép igazából ketté van osztva: az alsó részén a hétköznapi budapesti utcarészletet mutatja, a felső viszont azt, ahogy kinézhetne ki kéne néznie, közte az alkotók üzenete. ZaZie-nál olvastam, hogy a látványterv a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának "Zavar? Tervezd át!" pályázatára készült, és Budapestet tőzsdei analógiára lejtmenettel hozza párhuzamba, ahol a "lepusztultság, romlás és igénytelenség" az úr.
Ha az Addict kissé túlzó posztcíme -"Budapest egy ordenáré bazársor"- talán a legvadabbul fogalmazta meg, azért abban eléggé egyetértett mindenki, hogy Budapest egy erősen kelet-európai nagyváros, és a "csiricsáré táblarengetegből volna mit lekaszabolni".
Arról, hogy milyen kép él a fejünkben helyekről, már egyszer volt szó itt az Urban Buddhán, de igazán csak így gyakorlatban izgalmas látni az egészet. Főleg ha összevetjük azzal, hogy a főleg a nyugatról idetévedő turistáknak szóló propagandamarketingcélok -amilyen az egész Fashion Street vagy a Vörösmarty tér- Váczi utca vonzáskörzete- mennyire más arcát képesek bemutatnia városnak. Ne is említsük a múltkoriban mindenki döbbenetét kiváltó, a Balkan Fanatik zenéjével debütáló Madarász István videót (be is vágom ide nektek, nagyon tanulságos):
Ha azt mondanám, hogy nekem Budapest így ahogy van a maga szörnyeteg eklektikájával nagyon tetszik, akkor egyesek maradinak vagy perverznek tarthatnának, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy a legeslegérdekesebb egy városban az egyes történelmi érák által megerőszakolt/ kicicomázott rétegek egymásra rakódása, és ez a magyar fővárosban extrém módon érvényesül.
Egyébként azért borzasztó jó a téma, mert az általam épp mostanában felfedezett Gawker-gyermek io9.com sci-fi blog-óriás több posztban is foglalkozik a kérdéssel, milyen is lesz a jövő városa, milyen megapoliszokban fogunk élni, de mivel ezeknek a fordításában még nem tudtam elmélyülni, így megmarad az ígérgetésként rövidesen megjelenő poszt ajánlójaként.
Mellékszál: a panorámaképről pont jól látszik egy régebbi fotós urban exploration alapjául szolgáló belső udvar bejárata, a Kossuth Lajos utca 12-14 szám, amit persze Rákóczi útnak írtam anno.
0 komment:
Post a Comment