Egy médiafüggő infojunkie vallomásai

6/18/2009

Leülök a gép elé. Pillanatok alatt csekkolom a mailjeimet, közben párhuzamosan nyitok még vagy két lapot, felhasználónevek és jelszók sorjáznak elő a kezeim közül, közösségi oldalakra lépek és ellenőrzöm nem kaptam-e ott is üzenetet. Aztán váltok a feedolvasómra, és mint az őrült végigpörgetem azt a párszáz olvasatlan hírt, amit leszállított. A hírportálok jönnek utolsó esélyként. A végén, miután a félórás adatfolyamot átengedtem a fejemen, tanácstalanul hátradőlök és megállapítom, semmi érdekes nem történt ma sem. Aztán egész nap várom hogy bepottyanjon valami hír, ha meg egy hétig nem vagyok gépközelben, akkor kétségbeesetten küzdök hogy letudjam a feladatot és eltüntessem az 1000+-t.
Ismerős, ugye?
Justify Full
A hálózati generáció tagja vagyok, az információ fogyasztása, megcsócsálása és továbbadása az életformám. De van ennek így valami értelme egyáltalán? Nem mintha tehetném máshogy, de ez a szilánk a fejemben nem hagy nyugodni.

Már megástuk a sírját és elsirattuk kismilliószor, de a papírújsággal valami más is elveszik, van egy olyan érzésem, az olvasási szokásainkkal együtt. Mi vagyunk a média, mi vagyunk a webkettesek, elvileg jobbak, gyorsabbak, hatékonyabbak vagyunk mint az elődeink. Mi maradt ki a felsorolásból? Csak nem a tájékozottság...?

Annó azt kérdezte valami szkeptikus, ment-e a világ előre a könyvekkel, most ezt úgy fogalmazhatnánk át, hogy vajon tájékozottabbak is vagyunk a hírportáljainkkal, RSS-olvasóinkkal, retweetjeinkkel mint az őskori papírújságot olvasó régiek? Azonnal rávágnám hogy igen, de...

Ha jobban belegondolok, egyáltalán nem. Tudjuk mi történik most a világban? Iránban választások folytak, válság van, Európa-szerte élre tör a jobboldal... általában ezek mind rémlenek homályosan ugye, címek lehetnek a feedolvasódban. Ha csak a Metrót Metropolt lapozom át, már azzal többet tudok meg egy nap eseményeiről, mint a hiperprogresszív webkettőmmel.

Miben különböznek a mi újságlapozgatós atyáink tőlünk, trendi webkettesektől? Ők elsődleges forrásból olvastak a világról; mi nem a világról olvasunk, hanem a másodlagos-harmadlagos forrásokon kérődzünk! Rá kellett jönnöm hogy minden átvett, valahonnan kölcsönzött hír amit olvasok, a magyar webkettes média semmi mást nem csinál, mint tátott szájjal lesi a nagyokat és várja hogy lepottyanjon valami morzsa amit hatszor át lehet rágni és közben tizenötször lelkendezni, hogy micsoda újdonság ez az alkalmazás, az a készülék, amaz a fícsör... A legmenőbb nagy bloggereink rá vannak állva egy jó lanyha közepes szintre, nagyon kevés az igazi elemzés, feltárás, értékes kontent. Állítólag a médiára az a leginkább jellemző, hogy kilencven százalékban önmagáról szeret ömlengeni, és csak a maradék kis töredék ami szól is valamiről, hát ez a webketteseknél hatványozottan igaz.

Fel vagyok iratkozva az összes blogra, híroldalra, tartalomaggregátorra ami létezik és elismert itthon, mégsem érzem hogy tájékozottabb lennék mintha egyetlen újságot olvasnék csak el. Nem érzem hogy lemaradnék valamiről ha kiesik két nap. Jobb vagyok, gyorsabb, hatékonyabb mint az őseim, de nem látok szélesebb körben, csak az infotainment díszleteket kerülgetem újra és újra. Minden valami másolatának a másolatának a másolata. Déja-vu. Persze büszkének kell lennem, mert minden háromszor körbejárja a világot és persze kiteljesedett e-demokráciában élek, nem úgy mint a szegény elnyomott kínaiak.

Bloggerek, próbáltátok már, mennyivel nagyobb sikere van, ha offline forrásból, mondjuk egy könyv alapján írtok posztot?


Témába vághat még...



6 komment:

Elod said...

ez egy mennyire egy igaz poszt!
komolyan!

jómagam vezetek két blogot, teljesen más tartalommal, de mindkettőnél egyedi tartalommal. Folyamatosan azt tapasztalom, hogy szó szerint továbblopják a tartalmat, mindenféle forrásmegjelölés nélkül.

szóval tényleg megy itt a továbbosztás, új tartalom létrehozása meg vajmi kevés... sajnos.

Szedlák Ádám said...

Csak a letudáshoz tenném oda a magam 0.2 kreditét: mark all read, ha zavar. Nehogymár a hírek olvassanak téged. ;)

O'Seamus said...

@Szedlák Ádám: pssszt! az a titkos fegyver!! csak a legvégső esetben szabad bevetni:) meg különben is, épp ennek az eszköznek a minél ritkább használata lenne a lényege az optimalizálásnak...

@Elod: azt hiszem ez lesz a célom -hogyan találjuk meg az eredeti forrást, hogy drótozzuk össze a valóságot meg a netet... a szósölmédia megjelenései, sztorik, urban legendek sokkal izgalmasabbak. nnameg akkor már inkább geocoding, urbanisztika gyakorlati alkalmazásai meg hasonlók amik majd jönnek itt. már lassan úgy érzem magam mint vmi káráló vénasszony aki viteti magát a rendszerrel, élvezi az összes előnyét de folyamatosan szidja is:)

szucsd said...

Anno az ujsagnal is ez volt. 2.-3. vonal. Csak megjeloltek a forrast hogy melyik hirugynokseg. ;)

Manapsag a blogger szubjektiv szuroje rakerul az esemenyre es ezert torzabban/modosultan megy tovabb.

De sztem ugyanaz, csak a modszer valtozott. Na meg az igenyek. :D

O'Seamus said...

@Daniel: ...meg a nagyságrend. Ez a legdurvább és legérdekesebb az egészben: ha a nagyságrend exponenciálisan nő (pl hírek mennyisége) akkor nem ugyanolyan arányban változnak a hozzá kapcsolódó jellemzők. Például az igények...

szucsd said...

Igenyek alatt az uj generacio eljovetelere gondoltam. A nagyfogyasztokra mint pl te. Van ra igenyed, falod, muveled.