"van élet a számítástechnika segítségével a számítástechnikán túl"
"az informatikat, programozast es ezeket, legalabbis nagyon nagy reszben meg lehet tanulni egyetem nelkul is, ha az embert kelloen erdekli a dolog es hajlando utanajarni-olvasni a dolgoknak"
"nem ott fogtok megtanulni programozni, nem azt tanuljátok, amit aztán később egy az egyben alkalmazni fogtok. Az egyetem inkább rendszerezi a tudást a fejetekben, segít meglátni az összefüggéseket dolgok között, s biztos alapot kaptok"
"Nem ott csúszik el ez a dolog, hogy óriási különbség van a geek, informatikus, programozó, programtervező matematikus között?"
"A bölcsész érthet a Linux-hoz."
"Az informatikus - hivatásos légvárépítő. Bármi, amit tesz, megszüntethető a villásdugó kihúzásával a konnektorból."
"(...)nincs élet nélkülük."
"Az informatika nekem problémamegoldás. Ha nagyon unatkozom, akkor problémáknak a legyártása is."
"Amik szerintem baromira érdekesek, azok a határterületek. (...) Újságírók, könyvtárosok, mérnökök, marketing- és píárszakemberek, jogászok, közigazgatás, levéltárak, a sort a végtelenségig lehet folytatni."
Aki most csöppen bele, a sztori a következő. A világnak most éppen informatikusokra van szüksége, hogy a sok szorgalmas kis hangya felépítsen valami szép újat, egy a gond csak, hogy annak ellenére hogy sok a kocka, kevés az igazán elszánt jelentkező a rabszolgamunkára. Így az Informatikai Vállalkozások Szövetsége vad toborzásba fogott, a kampányt egy humorosnak szánt oldal formájában manifesztálva. A Született Informatikus egyébként szép oldal, csak kár hogy aki tényleg kockának született az nem innen fogja megtudni mit is kell csinálnia az életével.
Érdekes egyébként, ahogy a fenti idézeteken is látszik, hogy a magyar blogger-társadalom fantáziáját hogy megmozgatta a kérdés. Kicsit úgy tűnik nekem mintha nyakig gázolnánk a sztereotípiákban, furcsa mennyire benne van a köztudatban ez az "informatikusnak lenni" dolog. Meg hogy ez az egész csinált identitás amit annyira szokás magyarázni milyen l'art pour l'art dolog, mennyire önmagunk és egymás mítoszának keltése. Milyen igaza volt a fent idézett kommentelőnek, ez web kettő néven agyonmagyarázott lufi és az infós álomkarrier csak addig létezik amíg be nem üt az áramszünet, akkor aztán marad a papír-ceruza, a könyvek meg a szomszédnéni.
Nem tudom kikerülni, nekem muszáj kétkultúráznom; bölcsészből képeznek lassan hivatásos kockává, és még ha a személyes önvallomást ki is hagyom, akkor se tudom elképzelni, mikor fedezi már fel a világ, hogy milyen káros fekete-fehérben oktatni már kisiskolás kortól kezdve, "fiam neked humános agyad van te meg se próbáld, téged viszont a jóisten is matematikusnak teremtett!" A kevert, nem tiszta szerepek, az interdiszciplinaritás, a határterületek, tényleg ezeké a jövő, persze egy három éves képzésbe még a törzsanyag is nehezen fér bele.
És persze szükség van a céges kódmajmokra is. Szóval menjen mindenki infósnak mert az számít most kúlnak.
0 komment:
Post a Comment