Városhasználat és életközeli blogírás

2/19/2009

Az egész ott kezdődik hogy vagy te meg van a Város, na meg a kinek több, kinek kevesebb ideje, és a gondolat, hogy lehetne kezdeni valamit ezzel az egésszel. És ha megvan a megfelelő kíváncsiság és vállalkozó kedv is, akkor behúzod magad mögött az ajtót és nekiindulsz hogy meglásd az összes arcát a romkocsmák, műemlékek, kapualjak, kávéházak, a villamosok és utcák és hidak mögött, vásárcsarnokok zöldségesstandjainál, művészmozik ülései között, elsőfellépős koncertek és aluljárókban örömzenélők közönségében, éjjel és nappal megállás nélkül.

Ez a városhasználat művészete, a fogalomért köszönet ZaZie-nak (a Critical Missen további példák). Mindez a lehetőségekről szól, hogy lehetséges megismerni a helyet, ahol laksz. Hogy nem csak egy útvonal vezet a munkahely/suli-otthon között, hogy a naponta látott járatok tartanak valamerre ami esetleg érdekes is lehet, hogy egy megállót lehet gyalogolni is és ha már gyalogolsz akkor nyitott szemmel is lehet menni, sőt mi több, letérni az ismert útról. És legfőképpen arról, hogy egy város nem csak egy helyszín a szürke hétköznapoknak, hanem egy élő-lélegző valami ahol más emberek tízezrei élik a néha nagyon hasonló, néha nagyon más életüket, és megszólíthatóak, megismerhetőek, lehet találkozni velük és tanulni tőlük néhanapján ezt-azt.

Ugyanígy minden blog egy ablak a világra, megmutatja, milyen szemmel látja a világot az írója, mit tart megemlítendőnek belőle. Mostanában válságba került a fejemben az eddig tartott koncepció a tematikus szakértői blogírásról: a hosszan kifejtős tényfeltárós oknyomozós posztokhoz rengeteg idő kell és energia, ami sokszor teljes kiszakadás a valóságból. Ezen túl az ötleteknek van egy olyan tulajdonsága is, hogy ha az ember sokáig formálgatja pofozgatja őket, akkor gyakran a végeredmény nem azt tükrözi, ahogy elindultunk. Két dolog következik ebből, először is az Urban Buddha ezentúl inkább játszótér vagy kísérleti műhely lesz mint kirakat, a címlapsztorik helyett a gondolatmenetek töredékei kerülnek rögzítésre a szent grafománia nevében, ahogy jönnek finomítás nélkül, aki velünk marad úgyis megérti hosszútávon. Másrészt a web kettő digitális fikciójától elidegenedve a kissé száraz keresőoptimalizálás, onlájn média, webdizájn és hasonló klasszikus kocka témákat hanyagolva megpróbálunk életközeli élményekről hírt adni, illetve a monitor előtt ülve is keressük a lehetőségeket hogyan lehet az online világ és az offline valóság között minél több és gazdagabb kapcsolatot találni. Meg erre bíztatni a bloggertársakat is - kíváncsiak olvasnék valami személyeset is mondjuk a Webisztánon vagy a Médiablogon:)

A kép a Szimpla kertben készült, Budapest egyik legelképesztőbb árt kaféjában, egy különleges szerdai estén. Legközelebb kicsit több fénnyel és részletesebben fogjuk bemutatni a helyet!


Témába vághat még...



1 komment:

ZaZie said...

Várom a beszámolókat. :)