Culture jamming: világ kreatívjai, egyesüljetek!

2/08/2009

Sydney, 1983. Underground firkászok cigarettareklámok óriásplakátjainak meghackelésével körülbelül egymillió dolláros kárt okoznak.

Berlin 2009 január. Ha a képeken nem látszana eléggé: a metróban popzenei albumok reklámjait egy bizonyos FTW crew egészíti ki a Photoshop program elemeivel, nyilvánvalóvá téve, hogy is készülnek a tökéletes popdívák.

Szeged, folyamatosan... Magyar Kétfarkú Kutyapárt, talán nem kell bemutatni, sun city humorgerilláját, aki minden második utcasarkon megmosolyogtat és kifiguráz az alkotásaival.

Mi a közös ezekben az egyedülállónak tűnő esetekben? Milyen üzenetet közvetítenek ezek a kreatív bűntettek? Tényleg elszigetelt esetekről van szó vagy létezik valamiféle művészi forradalmi ideológia?

Összefoglalóan culture jamming a neve az összes ilyen jelenségnek, persze ráhúzni az egészre elég erőltetett lenne, mert számtalan különböző módja és technikája van, az üzenetük tartalmában viszont mind megegyeznek: ezek az aktivisták mind a kommercializált média
egyeduralma ellen próbálnak valamiféle alternatívát keresni.

Senki nem tudja pontosan ki kezdte az egészet és mikor. A culture jamming történeti gyökereit tárgyalva szokás előhúzni a kalapból a középkori Európa bolondok napja karneváli hagyományaitól kezdve a '20-as évek dadaistáin át szürrealistákat, az orosz underground szamizdat-kiadványokat, a korai punkokat, a hippiken át sok mindenkit egészen az 1957-es Nemzetközi Szituacionista Mozgalomig. Ennek a kirobbantója, egy bizonyos Guy Debord párizsi diák használta a "détournement" kifejezést, mint a kontextusból kiragadott kép, üzenet vagy tárgy szinonimáját, ami így új többletjelentést kap. Az igazi harc azonban csak a hetvenes évekre kapott konkrét értelmet: 1975-ben az Ant Farm nevű performansz-csoport egy kamu- Kennedyvel meghirdette a "Media Burn"-t, ami szerint a tömegmédia monopolizálja az emberek információ feletti kontrollját, a megoldás nyilvánvalóan a TV-készülékek felgyújtása és szétverése. Ugyanebben az évben Jean Baudrillard, a posztmodern felkent prófétája a "Precession of Simulacra" című esszéjében felhívja a figyelmet a "hiperrealitásra", mint a média tükörtermére, amiben a realitás elvszik a visszatükröződések végtelenjében; a "valóság sivatagában" az események, amiket megtapasztalunk a média által az eredeti történések végtelenül lecsupaszított és megrágott, ugyanakkor digitálisan felfokozott remake-jei, újrahasznosított információk, amik egymásra hivatkoznak ahelyett hogy távlatokat mutatnának. (Mark Dery teljes cikke további részleteket is közöl)

Pedig a TV-pusztítás techno-vudu rítusa csak a nyitánya volt egy olyan kornak, amikor a tudatunk minden négyzetcentiméteréért harcoló multicégek megteremtették a fogyasztói társadalom meg a márkatudatosság mítoszát. Az objektivitás jelszavát zászlajára tűző, valójában átpolitizált, kommercializált média eredménye egyrészről a gyanakvó médiafogyasztók hada, másrészről a culture jammerek, az ellenkultúra megjelenése.
A "jamming" eredetileg független személyi rádiósok szlengje volt az épp sugárzott adás illegális megszakítására különböző oda nem illő hangeffektekkel, obszcenitással vagy más figyelemfelkeltő hatásokkal. A "culture jamming" összetételt a média-szabotázsakciókra és reklámplakátok kiegészítésére a '84-es JamCon albumán használta először a Negativland, és ahogy az egyik tag nyilatkozott, a márkák köztudatot gyarmatosító hatása elleni tiltakozásképpen, hogy felrázzák az átlagfogyasztót.


A culture jam-ek tehát ellen-üzenetek, a jammerek pedig a nagyvállalati marketingkommunikáció elemeit újraértelmező magányos művész-terroristák. A culture jamming valójában nem összefüggő mozgalom, inkább sokféle formában jelentkező, önálló underground alkotók és a rájuk alapozó ideológusok, rajongók és aktivisták közössége. Az alapgondolatuk szerint a médiának szabad választásnak kéne lennie hogy létrejöhessen a média-demokrácia. Érdekes fordulat azóta -lévén a culture jamming nem mai találmány- hogy ez az utópia, még ha csak névlegesen is, de létrejött a blogok felvirágzásával: ma gyakorlatilag bárki szót kaphat a hálón, így a sötét cyberpunk világkép, ahol a multicégek teljesen uralmuk alatt tartják a civilizációt, a közösségi médiának nevezett ábránddal némileg szertefoszlani látszik (vagy még nem érkezett el:) Persze bármilyen civil összefogás kevés a fogyasztói reklámuralom ellen, ami az culture jamming programjának még homályosabbá válásához vezet. Ez a megosztottság és a konkrét koncepciók nélküli létezés viszont az egyik legfontosabb momentuma a culture jammelésnek, nyilatkozza egy interjúban Kalle Lasn, az Adbusters magazin szerkesztője. Ez a lap az alapítása óta a marketingellenes médiaforradalmárok fellegvára.



Végül a culture jamming különböző műfajairól vázlatosan:

Billboard banditry, billboard libereation
...vagyis plakát-banditák, akik főleg létező reklámplakátokat dolgoznak át, egészítenek ki, de nem ritka a teljesen egyéni munka sem, a szabály csak annyi hogy a jól megszokott marketing-nyelvezetet kell használni a hecc kedvéért.

Subvertising és sniping
A subvertisement, a sub (alatti, alacsonyabbrendű) és advertisement összetételéből származik és körülbelül annyit tesz mint antireklám. A sniping ennek egy formája, illegális éjjeli rajtaütést jelent poszterekkel, ecsetekkel és ragasztóval felfegyverkezve.

Media hoax
A culture jamming legtisztább formája, ördögi újságírók tökéletesen megrendezett, előzőleg aprólékosan kidolgozott, de valójában valótlan történetei, amik keresztüljutnak az szerkesztőségi ellenőrzésen és kikerülnek nyomtatásba- képernyőre, sőt sokszor ezek a kamu-tényekkel alátámasztott botrányos vagy figyelemfelkeltő történetek vírusszerűen szétterjednek míg ki nem derül hamis mivoltuk.

Audio agitprop
Vagyis audio agitációs propaganda, ez a CB rádiók sajátja, vagyis olyan személyi rádióadások (Citizen's Band), amik engedély nélkül rövidhullámon sugározzák a saját műsorukat. A kalózrádió műfajáról nemsokára még olvashattok itt bővebben is.

Zine
A fanzine, vagyis kis példányszámú, nem kereskedelmi célokat szolgáló, személyesen gyártott és terjesztett, sokszor fénymásolatokon kézről kézre terjedő magazinok, általában erősen a periférikus és ellenkultúrát képviselve.

Guerilla semiotics
Ez a magányos vagy kis csoportos akciók legrejtélyesebbike, gyakorlatilag inkább a gondolkodásmódot vagy módszert jelöli, amivel a vicces kedvű terroristák hadakoznak a mainstream kommersz ellen, a márkák jelrendszerének eltérítését, elferdítését, átértelmezését jelenti, mint például a hamisított reklám: Absolut Vodka - absolut impotence.

Flashmob
Mint villám és tömeg. Általában interneten vagy egyéb tömegkommunikációs eszközök segítségével szervezett akció, aminek lényege hogy a lehető legnagyobb tömeg vegyen részt benne és ne derüljön ki az utolsó pillanatig, csak a beavatottaknak. A flashmob köztéren játszódó megdöbbentő, a józan ész vagy erkölcs határát súroló, de alapvetően ártalmatlan esemény. Például megbeszélt időpontra az adott téren az addig járókelőnek tűnő beavatottak gyorsan meztelenre vetkőznek, majd öt perc múlva már sétálnak is tovább. Gyakori még a tömeges párnacsata, de Budapesten is rendeztek már nagy közös buborékfújást vagy olyat, hogy adott jelre mindenki megfagyott, sőt a Critical Mass is ilyen rendezvényből nőtte ki magát.



Köszönet Keltnek az ötletért. Íme az egyre bővülő forrásjegyzék.


Témába vághat még...



1 komment:

x said...

Hát így!