Urban Buddha: a streetwise alapjai

12/15/2008

Urban Buddha: gyakorlat az elmélet ellenében.
Nos, megadatott az, hogy a történelem egyik legizgalmasabb korában élhetünk: ritkaságszámba megy, amikor ennyi és ilyen sok változás van a levegőben. Ez egyrészt szép nagy kihívást is jelent, de léteznek bizonyos technikák, hogy lépést lehessen tartani. Ehhez elengedhetetlen túllépni a bizonytalanságokon és leszögezni, a haladás értékmentes, a fejlődés szükségszerű, az alkalmazkodóképesség mindennek az alapja és a kíváncsiság, tanulóképesség a legnagyobb erények. Csak ezek után tehetünk kísérletet kézben tartani az irányítást. Minden egyéb magyarázkodás, ideológia, meggyőződés csak önáltatás, csak a tettek érnek valamit.
Gyakorlat az elmélet ellenében.
És hogy mik a kihívások?
Sok lett az információ, túl sok, óriási az alapzaj, a megfelelő szűrés elengedhetetlen.
A relevancia a központi kérdés, vagyis annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi a fontos és mi nem. A lényeg: mindenre szükség lehet, csak a sorrend nem mindegy. A mennyiség elsőre átoknak tűnik, de az ügyesek kezében áldás lesz belőle.
Naprakésznek kell lenni.
A tájékozódás alapvető képesség, legyen szó az információnak bármilyen elvont vagy konkrét szintjéről: tájékozódni a Városban, a könyvtárban, a világhálón, a napi hírek között vagy a világtörténelem összes szellemi-kulturális kacatjában. Tudni merre induljak el, mit merre találok, akár létfontosságú a dolog, akár csak a pillanatnyi ihlet amire vadászok. A probléma az, hogy hogyan válasszam meg a forrásokat és milyen alapon szűrjem amit találok.
Azután: tudni kell dönteni.
A hozzáférhető információk mennyisége alapján ez első ránézésre egyszerűnek tűnhet, viszont a rendszerezettség teljes hiányában már korántsem olyan könnyű. Előre tájékozódni szinte lehetetlen, csak zsákbamacskát lehet hízni, a hibázás esélyei viszont némi ügyességgel csökkenthetőek.
És végül: beavatást kell nyerni minél több területre.
Bárki megérthet és megtanulhat bármit, a tehetség csak mítosz. Minden elméletet meg lehet érteni és gyakorlattá fordítani. Belső logika, határterületek, interdiszciplinaritás.
Nincsenek limitek, csak lehetőségek.

Urban Buddha: alacsonykultúra az elitizmus ellenében.
Nincs új a nap alatt, mindenhol jártak már pionírok, a tájékozódásban elengedhetetlen támaszkodni az elődök tudására. Vagyis a tömegek bölcsességére. Ami kellően nagy számú ember érdeklődését felkelti, annak jelenléte van a világban, nem lehet csak úgy megkerülni, figyelmen kívül hagyni, elvből elítélni. Hogy kell-e foglalkozni a divattal, a többséggel, a szóbeszédekkel? Nem muszáj, de azt mondják, ha süllyed a hajó, fuss amerre a patkányok futnak ha életben akarsz maradni. Az előzetes értékítélet, a prekoncepciók ha nem is halálosak minden esetben, de azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy az ember kiönti a gyereket a fürdővízzel együtt.
A tömegek bölcsessége a mainstream-periféria szembenállásról szól, vagyis hogy minden minőségből lehetséges átlagot vonni, és minden átlagnak van minősége.
És a közhelyek, hogy minden csak plasztik, rózsaszín, másolat?
A márkák kultusza: új istenek.
Reklámok: új képes legendárium.
Falfirkák: új barlangrajzok.
Talán az új globális poszt-hisztorikus mitológia forgácsai?
A populáris alacsonykultúra mindig megér egy próbát.

Urban Buddha: a holnap ifjai a tegnap öregei ellen.
Vagyis az elefántcsonttornyokban ülő szellemi elitek trónfosztása, kozmopolita anarchizmus a kulturális bürökrácia vénségei ellen.
Ha a haladást a kíváncsiság szolgálja leginkább, csak akkor lehetséges kiemelkedni, ha bármilyen információ hozzáférhető, és nem kell hozzá a megcsontosodott elit legitimációja. Ez persze csak ábránd. Mégis, ha nem adják, elvesszük magunk.
Mindenhova be lehet férkőzni, minden ajtóhoz létezik kulcs.
Ezt a gondolatot régen úgy hívták, hogy cyberpunk, ma talán új nevet érdemelne.
Ezek a streetwise alapjai.

Eltévedtél a nagyvárosi dzsungelben?
Az Urban Buddha segít.
Isten hozott a valóságban.

Minden ami ezeken az oldalakon áll, öncélú szellemi játék.


Témába vághat még...



3 komment:

Szedlák Ádám said...

Két dolgot - nem többet, mert így estére sikerült teljesen szétesnem - azért hozzáfűznék:

1, Tömegek bölcsessége: iszonyatosan egyszerűen tesztelhető az ötlet. Az egyik héten tájékozódjunk csak a Digg címoldalról vagy a Turulmeme legtöbbet megosztott feedből. A másik héten legyen, nem is tudom, Slashdot meg Techmeme. A tömegek ítélete középre nivellál, közepesen érdekes anyagokat szűrnek jól.

2, Elit: oké, oké, de a CP pont új elitet játszott azzal, hogy nagyon jó kritikai érzékkel szétszedte az ünnepelt kortársakat.

2.5, Streetwise: igen, baromira szükség van rá. Hajrá. Csak a Don't believe the hype menüpont hiányzik, de egy Buddha valószínűleg tudja kezelni. :)

O'Seamus said...

Köszönöm a hozzászólást:)

Tömegek "bölcsessége": azt hiszem erősen idézőjelbe kellett volna tennem. Tudom mennyit ér a Digg és a társai és hogy a Turulmeme is érdekes kísérlet. Ami a leginkább most foglalkoztat, mekkora súlya van a long tail-nek, mi alapján fut fel egy-egy hype (pl vírusmarketing!), kiből lesz véleményvezér, miből lesz érték és miből szemét egy olyan világban ahol kis túlzással már nincs létjogosultsága a könyvkiadónak, a hivatásos műkritikusnak, a kultúrelitnek mert bárki hallathatja a hangját, az előzetes szűrés meg az én kezemben van.

Szedlák Ádám said...

Jahogy, akkor én olvastam félre a szöveget.

Ennek a gondolatsornak viszont az a folytatása szerintem, hogy hogyan érdemes szűrnöm, amikor mindenki beszél. A gép nem annyira működik, a szerkesztős modell pedig egyszerűsít az elittel, helyére állítva azokat, akikben az olvasó megbízik. Túlbeszélem, értem min gondolkodsz, pont.

Apropó a pár héttel ezelőtti véleményvezéresdi vitából a Konnektor posztját láttad? http://konnektor.org/index.php/2008/12/velemenyvezerek-meg-a-street-cred/