Wesselényi utca tizennyolc, a Kazinczy utcai kereszteződés után nem sokkal. Kivételesen nem a hátsó ajtón megyünk be, a helység már az esti csúcsra készül már ami a létszámot illeti, fogynak az asztalok szép sorjában. Divatos underground neonomádok, minden másodiknál apple macbook, ahogy egy ilyen art bárban illik, azt találgatom melyik kedvenc bloggerem pötyög itt a szomszédban. Oldalt ülünk a piros fotelekben, jár a hideg levegő de a cigifüsttől már alig látszik a plafon mangatapétája, ülünk és beszélgetünk a sok hétköznapi őrültről, valami downtempo megy a háttérben, lassan megtelik a tér. Figyelem az embereket, olyanok mint a régi ismerős kalandorok a világvégén, és közben az anonimitáson gondolkozok. Mint az Utolsó tangóban, odaülnék mindegyikhez külön-külön mert kíváncsi vagyok rájuk, de a nevüket nem akarom tudni. Én is eldobnám a polgári nevem, csak akkor úgy szólítana mindenki, hogy héé te...!Jók ezek a kedd esték így együtt.
0 komment:
Post a Comment