Mesonychoteuthis hamiltoni

...avagy szomorú tanmese a korszellemről. Meg arról, hogy olyan populáris formában mint egy blog vagy az onlájn videónézés egy kis tudományossággal fűszerezve milyen jól eladhatók a mesék - főleg a rémtörténetek -, amiken mind felnőttünk. Persze a széles körű tájékoztatás értünk van, de hova tűnik ilyenkor az egész varázsa...?

Jövőképek

Mivel a tendencia hogy egy monitor előtt töltjük a napjaink egyre nagyobb részét nem kétséges, én kétféleképpen tudom elképzelni a jövőt.

Kezdjük a pesszimistább (cinikusabb, esélyesebb), elsőre futurisztikusnak tűnő forgatókönyvvel. A szórakoztatóipar teljeskörű digitális édent kínál, minden érzékszervre kiterjedő interaktív életteret, ahol mindenki az lehet ami mindig is szeretett volna lenni, a fizikai törvények korlátai nélkül. Ehhez pont egy akkora fiókra van szükség, ahova egy ember fekve befér, mesterséges tápanyaggal életben tartható, igazából ki sem kell jönnie, csak becsatlakozni a saját tökéletesre szabott álomvilágába és jöhet a bináris extázis. Az, hogy a Second Life-ot és a többi virtuális világot átjárhatóvá teszik egymás számára, elég meggyőző. A mátriksz meg a klasszikus sci-fik arról vizionáltak hogy a gépek majd leigázzák az emberiséget, ami elég nagy tévedés: az emberek önkéntesen fognak...

A másik alternatíva a nyílt forráskód idealizmusán áll: valami új közösségi tér megtalálása, a tartalmak mindenki és bárki által alakítása és közvetítése, széleskörű, újfajta és könnyű tájékozódás az információtengerben. Ennek a szentélyét a mai könyvtárak örökségeként képzelik el, ebből kiindulva az ötlet neve könyvtár 2.0, ahol a verziószám az újdonságot, továbblépést hivatott kifejezni. - Elég viccesen hangzik -
Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban és mire jó, nemsokára megtudhatjátok.

Geolocation...

...a varázsszó. Ki sem kell menni az utcára és az ember csodálkozhat hogy nahát, mások is élnek itt rajtunk kívül, és még hangot is adnak ennek, elég csak fél percig nézegetni ezt a kísérletet. Mint ahogy a könyvkiadás is lassú halódásra ítéltetett ha nem képes túllépni azokon a száraz, hangyányi betűs, fantáziátlan kiadványokon amiket senki nem fog elolvasni, a blogolásban is elkél némi innováció. A csupasz betűtengerek kora lejárt, a lineáris szövésű gondolatmenetekre nincs kereslet. Ha a térképen jelölhetném időrendben hogy mit merre mikor, az talán... Ebben a dologban van még mit felfedezni.

Bejutni a zárt ajtón

Ha az ember történetesen egy olyan korba születik, amikor nagy változások vannak folyamatban, nem biztos hogy föl lesz készülve a kihívásokra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a legtöbb netező tálcán kínálja magát, mert a jelszavaik erőssége körülbelül fél percig állna ellen egy kódtörő programnak, amit bárki elérhet ha bepötyögi a gúgliba mondjuk azt hogy "brute force". Aki nem hiszi, most kipróbálhatja a védelmét ezen az oldalon, ahol részletes tájékoztatást kaphat karakterenként a hatékonyságáról. Találtam egy magyar változatot is, amiben az izgalmas hogy az időt mutatja meg, ami szükséges a feltöréshez, viszont hátránya hogy nincs titkosítás hozzá, így erősen ajánlott a próba után egy "előzmények törlését" nyomni:)