Azt hiszem az egyértelmű a különbség, hogy miért néznek arra marslakóként aki most kérdezi meg hogy "és te fent vagy Facebook-on?", mint arra aki mondjuk egy éve tette fel ugyanezt a kérdést. A Facebook élettér lett, aki nincs rajta az nem is ezen a világon él, ahol gépek előtt embereket látni ott biztos hogy szorgosan dolgoznak a FarmVille kapái vagy lubickolnak a FishVille etetnivaló halacskái, ezt senkinek nem kell magyarázni. Az izgalmas kérdés a közösségi web korában mindig az, hogy ha már megvan a megfelelő méretnövekedés, akkor mit lehet kezdeni a potenciállal, vagy még egyszerűbben: mire lesz jó a Fácse nagyfőnökeinek a soksok ember?
Utópia a kezdetekben: web 3.0, vagyis szemantikus web
A Facebook fejlesztői konferenciája, az f8 után végigsöpört a hírmegosztókon az újdonság, megteremtették vala a már jól ismert Like gomb minden oldalba beépíthető változatát. Miért olyan érdekes ez azon túl hogy a fejlesztők böngészhetik a dokumentációt? Merthogy ennek a kis gombnak nagy jelentősége lehet a közeljövőben, HH orákulum most kifejezetten jól világít rá a tényre, hogy a Lájkolható Világ érdekesen illeszkedik a web nagy ideológiatörténetébe. A web 2.0 közhelyszámba menő mítoszát, antitézisét, anti-antitézisét mindenki ismeri aki figyeli az eseményeket. Azt kevesebben tudják, mekkora vízió volt pár éve még a web 3.0 vagyis a szemantikus web: egy olyan álom, amire sokan sokféle utópiát építettek fel. Hogy el tudjuk képzelni, a szemantikus web valami olyasmi, mint egy szépen rendezett könyvtár a mostani hatalmas kaotikus könyvhalmazhoz képest, ahol, mint egy valamire való könyvtárban a könyvek gerincén az osztályozásnak megfelelő jelzet, itt is kölönböző meta-információk rendszereznének minden egyes oldalt. Ez az egész valamilyen leíró meta-nyelv segítségével valósulna meg nyitott szabványként, ennek a gyakorlati megvalósításáról, xml-ról, struktúráról és egyebekről okos matematikusok, programozók, nyelvészek mindenféle könyveket írtak.
Mégis, először a gyakorlat, majd szép lassan az üzleti logika egészen máshogy hozta a történet alakulását.
Mégis, először a gyakorlat, majd szép lassan az üzleti logika egészen máshogy hozta a történet alakulását.
Köztes állapotok: folkszonómia, social bookmarking
Valamikor az egész szemantikus web ideológia körül született a borzasztó szóöszvér, a folkszonómia. A jelenség amit leír nagyon egyszerű: a Delicious, Stumble Upon és a többi közösségi könyvjelzőző oldal voltak azok a színterek, ebben látták a reménykedők az szemantikus web álmának megvalósulását, a hardcore ideológusok meg az elrontását. A folkszonómia annyit tesz, mint közösségi-kollaboratív címkézés, vagyis az oldalak megtaggelése. Miért a kétkedés? Az eredetileg tervezett például xml-alapú szabványok helyett itt a felhasználók sorolják keyword-ök alá a látogatott oldalakat, vagyis az előző hasonlatnál maradva a könyvtári látogatók rendszereznek hasraütés alapon, és nem az okos és hozzáértő könyvtárosok. Ez nyilván sokkal vadabb szórást eredményez, még úgy is, ha ajánlatos a nagy többség által használt tag-eket alkalmazni egy-egy oldal bookmarkolásakor, hogy a közösségi könyvjelzőző oldalak legnagyobb ajándéka, az ajánlási rendszer működjön. Azaz: ha egy szép tipós oldalnak te is a "webdesign", "design", "typography" címkéket adod meg, akkor benne maradsz a közösségi tag-elésben és ezek a címkék alapján rengeteg hasonló oldalt találhatsz még magadnak, mintha önkényesen a saját címkéidet használnád, pl "szépoldal", "betűkmindenhol", "idevisszatérek".
Ezt a jelenséget a social bookmarkoló alkalmazásokat használók jól tudják, a legtöbben ugye saját jelölésekkel kezdjük, aztán rájövünk hogy mennyire érdemes használni a közösség elnevezéseit. Mégis, érezhető a különbség az eredetileg kigondolt szép új világ viszonylagos precizitása, a szemantikus web és a keszekusza, felhasználói fantáziára alapuló folksonomy, vagy még csúnyábban, tagsonomy között.
Ezt a jelenséget a social bookmarkoló alkalmazásokat használók jól tudják, a legtöbben ugye saját jelölésekkel kezdjük, aztán rájövünk hogy mennyire érdemes használni a közösség elnevezéseit. Mégis, érezhető a különbség az eredetileg kigondolt szép új világ viszonylagos precizitása, a szemantikus web és a keszekusza, felhasználói fantáziára alapuló folksonomy, vagy még csúnyábban, tagsonomy között.
Gyakotlatban: Facebook-univerzum...?
Mi kell ahhoz hogy egy nagy elméletből létre is jöjjön valami új? Sok-sok felhasználó. A manapság annyira felhájpolt közösségi web logikája viszont sokszor éppen fordított: a recept szerint a méretnövekedésre alapoztunk, most van egy rakás felhasználónk, mondjuk úgy 400 millió a Facebook esetében, mit kéne velük kezdeni? Hogy lesz belőlük profit? A követendő trend most minden közösségi szolgáltatásnál az, hogy adj ki nyilvános API-t a potenciális fejlesztőknek és egyben tegyél közzé a júzerek számára széles körben használható játékszereket szépen dokumentálva, mint ez a Like gomb. A Facebook, ha bejön a várható reakció és mindenki nyomkodni fogja a sokak által kirakott pofás Like gombokat, akkor gazdag adatokhoz juthat a felhasználói preferenciákról, megvalósítva a social bookmark alkalmazások által már népszerűsíteni próbált ajánlórendszert, de az ismeretségi hálóhoz kötve, azaz sokkal szimpatikusabban, egyenesen a barátainkon keresztül. A Facebook egy élettér, olyan mint egy pláza, és ugyanúgy igaz rá az IRL végletekig egyszerű törvényszerűége, hogy ahol nagy a nyüzsgés, ott ügyesen csomagolva és megfelelően lebutítva régi és kevés érdeklődést jelentő bonyolult játékok is izgalmasnak tűnnek fel, főleg ha elég nagy a felhajtás.
Szóval emberek hajrá, nyomkodjuk bátran a Lájkot, legyen minden blognak rajongói oldala és minden posztnak fanjai!!
Ennyi volt a mai kis webtörténet, a legközelebbi tutorial-posztban a Like gomb kódba applikálását fogom részletezni!
0 komment:
Post a Comment