A jó híreket vagy a rosszakat szeretjük-e, finomítunk vagy hozzáköltünk még, és hogy az adott újság/oldal melyik részéről a legesélyesebb a figyelem megszerzése, ilyesmik foglalkoztatták a kutatókat. Hogy a tartalmak "fertőzőképességét" (virality) vizsgálják, 2008. augusztusától 2009. februárjáig 7500 cikk terjedését vizsgálták különböző tényezők tükrében, mint például hogy a nap melyik szakaszában vagy az adott oldal milyen részében kerültek publikálásra. Ezekből egy random háromezres mintát független olvasók osztályoztak aszerint, hogy mennyire volt hasznos vagy épp meglepő, emellett számítógépes algoritmust is használtak, hogy a szövegeket azok érzelmi töltése, sőt annak pozitív vagy negatív jellege szerint is súlyozzák.
A cikk írója szerint mégis meglepően nem az olyan írások a legnépszerűbbek amik a szexről szólnak, sem a hangzatos címűek (pl "Hogyan befolyásolja a macskád étrendje a házasságodat, és mért Bush hibája"). Érdekes hogy a leggyakrabban továbbított tartalmak tudományos jellegűek voltak, méghozzá nem is kzárólag a gyakorlatiasabb vonalról ahogy gondolnánk -mint egészségügyi infók vagy elektronikus kütyük-, hanem egészen súlyos területekről, amilyen a paleontológia, a csillagászat vagy mondjuk a "szarvasok látásának fénytana".
A kompjúteres analízis ugyanakkor kimutatta, hogy az adott szöveg érzelmi töltése a másik amire ugrunk: az olyan címek mint "A depresszió újraértelmezése mint puszta szomorúság" vagy "Mikor nincs más mindig a beteget hibáztatják" tuti befutók. Sőt, a pozitív hangvételűek jobban kitüntetjük figyelmünkkel, mint a negatívokat. Ami érdekes, hogy a hosszabb lélegzetvételűeket sokkal gyakrabban küldték tovább, mint a rövid szösszeneteket, az egyik kutató szerint egysezrűen azért, mert ezek érdekesebbek voltak és jobban lekötötték az olvasót, amit úgy mértek, hogy ugyanabban a témában a Times kiadta a rövidebb és a hosszabb verziót is.
A megdöbbentő cikkek szntén nagy népszerűségnek örvendtek, mint amilyen egy New York utcáin elszabadult csirkékről szóló írás volt - a magyarázat szerint azért, mert a hétköznapiságon kívüliség érzetét keltik.
A kutatást feldolgozó cikk sokat emlegeti a félelemmel vegyes tiszteletet és csodálatot (awe) mint az érzést, amit a legnagyobb figyelemmel kísért tartalmak váltanak ki, egyfajta transzcendens érzületet, amit a nálunk nagyobb dolgokkal való szembesülés ad. Azok inspirálnak minket, ahol azt érezhetjük, hogy milyen kicsik vagyunk és a világ végtelen és rejtélyes hely; az író úgy tudja ezt elérni, hogy kizökkent minket az alap mentális hozzáállásunkból és más nézőpontból mutatja be a világot. Látni a Grand Canyont vagy egy fantasztikus műveszeti alkotást, hallani egy nagy elmélet vagy mondjuk egy csodálatos szimfóniát, különlegesnek megvilágításban látni valami hétköznapit vagy egymástól távol eső dolgokban nagy összefüggéseket felfedezni, ezek azok az elmenyitogató dolgok amik kiváltják a csodálatnak ezt a különleges érzetét.
Míg gyakorlatias dolgok továbbküldésének motivációja, mint amilyen a pénzügyi tippek vagy egészségügyi tanácsok a klasszikus közgazdaságtani viszonyrenszerben magától értetődő -küldök valamit hogy cserébe én is kapjak valamit-, míg a fentebb említett, csodálatot kiváltó cikkek elpasszolásának pszichológiája összetetteb, talán az az önös érdek lehet mögötte, hogy érzékeltessük az ismerőseinkkel milyen tájékozottak is vagyunk és hogy ha átküldjük akkor így megdöbbenthessük őket is. Főleg kiegészítve a hozzáértés látszatát adó félmondatokkal.
A kutatók szerint mégis többről van itt szó, mint pusztán a fennsőbbrendűség érzésének keltése: az ilyen emberek érzelmi kommunikációt próbálnak kiváltani. Az érzelmek arra vezetnek minket, hogy megosszuk őket, és ha hallunk/olvasunk egy történetet ami átformálja a gondolkodásunkat a világról, akkor még inkább arra fogunk törekedni, hogy továbbadjuk, terjesszük, propagáljuk a vallásos csodálat és megvilágosodás ilyen értzését, ezzel is bevonva az átélés élményébe másokat.
A Penn kutatása kimutatta, hogy más érzelmeket is szeretünk megosztani: például a félelem és szorongás, amiről az újságírás már régóta tudja hogy sokmindent el lehet adni vele (fear sells), hasonlóan erős befolyással bír az olvasókra. Mégis, a csodálat a legerősebb olyen érzelem, ami cselekvésre, megosztásra készteti az olvasót.
Azt hiszem ez a poszt is megéri a pénzét, hosszú is, pozitív is, megfelelően (ál)tudományos és nagy összefüggéseket világít meg. Ahogy az eredetiben is kötelező, ha most Kedves Olvasó érzed a fennkölt csodálatot hogy megtudtál valami újat a világról, akkor ugye tudod a dolgod...:)
//Itt a teljes kutatás PDF-ben.
3 komment:
köszi a postot, pont erről a részről maradtam le tegnap a rádióban, és már épp terveztem, hogy utánajárok. Ilyen kutatás magyar vonatkozásban még nem nagyon volt, ugye? (Legalábbis én most nem találtam)
Megelőztél: szintén hallottam a műsort és elhatároztam, hogy majd jól írok belőle egy posztot :)
Érdekes, amit a továbbküldés motivációs hátteréről írnak: tehát ha jó vírus kampányt szeretnénk csinálni, akkor nem feltétlenül a hangzatos cím a lényeg, hanem inkább a hasznos tartalom és a megfelelő érzelmi töltés.
Magyar kutatással ebben a témában sajnos még nem találkoztam, pedig érdekes lenne összehasonlítani, hogy nálunk is ugyanezek a tényezők befolyásolják-e a tartalmak továbbítását, vagy vannak kulturális különbségek.
@dittygirl:
milyen furcsa h más is hallgatja a kossuth rádiót:) én teljesen véletlenül tévedtem oda.
@NémethKriszti:
nekem is ez volt a legérdekesebb, én is az alaptrükköket gondoltam idáig mint a hangzatos címek. magyar kutatás különösen izgalmas lenne, a turulmeme például tökéletesen jó terep lenne erre.
Post a Comment