Médiademokrácia, tumblr-effektus, Tiananmen, #epi09: a blogolás jövője

6/07/2009


A terjedelmes cím mögött az elmúlt hetek dilemmája áll, a sok különböző szál most futott össze egybe.

Mert mi is történt mostanában az IRL nagyvilágban és itt a hálón élők között?

A glóbusz túlfelén a húsz éve lezajlott Tiananmen téri eseményekre emlékezett Kína, vagyis emlékezett volna közösen online is, ha a kormányzat le nem tiltja a szociális média minden szóba jöhető formáját, blogszolgáltatókat, Flickr-t, Twittert, hotmailt, youtube-ot, amin úgy általában a közösségek szoktak szerveződni a XXI. században. Na ezen aztán az egész nyugati világ egy emberként hördült fel és sűrűn emlegettek olyan fogalmakat mint cenzúra, sajtószabadság és médiademokrácia. (Micsoda ziccer, micsoda közhely...!)

De mégis, mi a hétszentség az a médiademokrácia?

A válaszhoz pörgessük át a földgömböt egy fél fordulattal a túloldalra: Magyaroszág, 2009 június 7, Európa Parlamenti választások. Mindez a Twitter segítségével az Indexen is élőben, a netizenek által közvetítve percről percre a #epi09 hashtag segítségével (a hashtag-ekkel lehet összefűzni egy témát).

Médiademokrácia, na de mi a különbség? Van egyáltalán különbség?
Chengdu-ban nemrég kiégett egy busz, egy járókelő pedig ahelyett hogy segítséget nyújtott volna, egy az egyben lekamerázta a balesetet és feldobta a netre. Ha a médiademorkácia a közvetítés életközeliségében mérhető, akkor egyértelműen a háztömb szintjéig lemenő helyi médiáé a jövő, ahol a digitális cenzúra megvalósíthatatlan miután mindenki kezében kamerás mobilok vannak amivel az egész valóság azonnal közvetíthető.

Vagy a Tumblr blogoké, ahogy mostanában tapasztalom.
Az élmény nagyon friss és számomra is letaglózó erejű: eddig a hagyományos blogolást felváltó mikroblogok, konkrétan a Twitter volt a közelmúlt hype-ja, de egyik napról a másikra valahogy a közérdeklődés előterébe türemkedett a tumblr blogok műfaja, amivel eddig csak futó kapcsolatban voltam. A Tumblr szolgáltató a twitter gyorsaságát a blogok kép-, videó- és szövegközvetítő tulajdonságával ötvözte, létrehozva egy minimalista dizájnra épülő, villámgyors és végletekig egyszerű kezelőfelületű, mégis nagyon csinos bestiát. Ha eltekintünk attól hogy a tumblr-t a használói tényleg minimális saját tartalom- maximális egymástól lopkodásra használják (reblogolásnak hívják), elmondhatjuk, hogy ez az újdonság épp fedi a Webisztán próféciáját, amin én is témáztam (többet is mint kellett volna), hogy egyre inkább élő közvetítés felé tolódik el a blogolás és úgy általában minden itt a neten.

Ezzel kapcsolatban kissé aggódom, ugyanis a Tumblr-ekkel egyelőre nem tudom tartani a lépést gyorsaság és live tekintetében, bár tudom hogy csak CSS kérdése a dolog. Inkább a mentalitás amivel még nem tudok mit kezdeni, a produktivitás és értékes tartalom igazi optimalizációs probléma. Lehet hogy nekem is ki kéne próbálnom, mint mások már megtették a lépést...



Témába vághat még...



4 komment:

Csikós Gábor said...

Nagyon érdekes ez a tumblra súlyozott posztod. Néhány hete én is figyelgetem, mielőtt kiismerném, hogy mire vagyok jó a közösségnek és nekem mire jó a közösség. Ez akkor jó -szerintem- ha nem fecsegésre, hanem tudósításra használnám, akármilyen jelentéktelen eseményről vagy látványról van szó. Mint fotós tudod te is, hogy a mi agyunk másként lát, olyasmiket is észre vesz, ami mellett más elmegy, de ha meglátja érdekelni fogja. Úgy látom, hogy a twitterrel (FB) együtt nagyon érdekes lehet.

O'Seamus said...

Épp ez az! csak nem kifejezetten akarom hogy a fotóimat szétlopkodják, habár ezt most is megteheti bárki. igazából a Tumblr blogok nézegetése állandó stressz az elmúlt hetekben, mivel tudom hogy a blogírásnak akkor van értelme, ha az ember tud mondjuk napi egy posztot termelni (annál ne többet!). a tumblr ritmusával viszont nem tudom felvenni a versenyt, eddig a "ha jön az ihlet (talán) poszt lesz belőle" receptjét követtem, de ez így nem jó, nem elég, kevés, lassú, múlt századi. Túlzottan rá vagyok állva a hosszabb, nyomozós írásra, amire viszont ritkán van idő, így az ötletek fele elveszik. a tumblr-ek mint a szarkák összeszednek mindent amit találnak, persze linkekkel könnyű ékeskedni, mégis állandóan azon gondolkodom milyen forrásból is szerezzem a feldolgozni való anyagot, miről is írok, mi a főcsapás...

köszönöm a kommentet:)

ZaZie said...

Örülök, hogy végül megtetted a lépést. :) Külön megtisztelő, hogy nyomokban én is szerepet játszottam benne.

O'Seamus said...

Kicsit tudathasadásos most ez az állapot. Olyan volt már mint egy rossz viszony, ami után most félreléptem a tumblr-rel. Egyelőre élvezem az újdonságot, de két blogot írni nem sok értelme van, tehát valami megoldást kell találnom sürgősen.