Keresztbe-kasul bejártam az Erzsébetvárost, vagyis Budapest zsidónegyedét.
Egyesek szerint ez nem is megfelelő megnevezés, mivel csak a XX. század ragasztotta rá és a város zsidói annak idején főleg a Lipótvárost, Ferencvárost és Budát lakták. Igen, részben igaz, de elég csak végigsétálni a műemléki státuszú épületek bekamerázott, zegzugos eklektikája között, mondjuk a Wesselényi vagy a Kazinczy utcán.
Vagy még inkább a Dob utcán.
Mondjuk egészen a harmincötös számig.
Orthodox Kosher Étterem Restaurant, árnyas és szűk kapualj után hosszú, napos belső udvarok, elismerésre méltó tisztaság és valami furcsa csöndes atmoszféra, hogy akármilyen bátran is sétáltam be ide, vendég vagyok. Vagy inkább betolakodó. Héber feliratok, kamerák kereszttüzében óvakodok bentebb, lépésenként távolodok a keskeny bejárat visszavonulási ösvényétől és a külvilágtól, a torokszorító érzés fokozódik. Ahogy sejtettem, a belső udvar napsütötte kövezetén nemsokára határozott léptekkel egy félreérthetetlen származású férfi közeledik olajos hajjal és fenyegetően feszes testtartással. "Please don't photo! Just look, okay?!"- visszafojtott agresszió lappang a hangjában, de miután veszem a lapot és vállalom a balfasz elkóborolt turista szerepét aminek nézett, kissé megenyhül ahogy lassan kihátrálok és észre sem veszi ahogy hasból ellövök pár képet mialatt befészkeli magát a security feliratú portásfülkébe, a lélekjelenlétemből még egy "good bye"-ra is futja, amire gyanakvóan bólint.
És igen, kifelé menet konstatálom, hogy a vasrácsok felett ki van írva: "Biztonságuk érdekében kérjük az ajtókat becsukni." Van ahol az integráció egyszerűen nem kérdés, a defenzív befelé zárkózás sok kellemetlenségtől megóvhatja az embert.
Kövessétek tovább az Urban Buddhát, a VII. kerületi kalandozás folytatódik!
Egyesek szerint ez nem is megfelelő megnevezés, mivel csak a XX. század ragasztotta rá és a város zsidói annak idején főleg a Lipótvárost, Ferencvárost és Budát lakták. Igen, részben igaz, de elég csak végigsétálni a műemléki státuszú épületek bekamerázott, zegzugos eklektikája között, mondjuk a Wesselényi vagy a Kazinczy utcán.
Vagy még inkább a Dob utcán.
Mondjuk egészen a harmincötös számig.
Orthodox Kosher Étterem Restaurant, árnyas és szűk kapualj után hosszú, napos belső udvarok, elismerésre méltó tisztaság és valami furcsa csöndes atmoszféra, hogy akármilyen bátran is sétáltam be ide, vendég vagyok. Vagy inkább betolakodó. Héber feliratok, kamerák kereszttüzében óvakodok bentebb, lépésenként távolodok a keskeny bejárat visszavonulási ösvényétől és a külvilágtól, a torokszorító érzés fokozódik. Ahogy sejtettem, a belső udvar napsütötte kövezetén nemsokára határozott léptekkel egy félreérthetetlen származású férfi közeledik olajos hajjal és fenyegetően feszes testtartással. "Please don't photo! Just look, okay?!"- visszafojtott agresszió lappang a hangjában, de miután veszem a lapot és vállalom a balfasz elkóborolt turista szerepét aminek nézett, kissé megenyhül ahogy lassan kihátrálok és észre sem veszi ahogy hasból ellövök pár képet mialatt befészkeli magát a security feliratú portásfülkébe, a lélekjelenlétemből még egy "good bye"-ra is futja, amire gyanakvóan bólint.
És igen, kifelé menet konstatálom, hogy a vasrácsok felett ki van írva: "Biztonságuk érdekében kérjük az ajtókat becsukni." Van ahol az integráció egyszerűen nem kérdés, a defenzív befelé zárkózás sok kellemetlenségtől megóvhatja az embert.
Kövessétek tovább az Urban Buddhát, a VII. kerületi kalandozás folytatódik!
7 komment:
nagyon tetszenek az ilyen írásaid. szeretem őket
tetszik a pocsolyás kép, nagyon jó!
@bodzasfanta: thx, a tegnapi városjáró túráról közel ötszáz kép készült, próbálom megtalálni hogy milyen gondolati körítéssel lehetne közzétenni, de talán az lenne a legjobb ha csak leírnám amit láttam:)
@cb: szia te messzi leidenbe szakadt ismerős, nagyon szépen köszönöm a kommentedet! sajnos itt a blogspoton kínszenvedés a képeket jól kitenni, most is azt nyomozom miért nyújtotta el az egyik felét míg a másikat nem:) tegyél te is jó sok fotót hollandiáról mert mi itthon azokat nagyon tudjuk díjazni!
Haha!!
Épp két hete jártam a Hannah előtt, éjszaka, egyik buliból a másikba igyekezve és - mivel előtört az urban explorer - nem tudtam ellenállni a nyitott kapu mögül sugárzó gyenge fénynek... Befelé menet a portás ipse nem vet észre (hála a tisza halk talpának), de amikor az udvarban az egyik ajtón akartam volna benézni, már a hátam mögül hallottam a hangját. ELőször nem reagáltam, mire angolul próbálkozott. Eddigre én is összeszedtem magam :), és előkapartam az amerikai angolt; hogy én csak a kóser éttermet keresem, ésugyeitten... mire ő: "Sorry, it's shebath..." Bazz, péntek napnyugta után már sabat van... ennyit a jól előkészített social-engineeringről, gondoltam, és kioldalogtam.
Egyszóval meglepett ez a post ;)
ilyesmiket írjál még jó sokat:) tetszenek
Kedves Kiskakas, ez egy haszontalan komment, azaz egy hasznos válasz: van egy halom képem picasán, oldalt be van linkelve nálam: az unalomig van fényképezve az ország:) bár valójában megunhatatlan (nem lesz rá idő sajnos).
Köszi cicus, egy komment sem haszontalan, ez meg főleg nem mert nem láttam még az albumod, de nagyon profi, még meg is van geotaggelve:)
Post a Comment