Egy oltári közhely kering a fejemben, miszerint mindennek ára van, és hogy mennyi, arra egyszerű a képlet: amennyit hajlandóak érte adni. Vegyünk például egy olyan álompárt, mint Angelina Jolie és Brad Pitt. Namost, ha e nagyszerű emberek gyermeket várnak, és mitadisten egyszerre ikreket, az bizony üzlet. Csak egymásnak kell ereszteni a fotóügynökségeket, és máris ki lehet alkudni egy árat az első fotó jogára. Mosolygó szülők és két szép csecsemő -tizenegymillió dollárért- elkelt! Még azt is megtudhatjuk, hogy az előző gyermekért két éve még csak kétmilliót sikerült szerezni, a másik örökbefogadottért -ugye még emlékszünk?- pedig öt-hét milliót... Joggal kérdezhetjük, mi okozza a baba-mama fotók ilyetén felértékelődését? A válaszhoz nem kell nagy ész: a piaci igény, vagyis az, hogy az időközben megsokasodott rajongói tábor annyira falja a csodálatos fotóval megjelenő bulvárlapokat, hogy az ügynökségnek még ennyiért is simán megéri a kép elkészítése -pedig ez a kategóriában rekordösszeg-, hogy valószínűleg tetemes hasznot fölözzön le. És akkor már nem kell sok fantázia ahhoz hogy elképzeljük, ha az élet egy ilyen egyszerű mozzanata egy világszerte ismert páros életében ekkora bizniszt jelent, akkor vajon micsoda marketing- és életérzés-gyár épülhet egy-egy hálliwúdi szelebriti köré, hogy egy kis leleményességgel minden hasonló eseményt kiárusítsanak a bulvárra éhes népnek. Nincs mit csodálkozni, egyszerűen így működik a világ.
Ez alapján egyszerűbb elképzelni, mért maradnak alul az olyan történelmi jelentőségű, színvonalas papírra nyomott lapok, mint a Times, az Observer vagy a Guardian az online változattal szemben. Ezeknek a tekintélyét a hosszú, akár többoldalas tényfeltáró cikkek adják. A netes olvasóközönség viszont nem fogja ezeken végigrágni magát, mert ugye kattintgatni szeretünk, ugrálni a gyors, rövid, szórakoztató szösszenetek között. Márpedig a fenntartás a lapszéli reklámokból származik, de ha a hosszú cikkek mellettiekre olvasók hiányában senki nem kattint, akkor a hirdetők bizony átviszik oda ahol forgalom van. Annak idején úgy gondolták, a papíralapúról az online-ra átállni zökkenőmentesen, egy-az-egyben lehet, aztán ahogy bebizonyosodott ennek az ellenkezője, kiderült milyen könnyen süllyesztőbe kerülhetnek egész műfajok, mint a tényfeltáró vezércikk.
Változnak a szokásaink, de ahol sok ember buzog egy téma körül, legyen az akár az isteni Brad és Angelina ikrei vagy egy népszerű blog, ott mindig érdemes befektetni.
Ez alapján egyszerűbb elképzelni, mért maradnak alul az olyan történelmi jelentőségű, színvonalas papírra nyomott lapok, mint a Times, az Observer vagy a Guardian az online változattal szemben. Ezeknek a tekintélyét a hosszú, akár többoldalas tényfeltáró cikkek adják. A netes olvasóközönség viszont nem fogja ezeken végigrágni magát, mert ugye kattintgatni szeretünk, ugrálni a gyors, rövid, szórakoztató szösszenetek között. Márpedig a fenntartás a lapszéli reklámokból származik, de ha a hosszú cikkek mellettiekre olvasók hiányában senki nem kattint, akkor a hirdetők bizony átviszik oda ahol forgalom van. Annak idején úgy gondolták, a papíralapúról az online-ra átállni zökkenőmentesen, egy-az-egyben lehet, aztán ahogy bebizonyosodott ennek az ellenkezője, kiderült milyen könnyen süllyesztőbe kerülhetnek egész műfajok, mint a tényfeltáró vezércikk.
Változnak a szokásaink, de ahol sok ember buzog egy téma körül, legyen az akár az isteni Brad és Angelina ikrei vagy egy népszerű blog, ott mindig érdemes befektetni.
0 komment:
Post a Comment