City of Bits: ha a net egy nagyváros volna

12/21/2009


My name is wjm@mit.edu (though I have many aliases), and I am an electronic flâneur. I hang out on the network.
Valahol William J. Mitchell könyve környékén ért a vad dimenzióváltás amit a félév végi őrület hozott, így egyszerre próbálom interpretálni a közel egy hónapja tervbe vett City of Bits-et és szinkronba hozni a közelmúlt buzz-témáit, csak hogy a naprakészség látszatát se veszítsem el.

Tehát: a City of Bits azért üt nagyot, mert hiába íródott 1998-ban, simán megállja a helyét most is, sőt, ha szabad ilyen közhellyelélni, még aktuálisabb mint valaha. Távolról nézve az egész közelítésmódja valahol a Mátrix-trilógiát idézi, méghozzá a lehető legkonkrétabb értelemben: a mátrix mint virtuális valóság egy hely, vagyis helyek, terek halmaza. Megvannak a jelenetek a folyosókkal, ajtókkal? Második rész, a Keymaker, aki a kulcsokkal zárakat nyit, a túloldalon meg hegyek-erdők? Harmadik rész, Neo a Trainman csapdájában?
Valami ilyesmi ez a könyv is.

A City of Bits -építészeti grafikákkal, alaprajzokkal illusztrálva- azzal a gondolatisággal játszik, hogy milyen lenne az internet, ha valódi tér lenne. Párhuzamokat visz végig: ahogy mi Cyborg citizen-ek -vagyis mi netezők- megjelenünk az elektronikus agórákon, ahogy vásárolni megyünk a nagy bevásárlóközpontokba mint az Amazon vagy az Ebay, ahogy virtuális múzeumokat, azaz képtárakat nézegetünk, vagy találkozunk egymással az egyes csetszolgáltatóknál...
Mitchell sokkal elvetemültebb, mint amilyennek ez így elsőre hangzik, és a Bitsphere rejtelmeit a valós terekkel -könyvtár, piactér, börtön- összehasonlítva egész érdekes következtetésekre jut a netezési szokásainkkal kapcsolatban. A Google Books-on is részben elérhető City of Bits épp ezért izgalmas: valószínűleg már mindenkinek a könyökén jön ki a különböző, internetezési szokásokat boncolgató elemzések, szabályszerűségek -Mitchell valami teljesen eltérő gondolatmenetet visz végig. Csak hogy egy példát mindjunk, nála a webes privátszféra, a jelszavak és védett hatáskörök IRL párhuzama a falak az utcán: azért vannak, hogy az embert lekorláátozzák az előrejutásban és egyértelműen kijelöljék, mettől meddig terjednek a határai.

A City of Bits az aktualitásai miatt is lenyűgöző olvasmány, és akkor itt jöhet a kötelező naprakészség. Ha 2010. nagy webes próféciáira kíváncsi valaki, akkor főleg a "valósidejűség" varászszavába fog leghamarabb beleütközni. A Twitter a forradalom élharcosa, aztán jön az abszolút overhype nagyágyú, a Wave, amiről még senki nem tudja igazából mért is nagy durranás, de biztos az, már posztok százait legyártották róla a lelkes geek-ek. Tumblr, Posterous, következő sebességbe kapcsolunk, Facebook, Farmville minden képernyőn, bármerre is nézünk. Ahogy véleményvezéreink fogalmaznak, minden a "valósidejűség" és a "social" zászlaja alatt egyesül.

De biztos hogy ez dierekte a közösségiségről szól?
Persze, hiszen ez az eredmény, mindenki láthatja, nem igazán rendezhetem le egy átlag estémet legalább félórányi levelekre válaszolgatás nélkül, csak hogy a legsürgősebbeket elintézzem. Az elmúlt napok benyomásai alapján inkább olyan érzésem van, mint a plázákkal kapcsolatban: a shoppingolás mintha csak másodlagos lenne, a legfontosabb amiért az átlagember a plázába megy, mert már úgyis mindenki ott van.

Nem ugyanezt illusztrálja a Facebook-jelenség is?
Mert végülis mitől olyan nagy szám? Őszintén, miért regisztráltatok -talán nem is olyan régen- egy új közösségi oldalra? És a hi5-re mért nem? Vagy az iwiw-et mért hanyagoljátok? Szorosabb a kapcsolatotok az ismerőseitekkel mint egy-egy lájkolás, két sor komment vagy némi Mafia Wars?
A "social web" talán kissé túlideologizált gondolat. Mi van ha olyan egyszerű a dolog, mint ahogy a City of Bits már '98-ban leírta, a Facebook ugyanolyan élettér, mint bármelyik pláza IRL-ben, ott vagy, mert minden normális ember ott van ma? Elég nagy a különbség...



Témába vághat még...



0 komment: