Mire kellenek manapság a bölcsészek?

1/20/2009


A Dragonweben ismételten megjelent egy írás meg egy ízelítőnek látványos de kissé soványka videó a kulturális analitika nevű alakulóban lévő tudományterületről és módszerről, ezt már én sem hagyhatom szó nélkül.

Az egyetemi évek ugye minden kis gólya számára úgy kezdődik, hogy szembesül azzal, micsoda osztályharcok léteznek egyetemek, karok, szakok között és vagy nyugtázza hogy jó helyre került mert nem a legmegvetettebb kasztba tartozik, vagy így-úgy próbál úrrá lenni azon a kínos érzésen hogy bölcsész, vagyis mindennek a legalja. Mert ugye vannak a mérnökök meg az informatikusok, na azok emberek, meg a viszonylagos presztízsű középrétegek, jogászok, közgazdászok, és valahol a legalján a naplopók, a semmire nem jó bölcsészek.

Pedig nem mindig volt így, száz éve egy klasszika-filológia végzettség még félisteni megbecsülést jelentett és a kulturális műveltség volt a minden.

A magyar felsőoktatás bölcsészképzését talán később részletezném, már csak azért is mert itt van a kutya elásva.

A téma felvezetéseként egyetlen gondolatot osztanék meg. Információs korban élünk, nameg fogyasztói társadalomban; mit jelentenek ezek a közhelyek? Azt, hogy mindenki, kivétel nélkül mindenki a kultúrát fogyasztja valamilyen újrafeldolgozott módon. Filmek, zenék, videók, képek, multimédia, ebook, blogok, videojátékok, virtuális világok, sorozatok, dizájn, galériák, koncertek, kiállítások, vetítések, művészeti oldalak -mind ugyanabból a forrásból táplálkoznak, amit nem is olyan régen, egy lassan túlhaladott korban úgy hívtak hogy kúl-tú-ra. Vagyis soha nem volt ekkora szükség és igény a közvetítésre és a szervezettségre. Mert mindenki ezt veszi és eszi, legyen az utolsó unalmas jogász vagy kocka is.

Egy gyakorlati példa: valószínűleg sokan ismerik a Last.fm szolgáltatásait. Ha az ember nyitott az újra, a közösségi címkézésen alapuló ajánlási rendszer -a mesterséges intelligencia egy egyszerűbb fajtája- a felhasználó ízlése után összeállított profil ismerete alapján kínálja a határterületeket "ha ez tetszett akkor talán ez is fog" alapon.
Ha ezt a gondolatot kiterjesztenénk a zenén kívül mindenféle tartalomra, filmekre, könyvre, képre, amit csak keresünk nap mint nap, akkor hozzásegíthetnénk az átlagfelhasználót is, hogy különösebb előképzettség nélkül váljon haszonélvezőjévé a -már kimondani sem szerencsés- kultúrának. Erre épül voltaképpen egy csomó futurisztikusnak tűnő kezdeményezés, mint a könyvtár 2.0 és a szemantikus web.

Amiről a kulturális analitika szól az gyakorlatilag annyi, hogy ehhez már adott a technológiai háttér és megvan a társadalmi igény is, mégha látens is. Már csak a térképkészítők, a szakember-gárda hiányzik, akikben megvan a bátorság, hogy kilépjenek a százévvel ezelőtti bölcsészek sértett önérzetének elefántcsonttornyából, és elkezdjenek kapcsolatokat keresgélni a szigorúan vett szerepek között a gyakorlati használhatóság felé.


A folytatásban olyan kérdések után nyomozunk, mint hogy az egyetemi képzés milyen szinten tudja biztosítani a hátteret, milyen innovációkra lenne szükség, mely kompetenciák lennének középpontban, nameg konkrét példákon keresztül is bemutatásra kerülne, milyen továbblépési lehetőségei vannak a bölcsészetnek a digitális korban.


Témába vághat még...



2 komment:

DragonWeb said...

Egyetértek: én is azt látom, hogy a kulturális analitika, ami alapvetően bölcsész indíttatású, bár kicsit kockának tűnik, valójában megkísérli ledönteni az elefántcsonttorony megvastagodott falait. Megpróbál itt és most dolgozni, a jelenben tevékenykedni, megvizsgálni, mi is az a kultúra, amiről eddig csak homályos elképzeléseink voltak, bár bősz meggyőződéssel vertük a mellünket, hogy bizony, mi, bölcsészek vagyunk az utolsó letéteményesei... Hát, nem. A kultúra korántsem elvont fogalom, pláne nem olyasvalami, amit félteni és védeni kell. Ha Manovich és tsai dolgait olvassuk, akkor a "kulturális szoftver" fogalma ugrik be, ami nem akkora hülyeség ám, amennyire első blikkre látszik. Ésszerű, és félelmetesen beletrafál jelenkori életünkbe. A kérdés csupán az - és gondolom, erről szól majd a folytatás is ehelyütt -, hogy mit kezd a magyar bölcsészet ezzel (és persze sok más) a feladott labdával. Ez most a bölcsészek felelőssége!

O'Seamus said...

Valami ilyesmi, igen. Azért vagyok kicsit zavarban, mert nagyon nem mindegy hogy most bölcsészeket célzok meg kocka-témákkal vagy kockákat valami bölcsészkedéssel. Félő hogy egyik sem vevő az egészre, a szakadék áthidalhatatlannak tűnik, persze ettől aktuális a kérdés.