Késő esti lelazulós vizuális igény, még jó hogy van itt olyan hogy koliháló, gondolom soha nem lesz még egy ilyen kincsesbányám mint itt volt. Két kattintás a legújabb film. Például ez az Untraceable, amit a jó magyarítási szokásoknak megfelelően Gyilkosság Online-ként ismer a nép a mozikból. Nem voltak valami nagy várakozásaim, amit sztori kábé be is váltott, viszont ezt a zeitgeist dolgot nagyon sikerült elkapni. Azt, hogy ki-ki vérmérsékletétől függően az élete bizonyos hányadát már teljes egészében a hálón lógva tölti, hogy a közösségi oldalak, a csetelés idegenekkel, videónézés a hétköznapok szerves részét képezik. Meg a kíváncsiság, az alapvető kukkolási kényszer, mert annyira nem is nehéz belenézni a másik ember életébe. És ha már a korszellembe beépül ez a mindenki figyel mindenkit-érzés, akkor mért ne képzelhetnék el egy olyan világot ahol a borsónyi webkamerák meg a poloskák a civil lakosság számára is filléres dolgok legyenek, hogy bemegyek a boltba és akkor már nem csak egy-kettőt, hanem egy egész marékkal kérek szépen...Végülis maga az internet is a hadviselés spinoff-ja, mellékterméke volt, mint annyi minden más. És ha már a szomszéd kertjének minden négyzetméterét lefedtem a minikameráimmal és a házinéni baboskendője alatt is ott figyel a lehallgatóm, akkor beugrik hogy erre az egészre nincs is szükség, mert a szomszéd is meg a házinéni is digitális lábnyomok meg ujjlenyomatok tucatjait hagyja szerteszét a neten... Vagy te meg tudod számolni egy kezeden hány helyre vagy regisztrálva, meg hogy hány néven?
Azon gondolkozom, ki lehet most is a túloldalon, hogy vajon téged ismerlek-e. Meg hogy ki kéne eszelni gyorsan néhány instant bedobható pszeudo-személyiséget.
Azon gondolkozom, ki lehet most is a túloldalon, hogy vajon téged ismerlek-e. Meg hogy ki kéne eszelni gyorsan néhány instant bedobható pszeudo-személyiséget.
0 komment:
Post a Comment