Otthon, négy fal között töltött hétvége: az elkerülhetetlen szellemi vákum meg az elméletgyártási kényszerem odáig vezetett, hogy ráfanyalodtam a gép egy eldugott alkönyvtárában porosodó mátrix forradalmi harmadik részére. Még abból a hősi korszakból származhat, amikor nem tudtam feliratot keresni és betenni... A minősége épp a nézhetőség határát súrolta, de olyan fejhallgatóval minimálhangerőn nézett éjszakai filmnek, amikor már mindenki alszik, pont jó lett. Már ameddig sikerült eljutnom, mert beugrott hogy ebből a sikersztoriból csináltak egy igenjó oldszkúl játékot is.
A célt mindenesetre sikerült elérni, az ihlet éjféltájban utolért, a rögzítés tárgyát illetően új koncepciók ötlöttek fel a fejemben [a szerző ugyanis gyakori kétségekkel küzd a tekintetben, mi is lehet vizsgálódásának tárgya, illetve azokat milyen formában kéne érthetően tálalni a közönségnek]. Minden az idő folyása köré csoportosul.
Szeretjük a posztapokaliptikus víziókat, mert bizonyos távlatból mutatják be a világot amiben élünk. Ahogy a földalatti ellenállók kúsztak végig az embertől elhagyott, gigantikus csatornarendszerben... Elmondom mi az ami érdekes lehet az ilyen környezetben. Leginkább egy rozsdás gép fejezi ki, ami valamikor az emberiség javát szolgálta, de elöregedett, megrozsdásodott, otthagyták, és így a funkciójval az értelmét és a létjogosultságát is elvesztette. Csak valahogy ottmaradt.
És amikor sétálgatok kint az utcákon, úton-útfélen ugyanilyen ősmaradványok kísértenek. Összegraffitizett rozsdás trafóházak, táblák húsz-harminc évvel ezelőttről lepattogzott szöveggel, meg a vasútállomások perifériáin azok a kitudjamirehasználatos betört üvegű kis házak. Ami különlegessé teszi őket, amelett hogy egy teljesen más kort idéznek, hogy egy hajszál választja el mindet a pusztulástól. Másnap már talán elbontják, lefestik, eltüntetik, mintha nem is létezett volna. Ránézek és arra gondolok hogy ennek itt már rég nem szabadna léteznie.
Ezek után elfogott az a rögeszme, hogy a történelem tanulmányozásának mégis van valami értelme. Hogy az idő folyamában is létezhetnek ilyen makacsul beágyazódott kavicsok, amiket nem sodort még el az entrópia árja, bár ez már annyira metafizikus, hogy egyelőre nem is látom a végét. Hogy az időnek van valami állandó ritmusa vagy mi, és hogy talán valamelyik forrásszövegben találkozok egy lázadóval aki valahogy üzen a jövőnek. És van egy csomó dolog is, ami kilóg ebből a ritmusból, mint a futuristák, a ludditák, a világkiállítások, az internacionálék utópiája. Valami összeesküvést sejtek.
Bár az is lehet hogy csak hosszú ez a vizsgaidőszak és kezdek megőrülni. Ez az egész eléggé elrugaszkodott. Mindenesetre érdemes lenne expedíciót indítani a MÁV-birodalom sínmenti világába a Délitől Kelenföldig.
Ezek után elfogott az a rögeszme, hogy a történelem tanulmányozásának mégis van valami értelme. Hogy az idő folyamában is létezhetnek ilyen makacsul beágyazódott kavicsok, amiket nem sodort még el az entrópia árja, bár ez már annyira metafizikus, hogy egyelőre nem is látom a végét. Hogy az időnek van valami állandó ritmusa vagy mi, és hogy talán valamelyik forrásszövegben találkozok egy lázadóval aki valahogy üzen a jövőnek. És van egy csomó dolog is, ami kilóg ebből a ritmusból, mint a futuristák, a ludditák, a világkiállítások, az internacionálék utópiája. Valami összeesküvést sejtek.
Bár az is lehet hogy csak hosszú ez a vizsgaidőszak és kezdek megőrülni. Ez az egész eléggé elrugaszkodott. Mindenesetre érdemes lenne expedíciót indítani a MÁV-birodalom sínmenti világába a Délitől Kelenföldig.
0 komment:
Post a Comment