Nna ha már kicsit rendbeteszem itt az Urban Buddha háza táját lassan, már ami a navigációt és az általános küllemet jelenti (köszönet Dimitrijnek az építő kritikáért), máris itt az alkalom hogy ezúton reagáljak Kicsi Sáti posztjára a blogoszféra állapotáról.
Először is előre elnézést az olvasóktól, Sátinak igaza van, a blogolásról blogolni totál nemnormális dolog, főleg nem ha az ember ráfixálódik erre a témára. De a webbel most valami történik, gondolom akiknek az eddigi Tumblr-ös és hasonlóan geek posztok kínaiul hangzottak, mostanra azok is észlelnek valamit például a Google Buzz Zümm vagy a Facebook alapján. Gyorsuló fordulatszám, tartalomdömping és növekvő zaj. Az Urban Buddha pedig a webkettes egzisztencializmus boncolgatójaként fogható meg leginkább, szóval fenntartjuk a jogot a téma tárgyalására.
Kicsi Sáti nem szégyellősködik, belecsap a közepébe, mégpedig egy blog növekedése versus témaválasztásának dilemmájába. Igen, alap törvényszerűség hogy a látogatottság, ismertség egyenes arányosságban áll egy adott blog korlátoltságával, vagyis hogy az idetévedő olvasó milyen gyorsan lövi be hogy miről is van szó, 10 másodperc vagy fél perc alatt. Bizony, kegyetlen fajta az olvasó, nem ad ennél sokkal több esélyt -ami mondjuk érthető is. Ilyen zajban...? Vannak bizonyos törvényszerűségek, mint hogy ha egy blogger nem képes a mondandóját elég szűk körre pozicionálni, akkor ne számítson túl nagy potenciálra, ez alap. Persze, egy megoldás az ha az ember megköti a kompromisszumot, én ezt tudom nyújtani, vagy kell vagy nem. Mégis, ha nem akarok valami nevetséges szintre redukálni témát tekintve és tizenöt ultratematikus blogot futtatni egyszerre, viszont van bennem némi becsvágy és kísérletező hajlam akkor előkerül az optimalizálás kérdése.
A recept nem hosszú, egészen pontosan három dolog.
A komplex blogok a tematikus-szakmaiak babérjaira törnek, de voltaképpen énblogok egyenesági leszármazottai. Ha valaki nem tud napi 12-16 órát gép elött ülni és nem akar témát szűkíteni se, akkor be kell dobnia az "életérzés" adu-ászát, vagyis jól megragadható, behatárolható személyiséget, akár végletesen túljátszott karaktert kell nyújtania (Guy Ritchie Sherlock Holmes-a tökéletes példa).
A másik dolog ami sokkal érdekesebb és a kereslet oladaláról közelít a köztudatról szól: ha azt akarod hogy olvassanak, nem csak az kell hogy értsenek, hanem hogy éppen arról írj ami az embereket leköti abban a pillanatban. A köztudat kérdésére nemsokára hosszabban visszatérünk.
A harmadik Plastik Józsi szentenciája és nem is érdemes ragozni, tolni kell a kontentot fátter, írni bele a világba ahogy jön -persze okosan-, de semmiképp sem halálra agyalni hogy mit hogyan.
0 komment:
Post a Comment