Plastik Józsi sokat emlegetett epic szlogenje óta sokat gondolkodok ezen a kontent dolgon, az Urban Buddhán meg a magyar blogoszféra állásán. Főleg mióta találkoztam Wyctim közléskényszerével és Zerking filózásán a közösségi média állapotáról. De haladjunk szép sorban.
Azt hiszem a legtöbb hozzám hasonló félig-egészében aktív bloggert elérte a kórság ami mostanában igen széleskörű buzz alapja: a felület választásának kérdése. Merthát ugye létezik normál blogszolgáltatóból is egy rakás, magyar és nem magyar, igényes és ópenszósz, nem mindegy hol is tolja az ember a kontentot.
És akkor ezeken kívül ott vannak a gyorsblogok is, a fast food kontentszolgáltatók mint a Tumblr és a Posterous, amik annyira felkavarták a kedélyeket.
De miért is nem mindegy hol írjon a leendő blogger? A newbie kisláma általában az alapján dönt hogy nna ez jól néz ki, a sokatmegélt pro aztán hogy nna, ennek nemcsak a CSS-ébe lehet belenyúlni. Mégis a legtöbb sima blogger ott van a twitteren is, és életében legalább egyszer megkísérti a Tumblr csábítása és egy óvatos próba erejéig esetleg félrelép.
Aztán forgatókönyvszerűen jönnek a klasszikus fázisok, az első hatalmas felszabadultság, tartalom futószalagon ömlesztése, önfeledtség, majd kétféle kimenete van általában a történetnek, az illető vagy megcsömörlik és aztán egy keserű záróposzttal -"mért hagytam ott a Tumblr-t végleg" címmel- lelép hogy néha-néha visszakacsintgasson, vagy végleg ottragad és időnként visszatér a rendes blogjára ha "valami komolyat is akar írni".
Hogy megy ez? Mi a lélektani háttere a fast food blogolásnak?
Bűn-e a Tumblr, a felszínesség áruló jele?
Persze én sem vagyok kivétel, van hogy teljes erővel az Urban Buddha legújabb csúcskontentjén dolgozom, aztán hetekig a Tumblr-en élek és létezek.
Miért?
Az igényes tartalom, vagyis egy rendesen kidologozott poszt összehozása rengeteg energia és szöszölés, míg egy Tumblr szösszenet stopperrel mérhető időn belül van kész. Mégsem ezért ábrándulok ki a nagy blogból és vágyok könnyű-gyorsra, hanem a reakció miatt. Amiért minden blogger ír. Elképesztő tud lenni egy főleg nem magyar blogszolgáltató kihaltsága, pár megosztás, komment esetleg, aztán elül a jobb kontent után is a hype. Egy olcsó tumbász-este 8-10-15 posztja meg csak úgy spontán megszületik miközben az ember aktívan részt vesz a közélet fogyasztásában és alakításában, azaz az összznépi anyázós-fikázós-újpéterezős reblog áradatban.
A környezet határozza meg hogy mennyire van motiváció tolni a kontentot?
A Tumblr egy igen sajátos eszközt használt a közelmúltig a lekötésre: a tumblarity intézményét. Azért volt zseniális ez a kis számocska a dashboard közepén, mert belső rendszerbe foglalta mindazt a jutalmazó-mechanizmust, ami miatt egy blogger blogol: a reggeli statisztika- nézést, reakciót egymásra amit máshol kommentnek hívnak, a reblogvadászatot hogy most akkor aratni fogok ezzel, na meg a sürgetettséget hogy jaj egy hetet kihagytam a hülye nyaralás miatt. Függőséget okozott és belekényszerített e közös fordulatszám átvételébe.
Aztán a Tumblarity eltöröltett, én meg elvesztettem a fonalat, kizökkentem, kiestem.
Ezek után tökéletesen érthető a Wyctim-féle blogazine propagálása. A megoldás a kis-közepes és rendes blog választás síkján roppant egyszerű lenne egyébként: egy olyan felület, ami integrálja mindezeket a funkciókat, és lehetőséget enged felszínes és komolyabb kontent tolására is egy helyen, mondjuk úgy hogy nem időrendben hanem rovatok alapján jeleníti meg a bejegyzéseket.
Mint a Metro Metropolban.
A Szörcs.hu fejlesztőgurujának, Zerkingnek a bajára már nincs ilyen egyszerű válasz. Tényleg, mintha egy az egyben hiányozna a magyar webről a közösségi tartalom, mert szomorú de igaz: akármilyen izgalmas, őrült vágta is a Tumblr, másnapra minden eltűnik a süllyesztőben. Tompa tommmnak igaza van: kevés a hozzáadott érték, a legtöbben továbbpasszolják amit találnak. Mégsem hinném hogy a tartalom előállításán vagy továbbosztásán bukik az ügy, inkább azon, hogy a magyar blogoszféra tagjai nem reagálnak egymásra, jóformán tudomásul sem veszik egymást, kevés a párbeszéd a "rendes blogok" között, közben a Tumblr-ösök vígan reblogolják egymást és köszönik szépen, jól elvannak!
1 komment:
A Twitter indulásakor, mikor még nem SP-ket olvastunk, hanem a magyar geek core használta csak, akkor éreztem én valami blogon keresztüli kommunikációt más bloggerekkel, de ez eltűnt. Egyszerűen átköltözött mindenki Twitterre.
Saját példámból kiindulva, elég megnézni egy poszthoz tartozó tweetet, egyszerűen az erre érkező reagálások fele @reply-ként jön Twitteren. Van kommunikáció a magyar bloggerek között, csak nem látja az olvasó, mert nem a blog felületén történik, hanem máshol.
Post a Comment